A mézeskalács lenyűgöző múltja egészen az ókori időkre vezethető vissza. Az ősi civilizációk, akik felfedezték a méz és a fűszerek csodálatos kombinációját, már akkor is készítettek édes finomságokat, amelyek az ünnepek és rituálék elengedhetetlen részévé
Napjainkban a legtöbb családban a karácsonyi készülődés szerves részét képzi az egész lakást átjáró mézes sütemény illata. Honnan ered a mézeskalács és hogyan vált a karácsonyi időszak legnépszerűbb süteményévé? A mézeskalács története az ókorig nyúlik vissza.
Már az ókori Egyiptomban és Görögországban is készítettek mézes süteményeket, eredetileg vallási szertartásokhoz. Ekkor még a mézeskalács mézes lepényként volt ismert; mézből és gabonaőrleményből készült - ezeket keverték össze, majd forró kövön kiszárították. Az ókori görögök a tésztát pecsétekkel, kőbe vésett mintázatokkal, mitológiai képekkel díszítették, míg a rómaiak - cserepekből készült "süteményformák" segítségével a császárok portréit nyomták a mézes lepények felületére. A középkorban már Európában is elterjedt a mézes finomság; különösen a kolostorokban, ahol a szerzetesek fűszerekkel egészítették ki az eredeti mézes tészta receptjét.
A középkor folyamán Európa számos országában a mézeskalács kiemelkedő és különösen értékes desszertnek számított. E finom édességhez leggyakrabban vásárokon lehetett hozzáférni, ahol a mézeskalács céhek mestermunkáik bemutatására és értékesítésére specializálódtak. Ezek a céhek a hagyományos fából készült, faragott formák segítségével hozták létre a mézeskalács igazi remekműveit, melyek nemcsak ízükben, hanem látványukban is bámulatosak voltak. A vásárok színes forgatagában a mézeskalácsok nem csupán édességek voltak, hanem a kézművesség és a művészet kifejeződései is, amelyek vonzották a vásárlók figyelmét.
Magyarország méhészetének lenyűgöző története a 11. századra nyúlik vissza, amikor is az első írásos említések megjelentek. Az aquincumi ásatások során a régészek olyan égetett cserépformákat is felfedeztek, amelyek valószínűleg mézeskalács készítésére szolgáltak. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt a méhészet fontos szerepet játszott a kolostorokban, ahol gyakran készítettek ínycsiklandó mézes süteményeket. Mátyás király idején a mézeskalácsot előállító mesterek is feltűntek, akik források szerint Bécsből hozták be a süteményhez szükséges egzotikus fűszereket. Érdemes megjegyezni, hogy a ma ismert fehér máz csak később jelent meg, a cukor elterjedésével.
A debreceni mézeskalácsosok céhének 1713-ból származó szabályzata máig megőrizte jelentőségét, hiszen Debrecen a mézeskalács készítésének egyik kiemelkedő központja. Itt, évszázadok óta, különleges gondossággal és mesterségbeli tudással alkotják meg az ínycsiklandó mézes finomságokat, amelyek nemcsak a helyiek, hanem a látogatók szívét is elnyerik.
