Aki valaha is tanúja volt a mozdulatainak a szőnyegen, az örökre megőrzi emlékezetében hajlékonyságának varázsát.

Valóban léteznek férfias vagy nőies italok? - Fedezd fel velünk a klasszikus koktélok világát és a legfrissebb trendeket! (x)

Ne felejtsük el, hogy testközelből tapasztalhatta meg az 1972-es müncheni olimpia szomorú eseményeit. Edzőként ő volt a legsikeresebb magyar szabadfogású birkózókapitány, és Svédországban is nemzetközi elismertséget szerzett. Ma már boldog nagypapaként éli mindennapjait, nyaranta pedig Szigetszentmártonban, a horgásztanyáján gyűjti össze szeretett családját.

- Nagyon "jó" gyerek voltam. Minden csínytevésre kapható, aki állandóan mozgott, és nem bírt az energiáival - mesélte lapunknak Klinga László. - A Rottenbiller utcai Általános Iskolába jártam, ahol testnevelő tanárom a Honvéd vízilabdázója, Patyi György volt. Az egyik tornaórán megelégeltem, hogy nem megy a svéd-szekrény ugrás, mert pöttöm legényként, szinte fel sem értem a tornaszert, így azt vettem a fejembe, hogy kicsit megszerelem, aminek az lett a vége, hogy az oktatóm a feladat bemutatása közben leesett róla. Ezek után döntött úgy a fülemet megragadva, elvisz a birkózókhoz.

Saját bevallása szerint hatalmas szerencséje volt, mert a szakma nagyjai, Ökrös József, majd Hoffmann Géza tanították meg neki a szabadfogás rejtelmeit. Ennek, no meg a tehetségének köszönhette, hogy már tizennégy évesen a felnőttekkel készülhetett.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor először léptem be a terembe, ahol olyan legendák álltak előttem, mint Kozma István, Polyák Imre és Varga János – mindannyian később olimpiai bajnokokká váltak. Az edzéseik közben figyeltem őket, és úgy tűntek, mint az antik görög szobrok, egytől egyig izmos harcosok. Nem csoda, hogy beleszédültem a látványtól, és óriási inspirációt merítettem belőlük. A lelkesedésem határtalan volt, és a kemény munkám hamarosan meghozta gyümölcsét, hiszen az akkori szakvezetés elismerésre méltónak találta a teljesítményemet. Jutalmul meghívtak a válogatott tatai edzőtáborába, közvetlenül a '64-es tokiói olimpia előtt. Ekkor Polyák Imre "Macska" néven illetett, mondván: "Téged nem lehet megfogni, olyan gyorsan mozogsz, mint egy macska." Ezt az emléket őrzöm magamban, miközben a 57 kilósok mezőnyében egyre több bajnoki címet nyertem. Sajnos azonban a következő olimpián, Mexikóban, nem tudtam részt venni.

- Az hatalmas pofon volt a számomra. Nehezen dolgoztam fel. Bár megnyertem a magyar bajnokságot, úgy döntöttek, a súlycsoportomban nem indítanak versenyzőt. De hogy ne csak a keserű eseményről beszéljek, az az év hozta meg a katonaságtól való korábbi leszerelésemet. Az edzőtáborba egyszer ellátogatott Czinege Lajos elvtárs, az akkori Honvédelmi miniszter, aki megjegyezte, ha az ob-n legyőzöm Varga Jánost, akkor elköszönhetek a honvédségtől. Ezt el is engedtem a fülem mellett, majd jött a verseny, ahol megvertem Janit, és tényleg leszereltek.

Négy év elteltével eljutott Münchenbe, ahol élete első olimpiáján vehetett részt, és olyan felejthetetlen élményekkel tért haza, amelyek örökre nyomot hagytak benne.

Mivel már ott voltam, úgy határoztam, hogy részt veszek a megnyitó ünnepségen. Ezzel nem is lett volna gond, de másnap már birkózással kellett szembenéznem. Csodálatos élmény volt, de a 6-7 órás, monumentális program igazán próbára tette az állóképességemet. Másnap, amikor beléptem a szőnyegre, szembesültem azzal, hogy az én súlycsoportomban a legtöbben, összesen 28-an indultunk. Sorra győztem le az ellenfeleimet, hatot sikerült legyőznöm egymás után, és a birkózás igazán jól ment. Aztán jött egy amerikai, aki megállított, és az akkori pontozási rendszer miatt végül harmadik helyezett lettem. A végeredményt a vetélytársaim egymás elleni meccsei befolyásolták, ami különösen izgalmassá tette a versenyt.

Klinga így fogalmazott: "Nagyon örültem a bronzérmemnek, és ez a boldogság akár az egész hátralévő napomat beárnyékolhatta volna, ha nem következik be a terrortámadás."

Emlékszem, szeptember 5-én hajnalban, amikor a világ még álomra hajtotta a fejét, én éppen sétálni indultam volna. Azonban egy melegítőbe öltözött, fegyverrel felszerelt férfi figyelmeztetett, hogy maradjak csendben, és keressek menedéket, ahol nem érhetnek el a golyók. Hegedüs Csabával és Varga Jancsival hallottuk a lövéseket, és megpróbáltuk megörökíteni a történéseket. Néhány fotó készült, de később a szobában jártunk, ahol két izraeli sportolót tragikus módon megöltek. Az esemény önmagában is szívszorító volt, de amikor megtudtuk, hogy az áldozatok között olyan birkózók is voltak, akikkel egy nappal korábban még a szőnyegen versenyeztünk, teljesen összetörtem.

Négy év elteltével a montreali olimpián Klingának nem úgy alakultak a dolgai, ahogyan azt remélte, ezért úgy döntött, hogy edzői pályára lép. 1978 és 1982 között a válogatott szabadfogású birkózók kapitányaként tevékenykedett, és olyan kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetett – tizennégy felnőtt olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érem – amelyet azóta senki sem tudott megközelíteni. Ezt követően a Ferencváros és a BVSC színeiben irányította a birkózókat, amikor egy új lehetőség kopogtatott az ajtaján.

Alig hogy elhagytam a BVSC-t, már másnap Stockholm felé vettem az irányt. Ott, egy jéghideg whisky mellett, a svéd edző, nem is hiszed el, egy toalettpapírra vetette papírra a szerződési feltételeit. Lakást és munkát kaptunk, így hét éven át éltünk kint a családommal: a két lányommal és feleségemmel, Tasnádi Klárával, aki egykoron tornászként robbant be a köztudatba, majd körzeti orvosként csatlakozott hozzám. Két év alatt annyira belemerült a svéd nyelvbe, hogy főorvosi kinevezést kapott! Mindig mellettem állt, így amikor eljött az idő, hogy ő már nem bírta a külföldi életet, hazatértünk. Ő miattam költözött ki, én miatta jöttem vissza Magyarországra. Svédországban felejthetetlen csapatom alakult ki, tele világbajnokokkal és olimpiai érmesekkel.

- Tedd egyedivé a szövegedet! - mondta Klinga, akinek a szíve megdobban, amikor értesült arról, hogy nemrég Kispesten birkózótermet szenteltek az emlékének. Ekkor különösen meghatotta egykori tanítványai figyelmessége és szeretete.

Bár már a 78. életévét ünnepli, szíve még mindig fiatalos tűzben ég. Élvezi lányai és három unokája ölelését, akik minden nap boldogsággal töltik meg az életét.

- Nagyon boldog vagyok velük. Az ő társaságuk valami csodálatos, különösen nyáron, amikor a szigetszentmártoni horgásztanyánkon összejön a család. Ennél felemelőbb érzés aligha létezik - fejezte be a mondandóját.

Klinga svédországi tevékenysége nemcsak a szakmában, hanem a hokisok körében is nagy figyelmet keltett.