A hetedik hónapban egy 26 éves nő felfedezte, hogy várandós, de végül úgy döntött, nem tartja meg a babát.

A nő olyan gyógyszereket szedett, amelyek születési rendellenességet okozhattak volna, ezért az abortuszt választotta.

Egy fiatal nő osztotta meg a Sunnal azt a mélyen megindító tapasztalatát, amely 26 éves korában érte, amikor is a művi vetélés mellett döntött. A történet különlegessége, hogy hét hónapon át titokban tartotta terhességét, ami számos érzelmi hullámvölgyet és belső küzdelmet hozott az életébe.

Laura Vaughan azután végezte el a fájdalmas beavatkozást, hogy az orvosok közölték vele, tudtán kívül nagymértékben veszélyeztette a születendő magzatát, mivel egy erős gyógyszert szedett a pattanásai kezelésére.

Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Az elején még csak álmodni sem mertem arról, hogy terhes vagyok, aztán hirtelen ott találtam magam a hét hónapos állapotban, ami végül egy hosszú és fájdalmas abortuszhoz vezetett. Amikor végre hazaértem a beavatkozás után, a tejem megérkezése teljesen váratlanul ért – és ahogy elképzelhető, ezt nehéz volt feldolgozni. Heteken át egyedül maradtam a gondolataimmal, és senkivel sem beszéltem az érzéseimről.

- emlékszik vissza a 2016-ban történtekre a jelenleg 36 éves nő.

Vaughan kezdetben szinte elképzelhetetlennek tartotta, hogy terhes legyen, főleg azt, hogy már a harmadik trimeszterben jár. A korábbi pénzügyi vezető puffadással és kimaradt menstruációval küzdött, de amikor felkereste háziorvosát, a válasz az volt, hogy valószínűleg egy megrepedt ciszta áll a tünetek mögött. Korábban PCOS-sel, vagyis policisztás petefészek szindrómával diagnosztizálták, és nem sokkal a terhessége előtt már átesett egy megrepedt cisztán.

Vett egy terhességi tesztet, valamint beutalták egy további vizsgálatra, és az addig rejtve maradt terhessége miatti döbbenetét hamar felváltotta az aggodalom. A PCOS egyik tünete lehet az erősen pattanásos bőr, ami ellen a fiatal nő egy izotretinoin nevű gyógyszert szedett - csakhogy ez a kezelés rendkívül káros lehet egy magzatra. A magzatát fenyegető születési rendellenességek kockázata miatt Vaughannek orvosi abortuszt ajánlottak fel, amibe nehéz szívvel beleegyezett.

Életem e szakasza rendkívül nagy kihívásokkal teli volt, és érzelmileg úgy éreztem, hogy nem állok készen arra, hogy szembenézzek a helyzet terhével.

A kezelés során Laura elmeséli, hogy bár eredetileg másfél napot kellett volna a kórházban töltenie, végül majdnem egy hétig maradt bent. Ez alatt többször is a szülés küszöbén állt, ami annyira megviselte, hogy egy szülésznőnek azt mondta: úgy érzi, a teste azért nem reagál az abortuszra, mert talán nem is kellett volna azt elvégeznie. Később, amikor már nem volt visszaút, mélyen csalódott volt. Hazaérkezve sem érezte magát könnyebben; miután megjött a teje, mindent elkövetett, hogy eltitkolja a történteket, és elkezdett egy szélsőséges diétába, hogy visszanyerje terhessége előtti alakját. Visszatekintve úgy érzi, mindez csupán a mentális küzdelmeinek újabb megnyilvánulása volt, ahogy kétségbeesetten próbálta visszaszerezni az irányítást az élete felett. Közel egy évtizeddel a rejtélyes terhessége után Laura elhatározta, hogy szeretné megtörni az abortusszal kapcsolatos megbélyegzést és a szégyent, amely gyakran övezi ezt a témát. Ezzel a kérdéssel régebben már foglalkoztunk, amikor hét művi vetélés történetén keresztül mutattuk be az abortuszon átesett emberek nehézségeit.

Szeretnék fényt deríteni arra a csendes teherre, amit oly sok nő hordoz. Át kell hidalnunk a vetélés és az abortusz közötti szakadékot - mindkettő mély veszteség, mégis, az egyiket együttérzéssel fogadják. Remélem, hogy szembeszállhatok a megbélyegzéssel, támogathatom a hasonló helyzetben lévőket, és a jótékonysági szervezetekkel és oktatókkal együtt egy olyan társadalom megteremtésén dolgozhatok, ahol minden reproduktív tapasztalatot megértéssel, nem pedig ítélkezéssel kezelnek.

„Tedd különlegessé a mondandódat!” – javasolja Vaughan.