122 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Élő Árpád, akinek életműve és hatása ma is érezhető. Vajdaság MA emlékezik meg erről a jeles eseményről.
A sakkozók világszövetsége, a FIDE, méltó módon tiszteleg a 122 éve született Élő Árpád előtt, aki a sportág értékelési rendszerének névadója. Honlapján gazdag tartalomban emlékezik meg a kiváló szakemberről, akinek hozzájárulása mély nyomot hagyott a sakk világában.
Az évfordulós írás az Egyházaskeszőn született Élőről szól, aki forradalmasította a sakk világát egy új értékelési rendszer kidolgozásával. A bevezetőben kiemeli, hogy ez a kiemelkedő fizikus és sakkmester a Magyar Királyságban látta meg a napvilágot, majd 1913-ban családjával együtt az Egyesült Államokba emigrált. Tanulmányait a Chicagói Egyetemen végezte, ahol diplomát szerzett. 1926-tól kezdve egészen 1969-es nyugdíjba vonulásáig a milwaukee-i Marquette Egyetemen tanította a fizikát.
Az 1930-as években a város legerősebb sakkozója volt, abban az időben, amikor Milwaukee az ország egyik vezető sakk-központjává vált. Nyolcszor nyerte meg Wisconsin állam bajnokságát, és 1988-ban - tizenegyedikként - választották be a sportági Hírességek Csarnokába. Élő Árpád Brookfieldben hunyt el 1992. november 5-én.
Az 1970-es évek forradalmi változásokat hoztak a technológia világában. A mikroprocesszor feltűnése új korszakot nyitott, míg a zsebszámológép megalkotása különösen figyelemre méltó előrelépést jelentett a sakk világában. Ez a találmány nem csupán a játékosok számára nyújtott könnyebbséget, hanem jelentősen megkönnyítette a FIDE Élő Árpád által vezetett minősítő bizottság munkáját is, amelynek az egyre bonyolultabb és gyarapodó értékelési számításokkal kellett szembenéznie. Az új technológiák révén a bizottság hatékonyabban tudta kezelni az emelkedő számú versenyzőt, hozzájárulva ezzel a sakk fejlődéséhez és népszerűségéhez.
Ugyanebben az évben a FIDE hivatalosan is jóváhagyta a magyar-amerikai sakkértékelési rendszer bevezetését, amelyet az Egyesült Államok sakkszövetsége már 1960-ban alkalmazott először. A játékosok Élő-pontszáma a korábbi teljesítményük numerikus kifejeződése, amely folyamatosan frissül a mérkőzések eredményei alapján, figyelembe véve a várható kimeneteleket. Például, ahogy az anyagban is szerepel, ha valaki 200 ponttal magasabb értékeléssel bír, mint az ellenfele, akkor körülbelül 75 százalékos eséllyel szerzi meg a pontokat a köztük zajló mérkőzéseken.
Ezeknek az elvárásoknak a teljesítése folyamatosan befolyásolja az adott személy értékelését: ha valaki túlteljesíti a kitűzött célokat, az Élő-pontjai emelkednek, míg az alulteljesítés esetén csökkenés várható. Ezt a rendszert már széles körben alkalmazzák különböző sportágakban, mint például a futball, baseball, kosárlabda és mások.
A FIDE 1971-ben bemutatta az első Élő-féle értékelési listát, amely forradalmasította a sakk világát. Ekkor az amerikai Bobby Fischer volt a lista élén, lenyűgöző 2760 ponttal, ezzel ő lett az első játékos, aki átlépte a 2700 pontos határt. A második helyen a szovjet Borisz Szpasszkij állt 2690 ponttal, aki akkoriban a világbajnoki cím birtokosa volt. Érdekesség, hogy a magyar sakknagymester, Portisch Lajos, a Nemzet Sportolója, a hetedik helyet vívta ki magának, holtversenyben más játékosokkal.
A FIDE értékelési rangsor közzétételi gyakorisága az évek során jelentős változásokon ment keresztül. 1971 és 1980 között csupán évente egy lista készült, de ezt követően folyamatosan növekedett a frissítések száma, míg eljutottunk a jelenlegi havi rendszerességhez. A valaha mért legmagasabb értékelést a sakk történetének 16. világbajnoka, a norvég Magnus Carlsen érte el, aki az írás megfogalmazásakor már "hihetetlen" 2882 Élő-pontot tudhatott magáénak. A történelem során mindössze 14 másik játékos lépte át a 2800-as határt. A női mezőnyben pedig csak Polgár Judit sikerült átlépnie a 2700-as küszöböt, legjobb teljesítménye 2735 Élő-pont volt. (MTI)
