A deportálások során az amerikai jogállam komoly próbára tettette magát.
Különös tekintettel a salvadori szuperbörtönbe zsuppoltakra, akik közül van, akinek csak egy Real Madrid-tetoválás a bűne.
A 2024-es elnökválasztási kampány során Donald Trump ígéretei között szerepelt a fűt, fát és deportálásokat ígérő retorika is. Konkrétumokat nem igazán említett, de támogatói különböző számokat hoztak fel: voltak, akik 1 millióról, míg mások akár 15-20 millióról beszéltek. Az ígéretek spektrumának széles volta tükrözi a kampány dinamikáját és a politikai stratégiák sokszínűségét.
Trump a maga jellegzetes stílusában fogadkozott, hogy második ciklusa legelső napján Amerika történetének legnagyobb deportálási programját indítja, a rendőrséget és a katonaságot is bevetve a "bűnözők" ellen. Azt ígérte, hogy hatalmas táborokat épít, ahol a hazazsuppolásuk előtt majd fogva tartják a deportálásra váró milliókat, és azt is, hogy minden olyan törvényt eltöröl, amit az őt megelőző amerikai kormányok az illegálisan az országban tartózkodók helyzetének megkönnyítésére hoztak. Különös tekintettel azokra, amik menekültek befogadását, ne adj' isten végleges letelepedését segítik.
2025. január 21-én, Trump második mandátumának kezdetén nem indultak meg a várt deportálások, ahogyan Ukrajnában sem alakult ki azonnali béke, és a gázai túszok sem szabadultak fel varázslatos módon. Sőt, Trump elnökségének első hónapjában kevesebb embert toloncoltak ki az Egyesült Államokból, mint Joe Biden utolsó évének havi átlagában, és a helyzet azóta sem változott jelentősen. Ez nem is annyira meglepő, tekintve, hogy a Trump-kormány eddigi tevékenysége a világgazdaság drámai megingatásán és Amerika nemzetközi presztízsének gyengítésén kívül nem sok másra terjedt ki.
Nyilvánvaló, hogy ha valamilyen varázslatos módon sikerülne deportálni az összes illegálisan tartózkodó embert az Egyesült Államokból, az sokkal súlyosabb következményekkel járna a világ legnagyobb gazdasága számára, mint amit Trump védővámjai valaha is okozhattak.
