Ma lenne 100 éves az Aranycsapat kiemelkedő védője, Buzánszky Jenő. E jeles évforduló alkalmából emlékezzünk meg a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakjáról, aki nem csupán tehetségével, hanem sportszerűségével és elhivatottságával is maradandót

1925. május 4-én, Újdombóváron (napjainkban Dombóvár részeként ismert település) látta meg a napvilágot Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás jobbhátvédje és olimpiai bajnok labdarúgó. Ő nem csupán a sportág kiválósága, hanem a Nemzet Sportolója címmel is büszkélkedhet. Életével és teljesítményével maradandó nyomot hagyott a magyar labdarúgás történetében.

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd érettségi után a vasúti tisztképző intézetet is elvégezte. A családi hagyományoknak megfelelően a MÁV-nál helyezkedett el, később pedig 1947-től egészen 1978-as nyugdíjazásáig a Dorogi Szénbányák csapatát erősítette.

Tanulmányai és szakmai tevékenysége mellett szinte minden szabad percét a sportnak szentelte. Labdarúgó karrierjét 1938-ban a Dombóvári Vasutas csapatában indította el. A második világháború befejezését követően a Pécsi VSK színeiben folytatta pályafutását, ahol kezdetben középcsatárként tevékenykedett.

1947-ben csatlakozott a Dorogi Bányász csapatához, ahol jobbhátvédként játszott, és egy rövid időszakra Grosics Gyula kapus társaként is tevékenykedett. Az egyesülethez tizenhárom évig, egészen 1960-as visszavonulásáig hűségesen ragaszkodott.

Összesen 330 alkalommal lépett pályára, és 25 gólt szerzett, az élvonalbeli mérkőzések száma pedig 274-re rúgott.

Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a jövő labdarúgóját látta benne, és 1950-ben meghívta a válogatottba. Egyetlen vidékiként lett a legendás Aranycsapat állandó tagja, a címeres mezt 1956-ig 49 alkalommal ölthette magára.

A válogatott minden nagy sikeréből kivette részét: tagja volt az 1952-es helsinki olimpián győztes csapatnak, egy évvel később Európa-kupa diadalt ünnepelhetett. Játszott az évszázad mérkőzésén, amikor 1953. november 25-én a nemzeti tizenegy a londoni Wembley Stadionban 6-3-ra legyőzte a hazai pályán kontinentális európai csapat ellen addig veretlen angolokat.

Az 1954-es svájci világbajnokság mind az öt mérkőzésen játszott, így a berni döntőben is, ahol az abszolút esélyes Aranycsapat meglepetésre vereséget szenvedett az NSZK-tól.

Buzánszky, akit sokan Kazalként ismernek, pályafutását csatárként kezdte, és ebben a szerepkörben is sikeresen teljesített. Azonban igazi tehetsége a védelemben bontakozott ki, ahol jobbhátvédként találta meg a helyét. Ő volt a legendás Buzánszky, Lóránt Gyula és Lantos Mihály alkotta hátvédhármas leggyorsabb tagja. Nemcsak a szerelései és védőmunkája emelkedett ki, hanem az ellentámadások indításában is jeleskedett. Bátran vállalkozott a támadásokra, amelyeket rendszerint precíz beadásokkal zárt le, ezzel is hozzájárulva csapata sikeréhez.

Aktív pályafutása után a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton. 1961 és 1972 között edzőként dolgozott a Dorog mellett az Esztergomi Vasas és a Fősped Szállítók csapatánál. 1985-től a Komárom (1990-től Komárom-Esztergom) megyei Labdarúgó Szövetség elnökhelyettese, 1993-tól 1997-ig elnöke, 1993-tól a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökségi tagja, az utánpótlás bizottság elnökhelyettese volt, 1996-ban a szövetség alelnökének választották.

Pályafutásának kiemelkedő elismeréseként számos rangos kitüntetésben részesült. 1986-ban az Olimpiai Érdemérmet, 1993-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. 1991-ben Dombóvár, majd 1993-ban Dorog városának díszpolgárává választották. 2007-ben megkapta a Szent István-díjat, míg 2010-ben a Prima Primissima díjjal tüntették ki. 2011-ben, Grosics Gyulával együtt a Nemzet Sportolója címet nyerte el, és 2014-ben a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja lett, ezzel is méltó módon honorálva sportteljesítményét.

2010-től nevét viseli a dorogi Buzánszky Jenő Stadion, 2013-ban róla nevezték el az egyik új budapesti Metropolis metrószerelvényt.

Életének 90. évében, 2015. január 11-én hunyt el Esztergomban, ő távozott utolsóként az Aranycsapat klasszikus felállásának tagjai közül.

Egész alakos szobrát még abban az évben ünnepélyesen felavatták a Debreceni Egyetem Sporttudományi Oktatóközpontjának impozáns épülete előtt. Ezen kívül 2016-ban emléktáblát is elhelyeztek egykori dorogi otthonának falán, ezzel is megörökítve emlékét.