76 éves korában távozott az ország talán legmeghatározóbb gondolkodója, akinek elvesztése mindenkit mélyen megérintett és összetört.
Íme egy egyedi változat a kórházi kismamacsomagról: 9 nélkülözhetetlen dolog, ami biztosan szükséges lesz! 1. **Kényelmes hálóruha** - Mivel a kórházi környezet nem mindig a legkényelmesebb, egy puha, légies hálóing nagyban megkönnyíti az ott töltött időt. 2. **Zoknik** - A lábunk melegénél nincs is jobb, ezért érdemes hozni néhány extra zoknit, különösen, ha a kórház hűvösebb. 3. **Pohár és evőeszköz** - Hozz magaddal egy saját poharat és evőeszközt, hogy a kórházi étkezések során otthonosabb legyen a hangulat. 4. **Higiéniai termékek** - Ne felejtsd el a kedvenc tusfürdődet, samponodat és egyéb ápolószereidet, hogy a kórházban is frissnek és üdének érezhesd magad. 5. **Kényelmes párna** - Az otthoni párnád kényelmét nem pótolja semmi, ezért érdemes magaddal hozni. 6. **Olvasnivaló** - Egy jó könyv vagy magazin segíthet elütni az időt, amíg várakozol vagy pihensz. 7. **Fotóalbum vagy emlékkönyv** - Készülj fel a legszebb pillanatok megörökítésére! Egy kis albumba könnyen belejegyezheted az első élményeidet a babával. 8. **Zene vagy hangoskönyv** - Egy kellemes zene vagy történet segíthet a relaxálásban és a stressz csökkentésében. 9. **Mobiltelefon és töltő** - Ne felejtsd el a telefonodat és a töltőt, hogy kapcsolatban maradhass a szeretteiddel és megörökíthesd a kis jövevény első pillanatait! Ezek a praktikus és szívhez szóló kiegészítők garantáltan megkönnyítik a kórházi élményedet!
Popper Péter 1933. november 19-én született Budapesten. Egyszerre volt pszichológus, egyetemi tanár és író. Nagyapja rabbi volt, az édesapja a szovjet-magyar olajtársaság vezetője. A fiatal Popper Péter az ELTE-n szerzett diplomát, majd Moszkvában, a Lenin Intézetben tanult. Elvégezte a filozófia és a pszichológiaszakot is.
Valaki egyszer így fogalmazott róla: "ítélkezés nélkül figyelt..." És valóban, ahogyan nézte a világot, a hallottakat és a megélt pillanatokat, olyan ügyesen formálta szavakba, mint ahogyan a szobrász az agyagot alakítja. Élni tanította az országot – olvashatjuk az Újságmúzeum korábbi írásában. Popper Péter nemrégiben ünnepelte volna 91. születésnapját.
A gyermekkoráról, miután felnőtté vált, így nyilatkozott: "A háború során olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek világossá tették számomra, hogy sem a családom, sem Isten, sem más senki nem fog megóvni. Az életem egy események sorozata, a véletlen játéka. Ennek következtében a szigorú hit és vallásosság lassan eltűnt belőlem. Csak az üresség maradt, egyfajta belső szellemi éhség, amely folyamatosan keres valamit."
És Popper Péter kíváncsisága a haláláig kitartott. Egyszer őszintén kimondta, hogy nem tűzött maga elé nagy célokat, mi több, ha csak lehetett, kerülte a sorsfordító választásokat. Így fogalmazott:
"Amikor hívtak, mindig ott termettem. Ha ellöktek, csak tovább léptem. Az életet úgy képzeltem el, mint egy teli, hullámzó tengert. Ráhelyezkedtem egy áramlatra, és megengedtem, hogy magával ragadjon, bízva abban, hogy egyszer csak partra juttat valahol..."
Számos médiumban, beleértve újságokat, rádió- és televízióműsorokat, megjelent. Több tucat könyvet írt, és mindig szívesen osztott meg tanácsokat, ha arra kérdést kapott. Fő kutatási fókusza a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt. Egyszer így fogalmazott: "Hat-hét éves korában a gyerekek egy futószalaghoz hasonlító rendszerbe kerülnek, ahol a szalag két oldalán a tanárok állnak, és minden órán egy kis tudást szerelnek a gyerekekre. Ezen a szalagon egy kis matematika, egy kis történelem, egy kis magyar nyelv és irodalom, valamint egy kis biológia halad. Ez a futószalag évekig folytatódik, és a tanárok folyamatosan bővítik a gyerekek tudását..."
Popper, a kivételes sportpszichológus, valószínűleg más pályát is befuthatott volna. Egyik előadásában a vereség elfogadásának fontosságáról beszélt, hangsúlyozva: "Az életben, a világban gyakran szembesülünk vereségekkel, és nem tanuljuk meg, hogyan dolgozzuk fel őket, így könnyen kétségbeesünk." De vajon van-e ennél szebb és kifejezőbb módja annak, hogy megfogalmazzuk az élet értelmét? "Az a személy, aki képes elfogadni, hogy nem szükséges minden szerelemből, kapcsolatokból, üzletekből vagy hivatásokból győztesen kikerülnie, valódi belső szabadságra lel. Az élet olyan nézőpontjait fedezi fel, amelyeket csak akkor észlel, amikor már a földön fekszik."
Nem tudott és nem is akart leállni a munkával. Már legyengült állapotban, leginkább csak otthon volt, amikor bekopogott hozzá a halál. Mielőtt elindult volna a végtelen felé, 2010 áprilisában világgá kürtölte fájdalmasan szép gondolatait. Egy lapban jelent meg mindez, amelyet úgy címzett, hogy: "Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim." Aki olvasta, soha nem felejti. Benne volt minden. Nagypéntek éjszakáján kapott szívrohamot, és intenzív osztályára szállították. Ott már kevés látogatót fogadott. Üzent is egyben, hogy most hagyják őt a maga harcával, ám a sors mintha az utolsó íráshoz is muníciót adott volna neki, mert ez jelent meg abban a levélben:
Kérésem nyomán Kati egy szilárd védelmi vonalat húzott körém, de egy őrült asszony telefonon mégis áttörte a védelmet. Előadást akart tartani. Mondom, éppen az intenzív osztályon fekszem. Mire ő: Mit csinál ott? Haldoklom. Kis szünet, majd így folytatta: Különben hogy vagy? Különben? Köszönöm, jól vagyok…
2010. április 16-án, 76 éves korában távozott az élők sorából Popper Péter, akit nem csupán élettársa, Katalin és fia, Gábor gyászolt, hanem az egész ország is mély fájdalommal búcsúzott tőle...
