A Fidesz és a Tisza közötti rivalizálás új dimenzióba léphet.
Krasznahorkai László Nobel-díjának elnyerése után egy különleges küldetés vár ránk.
A mögöttünk álló hét a Nobel-díj varázslatos légkörében zajlott. Számunkra, magyarok számára, a legkiemelkedőbb esemény Krasznahorkai László irodalmi díjának átadása volt. Ez a csodálatos elismerés nem csupán az írónak szól, hanem a magyar irodalom egészének is. Mindannyian joggal érezhetjük a büszkeséget e rangos nemzetközi siker kapcsán!
A gratulációk mellett természetesen megjelentek kritikai és disszonáns hangok is, ami Kertész Imre, az első irodalmi Nobel-díjasunk esetében is jellemző volt 23 évvel ezelőtt. Azonban a mostani visszajelzések messze elmaradnak a két évtizeddel ezelőttiektől. A jelenlegi kritikák sokkal visszafogottabbak, különösen azt figyelembe véve, hogy nyáron egy korábbi írásomban említést nyert, hogy lista készült a kormányellenes művészekről, és a lista nyilvánosságra hozatalát követően több művész fellépését is lemondták váratlanul. Ezért érzékelhető egy változás a kormány és a Fidesz hozzáállásában a társadalom egészéhez, ami biztató, ha valóban egy tudatos döntés és felismerés eredménye. Miért tartom ezt fontosnak?
Orbán Viktor miniszterelnök gyors lépésekkel próbálta elfojtani a jobboldalon megjelenő kritikákat. A szokásos rádióinterjújában bőkezűen dicsérte Krasznahorkait, hangsúlyozva, hogy a politikai nézeteket háttérbe kell szorítani. Szerinte ezt a díjat "nemzeti szemüvegen" keresztül kell értékelni, és így érdemes örömet érezni iránta.
A vélemények sokszínűsége mindig is jellemző volt a kultúra világára. Nyirő József, Tormay Cécile és Wass Albert nevei is felmerültek, mint olyan alkotók, akik szintén megérdemelnék a hasonló elismeréseket. Ugyanakkor akadtak olyanok is, akik a legújabb díjazott korábbi megnyilvánulásait kifogásolták, és a kötelező gratulációk mögött éles kritikákat fogalmaztak meg. Az idei februárban elhangzott vélemények között akadtak olyanok, akik a Nobel-díjas szavait nem tartották különösebben értékesnek, inkább átlagos Facebook-kommentek szintjének minősítették. Az év elején Krasznahorkai egy svéd kitüntetés átvételekor adott interjúja során néhány félreérthető megfogalmazás is napvilágot látott, amelyek miatt támadások kereszttüzébe került. Ezt a helyzetet Kollár Árpád vajdasági íróval együtt, a sajtó nyilvánossága előtt tisztázták, méghozzá színvonalasan és tiszteletteljesen.
Az mindig kínos és kontraproduktív, ha sértegetés formáját ölti, vagy dühből, komplexusból, esetleg irigységből fakad. Egykori művelődési és közoktatási miniszterként tapasztalatból tudom, hogy a művészek egy része állandóan kritikus a mindenkori hatalommal szemben. Egy másik részük nyíltan állást foglal, de nem szabad, hogy a kulturális politika döntéshozóit befolyásolja a politikai véleménynyilvánításuk a művészi teljesítményük megítélésében.
Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt meghívást kaptam a magyarországi Izraeli Filmhétre. A budapesti Puskin moziban tartott megnyitón beszélt az egyik műsorra tűzött film rendezője, majd a zsidó állam akkori hazai nagykövete, Ilan Mor. A rendező élesen kritizálta országa politikáját és kormányát, majd az utána következő nagykövet teljes nyugalommal elmondta, hogy egyáltalán nem ért egyet a rendezővel, és a filmmel is akadnak gondjai, de hazája demokrácia, ezért természetes, hogy itt bemutatják ezt a több díjat is nyert alkotást és támogatják a rendezőjét, még akkor is, ha vitában állnak a véleményével. Hatalmas ovációt kapott ez az egyébként teljesen normális álláspont és én arra gondoltam, hogy kevés dolog mutatja jobban ennél azt, hogy milyen erős állam Izrael, mennyire magabiztos és hisz önmagában.
Ahol a szabad véleménynyilvánítás és a bátorság kéz a kézben jár, ott egy állam magabiztosan mutat be egy politikai kritikát tartalmazó filmet a saját filmfesztiválján. Az eseményre meghívja a rendezőt, és természetesnek veszi, hogy az kormányt bíráló véleményt fogalmaz meg. Itt bizony a demokrácia erős és szilárd alapokon áll. Ezek az országok tudják, hogy a kormányok nem az ilyen nyílt beszédtől inganak meg, és a pártok sem veszítik el a választásokat csupán a kritikák miatt.
Amennyiben tudatos választás következménye az a szemlélet, amely felismeri és elfogadja, hogy tiszteletet, elismerést és megbecsülést érdemel az is, aki nem a kormány politikáját támogatja, akkor a kormánypárt egy bölcs lépést tett. Ennek két fő indoka is van. Először is, ez a megközelítés összhangban áll a demokratikus értékekkel és normákkal.
Másrészt azért, mert ez a vélemény önbizalmat és hitet sugároz, ami hatással lesz azokra a szavazókra, akik nem vakhit alapján döntenek, hanem több szempontot is a mérlegre tesznek majd, mielőtt a végső elhatározás kialakul bennük. Vagyis politikai hasznot is hoz a szabadság melletti kiállás.
A magyar kormány vezetője jól érzékelte, hogyan érdemes reagálni erre a kiemelkedő sikerre. Bízom benne, hogy ez a megközelítés, ellentétben az elmúlt időszak botrányainak gyakorlatával, egyre inkább teret nyer a kulturális politikában, és a magyar kultúra nemzetközi bemutatkozásában is érvényesül.
A Nobel-díj nemrégiben újra reflektorfénybe került egy különösen elgondolkodtató híradás keretein belül. Az elismerést, amelyet a svéd kémikus, Alfred Nobel alapított, immár 124 éve osztják ki a világ legkiemelkedőbb teljesítményeiért hat különböző kategóriában. A díjazottak kiválasztását svéd intézmények végzik, kivéve a Nobel-békedíjat, amelynek odaítéléséről korábban a norvég parlament döntött, mostanra viszont egy általuk kijelölt bizottság látja el ezt a feladatot. E döntés körül általában heves viták bontakoznak ki, ahogyan az idén is történt.
Az idei díjazott személye Maria Corina Machado, aki Venezuelában tevékenykedő ellenzéki politikus. A háromgyermekes, centrista-liberális hölgy hazánkban viszonylag ismeretlen, hiszen Venezuela távol esik tőlünk. Érdemes megjegyezni, hogy a hetvenes években ez a latin-amerikai ország a kontinens leggazdagabb államai közé tartozott, jólétét sokan irigyeltek a szomszédos országokban. Azóta azonban drámai változásokon ment keresztül, és immár két évtizede szenved a gazdasági és politikai válság következményeitől. A hatalmas olajkészletek ellenére minden adottsága meg lenne ahhoz, hogy polgárai számára megfelelő életszínvonalat biztosítson. A korábbi baloldali elnök, Hugo Chávez által bevezetett kubai mintájú szocializmus, amelyet a jelenlegi elnök, Nicolás Maduro, egykori buszsofőr, továbbra is fenntart, a diktatúra és az államosítás irányába terelte az országot.
A folyamatos küzdelem, amely az imperialista hatalmak, a globalizáció, a nemzetközi nagytőke, a háttérhatalmak és az Egyesült Államok ellen zajlik – természetesen a legfőbb szövetségeseik, Oroszország, Kína és Észak-Korea támogatásával – az elmúlt években odáig fajult, hogy a világverő 1 millió (!!) százalékos inflációval kellett szembenézniük. Ennek következményeként 7-8 millió ember kényszerült elhagyni az országot, ezzel pedig a kontinens legnagyobb humanitárius válsága alakult ki. Gyakoriak az éhínségek, a boltok üresek, az áram- és vízellátás pedig nem tudja tartani a lépést az alapvető szükségletekkel. A malária, a kanyaró és a diftéria terjedése is aggasztó méreteket öltött, miközben az állam aktívan részt vesz az Egyesült Államokba irányuló drogcsempészetben. A cenzúra már régóta jelen van, a választások manipuláltak, és az ellenzék jelentős része börtönben sínylődik.
Közismert, hogy Trump elnök szívügyének tekintette a Nobel-békedíj elnyerését. Mint ahogy korábbi írásaimban már utaltam rá, sikerült békét közvetítenie a fegyveres konfliktusba keveredett India és Pakisztán között. Az ő közbenjárásával több évtizedes vérontás után Kongó és Ruanda, valamint Azerbajdzsán és Örményország is sikeresen lezárta az egymás elleni harcokat. Emellett sikerült az agresszor Oroszországot, valamint a saját területeit védő Ukrajnát a tárgyalóasztalhoz terelnie. Megakadályozta, hogy Irán atombomba előállításába kezdjen, ezzel mérsékelve a közel-keleti feszültségeket. Ezt követően pedig rákényszerítette a Hamászt, hogy engedje szabadon a túszokat, és vegyen részt a béketárgyalásokon. Természetesen az Egyesült Államok komoly nyomást gyakorol Venezuelára is, hogy véget vessen a diktatúra uralmának.
Az amerikai elnök figurája gyakran inkább ellenszenvet vált ki, mintsem szimpátiát. Egy ilyen rangos díj odaítélésénél azonban nem a személyes preferenciák, hanem a teljesítmény és a békés világ építéséhez való hozzájárulás kellene, hogy legyen a fő szempont. Bár én magam sem találom vonzónak az Egyesült Államok jelenlegi elnökének karakterét, egyértelmű, hogy most neki kellett volna elnyernie ezt a kitüntetést. Machado asszony nagyságát éppen az mutatja, hogy gesztusával ezt a fontos üzenetet közvetítette.
Remélem, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem adja fel törekvéseit a béketeremtések terén. Jó lenne ezt sikerre vinni a szomszédunkban is, hiszen a miniszterelnök szerint "az ukránok már a telefonunkban vannak". (A népszerű magyar film, A tizedes meg a többiek szállóigévé vált mondatát - "az oroszok már a spájzban vannak" - alakította át a Fidesz elnöke.) Ettől persze nem kell különösebben megijednünk, de egyre inkább számíthatunk arra, hogy a kémfilmek forgatókönyveit akarják a hazai politikai élet szereplői megeleveníteni itthon.
A baloldali politikai erők és a Tisza Párt úgy vélik, hogy Orbán Viktor Moszkvából kapja az utasításokat, és hogy ő valójában Vlagyimir Putyin szövetségese. Ezzel szemben Angela Merkel, aki nemrégiben látogatott Budapestre, ezt a feltételezést teljes mértékben nevetségesnek tartotta.
A Fidesz szerint Magyar Péter Brüsszel embere, őt onnan irányítják, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök segít neki ebben. Rendkívül gonosz módon célja a kormány megbuktatása és a hatalom megszerzése. (Az ember csak fogja a fejét: hát mi más lenne egy ellenzéki párt célja, mint a kormány leváltása és a hatalom megszerzése? Ezt hívják demokráciának. Megdöbbenünk azon, hogy Brüsszel támogatja ebben Magyar Pétert, amikor már jó ideje meghirdette Orbán Viktor az EU központjának elfoglalását, vezetőinek leváltását? Azt várja az unió döntéshozóitól a magyar kabinet, hogy ezt ölbe tett kézzel nézzék végig? Zelenszkij elnöknek is jámboran helyeselnie kellene, hogy Magyarország blokkolja hazája csatlakozási szándékát az Európai Unióhoz?)
Magyar Péter pártja az utóbbi időszakban számos vitatható lépést tett, amelyek komoly fejtörést okoznak a politikai tájképen. Az adókkal kapcsolatos elszólás, a fegyverviselési ügy botrányos részletei, a jelöltek bemutatásának elhalasztása, az adatszivárgás, valamint a mentelmi ügy kínos szálai mind hozzájárultak ahhoz, hogy a párt körüli légkör feszültté váljon. Érdemes megjegyezni, hogy a pártelnök korábban határozottan ellenállt a mentelmi jog intézményének, ami még inkább súlyosbítja a helyzetet. A Szőlő utcai javítóintézet körüli botrány is súlyosan érintheti a pártot, hiszen a vádak megalapozottsága kérdéses, és egyelőre csak rágalomként könyvelhetők el a kormánytagokkal szemben. Eközben a kormány az otthonteremtési hitel 3 százalékos kamatának bevezetésével és kiterjesztésével felkavarta a közéletet, miközben kiélezett politikai játszmák során kihasználja a Tisza körüli problémákat. Az események tehát szoros összefonódásban állnak, és a politikai táj folyamatosan változik, ami új kihívások elé állítja a szereplőket.
Bármennyire is ádáz a harc a kormányoldal és az ellenzék között, Krasznahorkai László nagyszerű elismerése kapcsán érdemes mindig tudatosítani magunkban: akármilyen viták is választanak el minket a politikában, egy nemzethez tartozunk, ahol mindannyiunk számára büszkeség a kitűnő magyar író sikere. Mert egy nyelvet beszélünk, és ugyanazt a kultúrát és történelmet szívtuk magunkba.
A Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet élén álló szerző egy tapasztalt jogász és liberális politikai figura, aki korábban miniszteri tisztséget is betöltött.
A véleménycikkek megfogalmazása nem mindig az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját tükrözi.
