A magyar máktermesztés világában egyre inkább felerősödik az agresszív kértevők jelenléte, amelyek kihívások elé állítják a gazdálkodókat. Ezek a kártevők nem csupán a termés mennyiségét csökkentik, hanem a növények egészségét is veszélyeztetik. A harc a
A 2024/25-ös gazdasági év számos rovartani specialitást tartogatott már a nyárelőig is. Ezek között az agro-zoológiai kihívások között kiemelten szerepel egy kevésbé ismert kártevő, a mák-gyökérormányos (Stenocarus ruficornis, Stephens, 1831). Talán azért is fedi némi homály e kártevő valódi súlyát, illetve a benne rejlő rendkívüli kártevőpotenciált, mert tápnövény-preferenciája egy speciális növénycsaládhoz köti. A rovar a mákféléket (Papaveraceae) tekinti tápnövényeinek, azon belül is a termesztett mák (Papaver somniferum) (vagy más néven kerti, közönséges mák) tekinthető az elsődleges gazdanövényének.
E sokoldalúan hasznosítható növény azonban nem rendelkezik kiterjedt vetésterülettel hazánkban. Az e növénycsaládhoz köthető termesztett kultúrnövények sora világviszonylatban is csekély, illetve maga a mák is kizárólag Európában és Törökországban termesztett kultúra. E növény mellett ugyanezen családba tartozó rokonai közül Magyarországon a szántóföldi kalászosokban gyomosító, de dísznövényként is vetett pipacs (Papaver rhoeas), vagy a kisebb növényvédelmi jelentőséggel bíró vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) említhető.
A család egyes kultúrfajai világszerte leginkább dísznövényként vannak jelen, például a keleti mák (Papaver orientale), a kínai mák (Papaver nudicaule) és a himalájai mákfajok (Meconopsis spp.). Érdekesség, hogy ezeknek a növényeknek a termesztési területei jellemzően távol esnek a kártevők természetes előfordulási helyeitől.
A mák-gyökérormányos szokványos eljárásoktól eltérő, különleges magyarországi aktivitására 2025 tavaszán a Dél-Dunántúl különböző területeiről – köztük Zala, Somogy és Tolna vármegyékből – érkeztek figyelemfelkeltő bejelentések. Ezek a jelentések ismeretlen eredetű gyökérkártételekről számoltak be, amelyeket egy Rácegres közelében található máktábla alapos megvizsgálása is alátámasztott.
A közvetlen állományfelvételezések a kártétel kiterjedt táblaszintű megjelenését támasztották alá, mely akár a tövek 90-95 százalékát is érintette. E növények első ránézésre egészségesnek tűntek, azonban kihúzva őket gyökerük gyökérnyakhoz közeli régióiban feketedő felületi foltok, járatok és rágásnyomok voltak észlelhetők. A legtöbb esetben a kárkiváltó, kukac típusú lárvák csoportos jelenlétét is rögzíteni lehetett.
A kártevő azonosítása, amely kétségtelenül a mák-gyökérormányos okozta kártételhez köthető, jelentősen egyszerűbbé vált az érintett tápnövény típusának és a specifikus kárképek jellegének köszönhetően.
A mák-gyökérormányos, a Curculionidae család jellegzetes képviselője, a bogarak világának érdekes és figyelemre méltó tagja. E faj kifejlett egyedei általában 3-3,5 mm hosszúak és 2 mm szélesek, ami lehetővé teszi számukra, hogy észrevétlenül mozogjanak a természetben. Testük ívelt, szurokfekete színük pedig eleganciát sugall, ám a szárnyfedőik potrohtájékán található világosabb, fehéres folt egyedi megjelenést kölcsönöz nekik. A lárvájuk, amely 5-6 mm hosszú és sárgásfehér árnyalatú, különleges szarvszerű ívben hajlik, miközben erőteljes rágószervével hatékonyan táplálkozik. E tulajdonságai révén a mák-gyökérormányos nemcsak a biológiai sokféleség szempontjából érdekes, de a növények és a környezet egészsége szempontjából is figyelmet érdemel.
A szakirodalom alapján a vizsgált faj évente egy generáción keresztül fejlődik, és a talajban, imágó formában telel át. Mind a kifejlett rovarok, mind a lárvák jelentős kárt okoznak a mák növényekben. Az imágók már ősszel hozzáférhetnek a frissen kikelt növények leveleihez, ami drámai módon csökkentheti a levélfelület asszimilációs képességét, és ezáltal vízháztartási problémákhoz vezethet. Extrém esetekben az őszi levélkárok következtében a sérült fiatal növények fejlődése lelassulhat, sőt véglegesen el is pusztulhatnak. Ezt követően a kifejlett egyedek a talajba húzódnak, hogy átteleljenek.
A tavasz beköszöntével, amikor a nappali hőmérséklet eléri a 14 ℃-ot, az imágók megjelenése várható. Ezt követően körülbelül nyolc napig a növények felületén táplálkoznak. A tavaszi időszakban a rovarok károsító hatása elsősorban a régebbi levelekre összpontosul, ahol szabálytalan formájú lyukakat rágcsálnak a levél szövetében. Ezt követően a hímek és nőstények gyorsan párosodnak, majd megkezdik a tojásrakást. A következő generációt alkotó lárvák már a mák tavaszi növekedését sújtják.
A kezdeti levélkárosítást követően a lárvák a talajba húzódnak, ahol a növény gyökerein, különösen a gyökérnyaki zónában, komoly rágáskárt okoznak. Ezen időszak során a gyökérnyaki rész sérülése révén a növény gazdasági értéke jelentősen csökkenhet. A lárvák táplálkozása közben 1-3 mm mély járatokat, úgynevezett externális kavitációkat alakítanak ki a mák gyökérzetének felületén. Bár az érésben lévő növény első látásra nem mutat nyilvánvaló tüneteket, a rágáskár következményei súlyosak: a megtámadott növény tápanyag- és vízfelvevő képessége, valamint transzspirációs hatékonysága jelentősen romlik, ami végső soron komoly problémákhoz vezethet a fejlődésében.
A gyökérnyak területén történő berágás következtében további, összetett károsodások lépnek fel, amelyek talajszinti száraknák kialakulásához vezetnek. Ez a jelenség jelentős zavarokat okoz a tápanyagok áramlásában. Korábbi évek terméseredményeivel kapcsolatos jelentések alapján feltételezhető, hogy a már akkor is számottevőnek ítélt termésveszteségek – amelyek akár a várt mennyiség 50%-os csökkenését is jelenthették – szintén e kártevő aktivitásának következményei voltak.
Az idei év időjárása jellemzően csapadékos és hűvös volt, ami kedvezett a mák rágáskártételeinek markáns megjelenésének. Ez a jelenség szorosan összefonódik a mák tavaszi fejlődésének lelassulásával, valamint a vegetatív tömeg növekedésének vontatott haladásával. Ráadásul az esős időjárás időnként elősegítette a már rágott szövetek további nedves rothadását, ami különösen kedvezett a kártételt fokozó másodlagos kártevők, az úgynevezett scavanger fajok számára.
E másodlagos kártevők gazdasági hatása abban mutatkozik meg, hogy a növényi szövetek sérülései nem tudnak megfelelően regenerálódni. Érdekes megfigyelés, hogy a károsítókhoz kapcsolódóan a mákban gyomosító pipacsok gyökerein is hasonló tünetek figyelhetők meg, ami alátámasztja a kártevő oligofág jellegét.
Az iNaturalist nemzetközi, online megfigyelési adatbázisa megerősíti a rovarrajzás különleges jellemzőit. Különösen szembetűnő, hogy az őszi vetésű máktáblákba való betelepülés jelentősen hosszabb és intenzívebb, mint a tavasszal, csupán tojásrakásra érkező imágók esetében.
A kártevők gazdasági hatásai kizárólag Európára korlátozódnak, mivel – Törökországot is beleértve – máktermesztés csupán ezen a kontinensen zajlik világszerte. A mák-gyökérormányos szerepe Magyarországon a máktermesztés fellendülésével várhatóan egyre fontosabbá válik, hiszen az utóbbi években a mák egyre stabilabb pozíciót szerzett a mezőgazdasági termékek palettáján.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikái alapján az elmúlt évek során Magyarországon átlagosan 6-8 ezer hektáron foglalkoztak mák termesztésével. Ennek eredményeként évente 6-7 ezer tonna étkezési mák jutott el a kereskedelembe. A termésátlag hektáronként 0,9-1,1 tonna között változik, azonban a szélsőséges időjárási viszonyok miatt ez az érték jelentős ingadozásoknak lehet kitéve.
A kártevő elleni védekezéshez egy cseh szabadföldi kísérletes vizsgálat eredményei adhatnak némi támpontot. E vizsgálatban a rovarok imágóinak táblaszintű betelepedését a talajcsapdák kihelyezésével és folyamatos ellenőrzésével kontrollálták. A vizsgálatot március közepén vetett máktáblában végezték. Eredményeik szerint a pitretroid hatóanyag-tartalmú kezelések a rovar telelésből előjött példányainak első észlelését követő 18 napon belül adták a legnagyobb hatékonyságot, mely a gyökérkárosodás mértékének csökkenésében is egyértelműen tetten érhető volt.
Összességében a kártevők elleni hatékony védekezés kulcsa abban rejlik, hogy az imágók megjelenésével szinkronban valósuljanak meg a beavatkozások, figyelembe véve a rajzás csúcspontját. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésünkre kifinomult, fajspecifikus előrejelző eszköz, a talajcsapdákból származó fogási adatokra támaszkodva tudjuk időzíteni az állományvédelmi intézkedéseket.
E csapdák a talajszint mélységig leásott, mintegy 15×10×5 cm méretű műanyag dobozok, amelyek fedelébe egy 10×7 cm-es nyíláson jutnak be a rovarok. A befogott rovarok rögzítését a doboz aljának ragadós, enyvszerű anyaggal történő bevonása biztosítja. Az így kihelyezett előrejelző eszközök 2 naponta történő kontrollja során feljegyzett fogásadatok alapján, a rajzáscsúccsal szinkronban szerencsés elvégezni a permetezéseket.
Az őszi vetésű mák vegetációs időszakának zárása előtt érdemes alkalmazni egy hasonló előrejelzési rendszert a védekezés során. Ezek a védekezési lépések hozzájárulhatnak a telelő populációk csökkenéséhez, amelyek tavasszal tojásrakásra készülnek. A súlyos kártételek elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy a legfontosabb állományvédelmi intézkedések a tavasszal, nyugalmi állapotból előbújó imágók ellen irányuljanak.
A magyarázat mögött az áll, hogy ez a generáció lesz az, amelyik azt a tojásformát fogja elhelyezni, amit a súlyos gyökérkártételekért majd felelőssé lehet tenni. A védekezési intézkedések során olyan idegmérgek és piretroid hatóanyagcsoportba tartozó inszekticid vegyületek használata javasolt, mint például a lambda-cihalotrin, deltametrin, cipermetrin és gamma-cihalotrin. Ezen kívül, eseti engedéllyel, a felszívódó ciántraniliprol hatóanyag is bevethető. A piretroidok hatékonyságának maximális biztosítása érdekében ajánlott mikrokapszulázott (CS) formulációk alkalmazása.
A mák-gyökérormányos kiemelkedő kártevőpotenciállal bíró fajok közé tartozik, amelynek hatása a mák termesztési területének bővülésével várhatóan fokozódni fog. A szántóföldi növényvédelemmel foglalkozó szakemberek és a növényvédelmi szektor piaci, valamint közigazgatási szereplői számára sürgető kihívást jelent, hogy kidolgozzanak egy olyan növényvédelmi technológiát, amely kifejezetten a hazai viszonyokra van szabva. Emellett szükséges a tartós hatású rovarölő szerek bevezetésének elősegítése is, hogy hatékonyan felléphessenek e károsító ellen.
A szerzők szívből köszönetet mondanak Vörösmarty-Peczkó Emíliának és Gaál Orsolyának, akik növényvédelmi szakértelmükkel hozzájárultak a jelen elemzés elindításához, valamint a különféle forrásokból származó növényi minták és felvételek biztosításáért. Továbbá kifejezik hálájukat Németh Gyulának, a Kapostáj Mg. Zrt. termelési igazgatójának, aki lehetővé tette, hogy a felvételezések során szabadon hozzáférhessenek a vetett máktáblához, és támogatta a kutatási folyamatot!
Dr. Keszthelyi Sándor és Gerbovits Bálint nevei egyedülállóan tükrözik a szakmai kiválóságot és elkötelezettséget a tudományos életben. Mindketten jelentős hozzájárulást nyújtanak a saját területükön, és munkásságuk inspiráló példaként szolgál mások számára is.
MATE, a Kaposvári Campus Növénytermesztési Tudományok Intézete, elkötelezett a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok és innovatív kutatások iránt. Itt a hallgatók és kutatók együtt dolgoznak a növénytermesztés különböző aspektusainak fejlesztésén, hogy hozzájáruljanak a környezetbarát megoldásokhoz és az élelmiszerbiztonság javításához. Az intézet célja a tudományos ismeretek szélesítése és a gyakorlati alkalmazások előmozdítása a mezőgazdaság területén.
A felhasznált és javasolt szakirodalmi források a szerzőknél érhetők el.
