A kéméndi szikesek varázslatos világából származó biohús egy igazi különlegesség. Ez a hús nem csupán az ízletes jellege miatt vonzó, hanem a fenntartható gazdálkodás elveit követve készül. A helyi gazdák elkötelezettek amellett, hogy a természetes környe
A projekt célja a szikes területek - a helyiek által "sósoknak" nevezett rétek - megmentése volt, amelyek a legeltetés megszűnésével felvert a gyom, kiszorítva sókedvelő növényeket. A megoldást az állattartás jelentette: szürkemarhákat telepítettek a területre. Az igénytelen, de kitartó állatok újraélesztették a természet egyensúlyát, újra megjelent a ritka magyar sóvirág (Limonium gmelinii), amely mára bőségben virágzik a területen.
Most azonban azért álltam meg a "Patácsokon", mert itt éppen az állatok vágása zajlik.
Neznásky Tamásék éppen belefogtak a disznóvágásba, és ahogy mindig, most is Horváth Zoltán áll a művelet középpontjában, mint a tapasztalt böllér. Zoltán már gyerekkorában felfedezte a húsfeldolgozás iránti szenvedélyét, hiszen mindössze tíz éves volt, amikor először vágott disznót. Meséli, hogy a félvad állatok befogása nem kis kihívás, ezért gyakran vadászmódszereket alkalmaznak. Miután távcsövön keresztül megpillantotta az adott állatot, hosszú perceken át üldözte a fiatal disznót, míg végül sikerült elkapnia.
A Patácsok előtti területen minden körülmény ideális a feldolgozáshoz. A férfiak olyan szakszerűen és ügyesen végzik a munkájukat, hogy csak ámulok. Az állatot felemelik az emelőre, majd precízen lefejtik róla a bőrt. Míg régen a bőr értékes árucikk volt, mára már az állati hulladékfeldolgozóba kerül. Miután megnyúzták az állatot, szakszerűen feldarabolják, majd egy rövid pihenőt követően nekiállnak a porciózásnak. Ilyenkor a család tagjai külön válogatják azt, amit maguknak szánnak, a fennmaradó részeket pedig barátoknak és rokonoknak adják át.
Minden egyes kilónak megvan a maga vásárlója, ami nem meglepő, hiszen ezek az állatok antibiotikumoktól mentes táplálékot kapnak, zöldellő réteken legelésznek, és tiszta forrásvíz a kedvencük.
Neznánsky Tamás hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés alapvető pillére a "Patács" polgári társulás, amely körülbelül egy évtizede jött létre. Ezzel a platformmal a helyi lakosok, valamint különféle civil szervezetek is bekapcsolódhatnak a programba, természetesen tagsági díj ellenében. Az első állatokat a tagok saját forrásaikból szerezték be, és ha a tehenek borjúkat hoznak a világra, az újszülött a gazdája tulajdonává válik. Fontos azonban, hogy figyeljenek az állomány szaporodására, hiszen tudományos alapon is igazolt, hogy egy felnőtt tehénnek legalább egy hektár legelő terület szükséges. Általánosan jellemző, hogy kétéves korú borjúkat vágnak le.
Megtudom, hogy a tenyészbika bizonyos időközönként lecserélésre kerül a vérfrissítés érdekében. A bikát rendszerint a szürkemarha fesztiválra vágják le, vagy más farmokkal cserélik ki. A Patácsokon kitűnő a szaporulat és az ellésnél se kell segítség ezeknek a teheneknek.
"Sehol Szlovákiában, sőt talán egész Európában nem található olyan tiszta, gyógynövényekkel táplált biohús, mint itt, a Sósok vidékén" - büszkélkedik Grman József polgármester. Hozzáteszi, hogy ez a program nem csupán a természet védelmét szolgálja, hanem a helyi közösség számára is új impulzusokat hozott. Beszereztünk lovakat és lovaskocsit, turistaszekeret, valamint egy negyvenfős beállót és kilátót építettünk a bejárat közelében, emellett egy információs táblát is elhelyeztünk, hogy a látogatók még többet megtudhassanak a környékről.
Lovaskocsival a polgármester körbe kalauzol a területen. Különleges élményben lesz részem, hiszen megcsodálhatom a legújabb szerzeményeket: az ősi "primitive horse" fajtájú lovakat, amelyek már a legelőn találták meg a maguk otthonát.
