Brüsszel precíz, sebészi pontossággal készül egy gazdasági támadásra Trump ellen.
A magyar gazdaság kilátásai is terítékre kerülnek a Portfolio következő befektetői klubján, ahol neves közgazdászok vitatják meg az aktuális világgazdasági fejleményeket, gazdaságpolitikai döntéseket, monetáris politikai irányokat.
Az Európai Unió reakciója Donald Trump új, "viszonosságra" épülő vámintézkedéseire első pillantásra nyugodtnak tűnhet, azonban a háttérben gondosan megtervezett, politikailag kényes ellenlépések születnek - számol be róla a Politico.
Egy belső uniós forrás alapján az Európai Unió akár 25%-os vámokat is bevezethet mintegy 22 milliárd euró értékű amerikai exporttermékekre, különös figyelmet fordítva a mezőgazdasági és ipari árukra.
A cél a Republikánus Párt bázisára támaszkodó régiók meggyengítése, különös tekintettel a szójababra, húsra, acélra és alumíniumra.
A tagállamok szerdán várhatóan zökkenőmentesen szavaznak az intézkedésről, lényeges ellenállás nélkül. Az első vámcsomag április 15-én lép életbe, amely az áfonyát és a narancslevet érinti. Ezt követően május 16-tól újabb, 25%-os vámot vezetnek be olyan termékekre, mint az acél, a hús, a fehércsokoládé és a polietilén.
A legutolsó kör december 1-jén veszi kezdetét, és a szójabab, valamint a mandula lesz a középpontban. Ezek a növények nem csupán gazdasági vonatkozásban bírnak jelentőséggel, hanem politikai hatásuk is figyelemre méltó.
A lépésekkel az EU a 2024-es adatok szerint 13,5 milliárd dollárnyi, republikánus államokból származó amerikai exportot céloz.
Kiemelt célpont a szójabab, amelynek döntő hányada - 82,5 százaléka - Louisianából származik, Mike Johnson házelnök államából. Ez a szektor már így is megszenvedte a kínai vámokat, a globális versenyt és az alacsony árakat, most pedig újabb csapás fenyegeti. Az amerikai termelők nyíltan bírálták Trump vámpolitikáját, és a márciusban kiadott közleményükben arra kérték az elnököt, hogy mérlegelje a Kanada, Mexikó és Kína elleni vámok visszavonását - egyelőre eredménytelenül.
Az Európai Unió nem csupán a tömegtermékekre összpontosít, hanem tudatosan választ ki olyan exportcikkeket is, amelyek politikailag érzékeny területeket érintenek. Vámot állapítanak meg például a kansasi és nebraskai marhahúsra, a louisianai baromfira, a michigani autóalkatrészekre, a floridai cigarettára, valamint a déli államokból érkező faipari termékekre.
Bár a whiskey végül eltűnt a listáról a francia, olasz és ír lobbi befolyása miatt, számos szimbolikus és szándékosan "provokatív" termék azonban mégis helyet kapott rajta. Ilyen például az arizonai fagylalt, a floridai nyakkendők vagy az alabamai elektromos takarók, amelyek mindegyike különös módon reflektál a helyi kultúrákra és szokásokra.
A lista legmeglepőbb elemei közé tartozik a floridai és dél-karolinai tészta, valamint az ohiói női hálóruhák és a férfi alsóneműk - utóbbiak többsége jellemzően demokrata irányítású államokból származik, ami világosan tükrözi a politikai szándékokat. A vámok alkalmazásának célja, hogy politikai nyomást gyakoroljanak Trump republikánus szavazóira, anélkül, hogy teljesen elzárnák a tárgyalások lehetőségét. Ez a passzív-agresszív megközelítés egyszerre szolgál elrettentésként és az alkupozíciók javítására.
A Trump-adminisztráció által bevezetett vámpolitika nem csupán Brüsszelre gyakorolt hatást: Peking és Ottawa is reagált a változásokra saját, egyedi szankcióikkal. Kína 10-15 százalékos vámokat állapított meg az amerikai mezőgazdasági termékekre, míg Kanada két különböző szankciós csomag keretében 25 százalékos vámot vetett ki acélra, alumíniumra és mezőgazdasági termékekre.
Összességében a megtorló intézkedések körülbelül 90 milliárd dollár értékű amerikai exportot befolyásolnak, ami hosszú távon jelentős gazdasági károkat okozhat az Egyesült Államok számára.
Brüsszel továbbra is kétpólusú stratégiát alkalmaz: a nyomásgyakorlás mellett tárgyalási ajánlatokat is tesz. Legutóbb egy "nulla a nulláért" elvet követő ipari kereskedelmi megállapodást javasolt (autókra, vegyszerekre, gyógyszerekre stb.), de Trump ezt elégtelennek nevezte, és 350 milliárd dollár értékű uniós energiaimportot követelt. Ha az EU valóban a szolgáltatási szektorban is fellép, az új szintre emelheti a kereskedelmi háborút - de több tagállam ezt egyelőre nem támogatja.
