Amikor a hataloméhes pankrátor politikai játszmák mindent eltorzítanak, csupán az angyalok jöhetnek a segítségünkre.
Az angol csapat ősi istenének szentelt szenvedélyes rituálékat rendeznek, amelyek iránt világszerte milliók érdeklődnek.
Suzanne Vega legújabb albuma, a "Flying with Angels", ismét megjelenítette őt New York vibráló kulturális színpadán. Az énekesnő dalai révén egyfajta légi utazásra invitál minket, ahol angyalokkal száll, noha elárulja, hogy a magasságot nem éppen kedveli, és irányt sem tud venni – sem balra, sem jobbra. Az album mély társadalmi tartalmát Vega egy érdekes vallomásában is kifejti az americanbluesscene.com-on, ahol megjegyzi, hogy Joni Mitchell balra, Patti Smith pedig jobbra helyezkedik el a zenészi palettáján.
Ugyanakkor, ha valami konkrétumot is szeretnénk tőle hallani, akkor itt a nagyon is egyértelmű állásfoglalás, a Last Train from Mariupol című apokaliptikus hangvételű dal, amely az utolsó vonatról szól, amely elhagyja Mariupol városát, mielőtt megérkezne az orosz mészárszék. Vega azt mondja, hogy azon az utolsó vonaton az egész emberiség menekült, az egész emberiség gyászolt.
Az angyalok üdvözlete mindig különleges pillanatokat teremt. Képzeld el, ahogy a reggeli napfény átszűrődik a felhők között, és egy lágy szellő kíséretében érkezik meg hozzánk az üzenet: „Üdvözöllek, kedves lélek!” E szavakban ott rejlik a szeretet és a remény, amely felemeli a szívünket, és új irányt ad a napunknak. Az angyali üdvözlet nem csupán egy mondat, hanem egy varázslatos kapcsolat, amely összekapcsol minket az éggel és a földdel, emlékeztetve arra, hogy sosem vagyunk egyedül az utunkon.
A "Flying with Angels" a művésznő tizedik albuma, és egyben mérföldkő a negyven éves pályafutásában, amely 1985-ben indult egy cím nélküli debütáló lemezzel. Az ünneplés tehát indokolt, de ahogy ő maga is megfogalmazta Instagram-oldalán, az album minden egyes dala a küzdelem légkörében született. Ezek a küzdelmek a túlélésért, a szólás jogáért, a hatalomért, a győzelemért, a menekülésért, a segítségért és az életért folynak. A "Flying with Angels" nem hoz drámai változást Vega elkötelezett folk-rockos stílusában; inkább párbeszédet folytat korábbi munkáival, különösképpen a "Days of Open Hand" album hangzásával. Ugyanakkor a lemezen meglepetések is várnak ránk. Például ott van a disztópikus, proto-new wave hangzású "Rats" című dal, amely mintha egy 1978-as demókazettáról került volna elő, és friss színt visz az album összképébe.
Nagyvárosi ikonok
A városi folk hangulata és a New York-i kávéházi líra öröksége továbbra is él, de az új album tele van feszültséggel, amely különösen a Witch című dalban érezhető. Ez a szám a megdermedt értelmiség állapotát tükrözi, ahogy megdöbbenve figyeli a Trump-féle pankrátor kultúra kibontakozását. Suzanne Vega provokatívan kérdez: mi okozta, hogy mindannyiunkat elér a tompaság és a kétségbeesés, amikor mindenki csak némán szemléli az abszurd eseményeket? Miféle sors hozta ránk ezt a folyamatos vészhelyzetet, és ki az a boszorkány, aki mindezt ránk szabadította? Az album természetesen hozza a kötelező kávéillatú alt-folk elemeket is, és érződik rajta Bob Dylan, Lou Reed és Patti Smith inspiráló jelenléte. Különösen Dylan hatása érezhető a Chambermaid című számban, amely a 1966-os Blonde on Blonde klasszikusának, az I Want You-nak friss reinterpretációja.
Vicces, amikor azt kérdezi, hogy tudni akarod, hogy lopott-e valaha, mikor a dal, ha nem is lopás, de éppenséggel afféle kölcsönvétel. Nem világos, hogy a tisztelet beszél-e belőle, vagy a Dylan szellemétől való szabadulás vágya. Én vagyok a nagy ember szobalánya...Tisztelem a helyeket, ahol játszott. Morzsákat takarítok az írógépéről. Gyakran ad bölcs tanácsokat, amikor éjjel róla álmodom. A kezembe nyomja a tollát, és azt mondja: "Ne felejts el írni." Suzanne Vega a kortárs folk-pop egyik legfontosabb mesélője, a Greenwich Village-i kávézókban született városi népzenéje és éteri karaktere nélkül másmilyen lenne a kilencvenes - és a kétezres évek egyszálgitáros csaj-popja.
**Repülési Napló: Az Égi Kalandok Krónikája** **Bejegyzés 1: A Felszállás Izgalma** Ma végre elérkezett az a nap, amire hónapok óta vágyom! A napfény csillogása a repülőgép szárnyain, a motor zúgása, és a szél suttogása mind-mind izgalommal töltenek el. Ahogy a föld lassan távolodik, és a város apró pontokká zsugorodik, érzem, hogy a szabadság szárnyaira kapok. **Bejegyzés 2: A Felhők Felszíne** Miközben a felhők között száguldok, úgy érzem, mintha egy másik világba léptem volna. A nap fénye áttör a puha, fehér pamacsokon, és minden egyes pillanatban új csodákat tartogat. A táj alattunk folyamatosan változik, a zöld erdők és kék tavak egy varázslatos festmény részévé válnak. **Bejegyzés 3: A Vihar Kihívása** A repülés izgalma mellett néha komoly kihívásokkal is szembesülök. Ma egy váratlan viharba kerültünk, amely próbára tette a pilótai tudásomat. A szél felerősödött, a felhők sötétedtek, de a bátorságom nem hagyott cserben. A turbulenciát legyőzve, végül sikerült kikerülnöm a vihar közepét, és újra a béke és a nyugalom birodalmában találtam magam. **Bejegyzés 4: A Leszállás Mágikus Pillanata** Ahogy a célállomásomhoz közeledem, a naplemente csodálatos színkavalkádot fest az égre. A landolás előtt egy utolsó pillantást vetek a horizonton terülő tájra. A repülés mindig emlékeztet arra, hogy az élet tele van lehetőségekkel, és minden egyes felszállás egy új kaland kezdete. **Záró Bejegyzés: Az Égi Utazás Tanulságai** A repülési napló minden egyes bejegyzése nem csupán a fizikai utazásaimat, hanem a lelki fejlődésemet is tükrözi. A repülés során megtanultam bízni magamban, alkalmazkodni a változásokhoz, és élvezni a pillanat varázsát. Az ég határtalan, és én készen állok felfedezni minden zugát!
Természetesen, íme egy egyedibb változat: A Flying with Angels lemez mögött kiemelkedő szerepet játszott Gerry Leonard, a dalok szerzője és produceri munkatársa, aki már olyan legendás művészekkel működött együtt, mint David Bowie, Rufus Wainwright vagy Laurie Anderson. Az album hangzása olyan, mintha egy New York-i utcafotós fekete-fehér képeit zenésítenék meg: tele van titokzatos boszorkányokkal, elegáns szobalányokkal, misztikus prófétákkal, őrült politikai figurákkal és – nem utolsó sorban – ravasz patkányokkal.
A "Speakers' Corner" című dal valóban egyfajta szabadsághimnusz, amelyben Vega arra bátorít, hogy amikor eljön az idő, hogy megosszuk a saját történetünket, ne habozzunk. Az üzenet világos: ne engedjük, hogy mások hangos szónoklatai elnyomják az igazságunkat, mert sokan csak üres frázisokat hangoztatnak, miközben a saját érdekeikért küzdenek. A dalban a zene és a szavak ereje révén talán még az angyalok is támogatásunkra sietnek, és egy jól megkomponált folk-rock dallam segítségével kifejezhetjük mindazt, amit éreznünk kell. Az önkifejezés és a bátorság kulcsszerepet játszik abban, hogy felálljunk és elmondjuk a saját igazságunkat, még akkor is, ha a világ néha zordnak tűnik.
