Azt hiszem, hogy az ajándékvásárlás mindenkinek elég nagy dilemma. Különösen karácsony környékén lehet ez igaz, hiszen az ünnep közeledtével egyre nagyobb a feszkó, de alapvetően sem könnyű ajándékot venni. Nekem legalábbis egyáltalán nem az.
Én borzasztó sokat gondolkozom, kutakodom az interneten, nézelődöm az üzletekben, hogy mégis mit lehetne venni ajándékba, mondjuk egy szép kerek születésnapra. Kicsit túl is szoktam gondolni, néha én is azt érzem, hogy már túl sokat gondolkozom, de szeretek ajándékozni, sokkal nagyobb izgalommal tölt el, mintha én kapok valamit. Mindig nagyon örülök, hogy ha az ajándékom célba talál és boldognak látom tőle a másikat. Általában igyekszem valami egyedi, kreatív dolgot kitalálni, és akár saját kezűleg is megcsinálni, mert az tényleg sokkal személyesebb, mint egy kulcstartó vagy egy gyertya például.
Egyszer például, az interneten találtam egy nagyon kreatív ötletet, amit meg is csináltam ajándékba. Nem mondom, elég sok munka volt vele, de hát, abszolút megérte. Én általában nem szoktam elégedett lenne azzal, amit csinálok, mindig azt gondolom, hogy lehetne szebb, jobb, de erre én is azt mondtam, hogy nagyon is jól sikerült. Na, de, mi is volt ez?
Kell hozzá egy pezsgő (üvegben persze), jó nagy mennyiség abból a bizonyos arany papírba csomagolt édességből, tudjátok, ragasztó és zöld és barna papír. Maga az „alkotási”, kreatív folyamat is egész egyszerű, de kicsit hosszadalmas. Szóval a kis csokikat szépen alulról felfelé haladva, rá kell ragasztani az üvegre. De nem ám össze-vissza, hanem körbe haladva az üvegen. Majd, ha ez megvan, akkor az üveg nyakát érdemes beborítani barna papírral, illetve a zöld papírból kis hosszúkás, levélformákat kell kivágni. Ezeknek a végét be kell pöndöríteni kicsit egy olló segítségével, majd szintén szépen ráragasztani az üveg nyakára. És tádám: kész is van az alkotás. Lehet, hogy nem könnyű elképzelni, úgyhogy elmondom, de így a pezsgős üvegnek, ezekkel az aranyba csomagolt kis csokigolyókkal, olyan kinézete lesz, mint egy ananásznak.
Ragasztóból érdemes olyat használni, ami nem folyik, nehogy véletlenül a csokipapír belsejébe bekerüljön, de például a kétoldalú ragasztószalag is tökéletes megoldás lehet erre.
Mondanom sem kell, hogy amikor átadtam a szülinaposnak, teljesen el volt ájulva tőle. Egyrészt azért, mert ő tényleg nagyra értékeli a saját kézzel készített ajándékokat, pont az egyediség miatt, illetve az ilyenekből sokkal jobban érzi a „rágondolást”, és a törődést is, hiszen az ilyen jellegű ajándékok mindig több időbe telnek, mint bemenni a plázába és megvásárolni valamit.
De persze, az ajándékozási szokások és maga az ajándék is, nagyban függnek attól, hogy ki az ajándékozott fél és hogy ő mit szeret. Van olyan barátnőm például, akinek minden évben bizsut veszek születésnapjára. Egyszerűen imádja őket, van is egy kedvenc üzlete, ahol minőségi anyagokból lehet bizsu ékszereket venni – nem is olyan olcsó egyébként. Azt mondja, hogy ő nem szereti a drága ékszereket, mert úgyis elhagyja, és abból sokkal kevesebbet tud mind venni magának, mind pedig kapni. Ezekből viszont annyit össze tud gyűjteni, amennyit nem szégyell. Konkrétan az évek alatt, annyi ilyen ékszer gyűlt neki össze, hogy egy komplett kis fali szekrénye van, amiben semmi más nincs, csak és kizárólag bizsu ékszerek.
Egyszer megpróbáltam ötvözni a diy ajándékot és a bizsut, pont a legutóbbi születésnapjára gondoltam, hogy jó lenne, ha tudnék neki csinálni valami szépet, de sajnos nem sikerült. Olyannyira nem, hogy nem is mutattam meg senkinek. Ferde is lett, a színeket is rosszul válogattam össze és szerintem az anyagok minőségét sem sikerült jól megválasztanom.
De sebaj, nem adom fel, elvégre, jövőre is lesz születésnapja neki is.