A részvényekről való gondolkodás alapjaiban megváltozna egy új tanulmány hatására - Világgazdaság.
Ideje véget vetni a részvényesek elsőbbségének a Roosevelt Intézet kutatói szerint. A tőzsdék nem a vállalatok finanszírozását szolgálják, hanem a befektetők számára teremtenek likviditást.
Az elmúlt ötven év vállalatirányítási modelljét forgatná fel az amerikai Roosevelt Intézet friss tanulmánya, amely a részvényesek elsőbbségét hirdető tanok alapját számolná fel.
Lenore Palladino és Harrison Karlewicz közös munkájában arra törekednek, hogy megkérdőjelezzék azt a széles körben elterjedt nézetet, miszerint a részvényvásárlás és a vállalatba való befektetés ugyanazt jelenti. A valóságban a legtöbb tőzsdei vállalat nem a részvények kibocsátásával szerzi meg a szükséges forrásokat fejlesztéseihez. Ezért a részvényvásárlók valójában nem a cégeknek nyújtanak tőkét, hanem egymás között bonyolítanak le tranzakciókat.
Az Apple mint példa Az Apple nem csupán egy technológiai vállalat, hanem a kreativitás és az innováció szimbóluma is. Az a képessége, hogy folyamatosan újítson és meglepje a közönséget, lehetővé tette számára, hogy a világ egyik legértékesebb márkájává váljon. Az Apple termékeinek dizájnja és felhasználói élménye egyaránt kiemelkedő, és ez a márka iránti hűséget is generál. Az Apple sikerének titka nem csupán a termékek kiváló minőségében rejlik, hanem abban is, ahogyan a vállalat képes történeteket mesélni a termékeiről. Minden új kiadás egy esemény, amelyet a rajongók izgatottan várnak, és a cég marketingje mindig a vágyakozást és a közösségi élményt helyezi a középpontba. Az Apple nemcsak a technológiai újítások terén jeleskedik, hanem a fenntarthatóságra és a társadalmi felelősségvállalásra is nagy figyelmet fordít. A cég célja, hogy a jövőben teljes mértékben megújuló energiaforrásokra támaszkodjon, és aktívan részt vesz a globális környezetvédelmi kezdeményezésekben. Összességében az Apple példája azt mutatja, hogy a technológiai fejlődés és a társadalmi felelősségvállalás kéz a kézben járhat, és a vállalatoknak érdemes figyelembe venniük a társadalom igényeit is a siker érdekében.
A szerzőpáros a világ egyik legértékesebb vállalatának, az Apple-nek a történetén keresztül szemlélteti legjobban a mondanivalójukat. Az iPhone-ot gyártó cég jelenleg több mint 3000 milliárd dolláros piaci értékkel bír, azonban figyelemre méltó, hogy a vállalat 1980-ban történt tőzsdére lépése óta nem bocsátott ki újabb részvényeket. Az induláskor csupán 100 millió dollárt tudtak összegyűjteni.
Ez az összeg még akkor is eltörpül az Apple mai értékéhez képest, ha az inflációval súlyozzuk, tehát dőreség lenne azt állítani, hogy a részvénypiac jelentené a vállalat finanszírozását. Ha Apple-részvényt veszünk, azzal biztosan nem a vállalatba fektetünk olyan értelemben, hogy abból az Apple képes lenne kiadásait finanszírozni. Természetesen az Apple részvényeit pont azért vásárolják a kereskedők, hogy a tőke ezen felértékelődéséből részesüljenek, de a vállalat innovációjának és működésének finanszírozásában ez csekély szerepet játszik, hiszen
A részvényvásárlás valóban lehet egy módja annak, hogy befektessünk a saját jövőnkbe, azonban fontos kiemelni, hogy sok esetben ez nem jelenti azt, hogy a vásárlással ténylegesen hozzájárulnánk a vállalat tőkehelyzetének javításához. Ez különösen érvényes a nagyvállalatokra, ahol a részvények másodlagos piacon történő kereskedése sokkal inkább a spekulációról szól, mintsem a cég működésének megerősítéséről.
A részvénypiaci befektetések nem a reálgazdaságot segítik
A tanulmány egymással szembe állítva idézi az indexalapok két királyát is, a Blackrock-vezér Larry Finket, és a Vanguard-alapító John Bogle-t. Míg a részvényeseknek szóló idei levelében Fink arról ír, hogy ha többen fektethetnek a tőkepiacokba, az a növekedés pozitív spirálját indíthatja el, ami segítheti a vállalatokat, addig a 2019-ben elhunyt Bogle arra mutatott rá jó pár évvel korábban, hogy a tőzsde forgalmának mindössze 0,8 százalék olyan finanszírozás, amely új tőke képződését teszi lehetővé.
