Megjelent egy lenyűgöző magyar film, amely merészen boncolgatja a szexuális tartalomgyártás világát! A brutális és provokatív alkotás mélyre ás a témában, feltárva a kulisszák mögötti valóságot és a szereplők életét. Ne hagyd ki ezt a különleges filmet, a

Akadtak olyan pillanatok, amelyek mély nyomot hagytak a stáb tagjainak lelkében.

A "One More Like" című dráma premierje február 7-én zajlott a 44. Magyar Filmszemlén, ahol a Corvin Moziban, a zsúfolásig megtelt Korda teremben fogadta a közönség. A vetítés végén hatalmas tapsvihar tört ki, amely a film iránti lelkes fogadtatást tükrözte. Pálfai Károly, aki nem csupán rendezője, hanem forgatókönyvírója, operatőre és vágója is volt a filmnek, megosztotta velünk azokat az érzelmeket, amelyeket akkor érzett, amikor látta, hányan érkeztek el a bemutatóra.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor megijedtem. Szerintem ez egy természetes reakció. A barátaimnak is mondtam, hogy én nem vagyok egy félős vagy izgulós ember, de akkor izgultam, hiszen a mi baráti csapatunknak, a producereinknek, a színészeinknek ez volt az első nyilvános vizsga, megmérettetés a közönség előtt - kezdte Pálfai Károly, aki nagyon hálás volt azért, hogy a filmszemlén bemutatkozhattak.

Kifejtette, hogy noha vágytak arra, hogy a drámával versenyezzenek, mégis úgy véli, hogy jelenleg kihívásokkal teli helyzetben állnak.

- Gyakran hallani, hogy a közönséget nem foglalkoztatja, hányan, miből vagy milyen módon készült egy alkotás, és ez állítólag nem hat a mű értékére. Viszont ez nem teljesen igaz. Ha például látok egy lenyűgöző festményt, és kiderül, hogy azt egy elefánt készítette az ormányával, az bizonyára más megvilágításba helyezi a művet. Mi is valahogy ilyenek vagyunk: az elefánt, aki az ormányával festett, és mégis, mintha senki nem venné észre ezt a különleges aspektust - osztotta meg gondolatait az író-rendező.

A One More Like mögött ugyanis mindössze egy 12 fős stáb áll.

Ezt a filmet egy laptop segítségével készítettük el itt Foktőn, egy 1300 fős kis faluban. A „One More Like” című alkotásunk eljutott a 44. Magyar Filmszemlére. A stábunkban összesen 12 ember dolgozott, közülük kettő tapasztalt filmes szakember: Németh Gabriella és Uri-Kovács Alexandra, akik hollywoodi produkciókban és sorozatokban szereztek jártasságot. Mellettük azonban mindenki más autodidakta módon tanulta meg a szakmát. Például a hangmérnökünk a YouTube segítségével sajátította el a hangvágás fortélyait. Pálfai elmondta, hogy most erős szakmai támogatásra lenne szükségünk ahhoz, hogy a filmmel valóban nagyot tudjunk lépni, hiszen a témák, amiket feldolgozunk, rendkívül aktuálisak és érzékenyek.

Többek között a közösségi média, az erotikus tartalomgyártás és a like-vadászattal együtt járó identitásvesztés veszélyei is felmerülnek a produkcióban. Mivel a szexuális tartalomgyártás nagy platformjai nem hazánkból, hanem angol nyelvi területről gyökereznek, úgy érezték, egy olyan bevállalós angol cím, mint a One More Like, tökéletesen helytáll majd, magába a cselekménybe pedig a fikciós elemek mellett valós történeteket is beleépítettek.

Másfél éven át dolgoztam stratégiai tanácsadóként a gyermekvédelem területén, egy gyermekotthon ügyében. A filmben szereplő karakterek nem csupán egyetlen személyt képviselnek, hanem három különböző történet összevonásából születtek. Sajnos, amit a vásznon látunk, az valódi emberek, valódi gyerekek és fiatalok tapasztalatait tükrözi. Ezekről a témákról beszélni rendkívül fontos. A gyermekek eltűnésének esetei sajnos a mindennapjaink részei – fejtette ki. – A Budapesti Rendőr-főkapitánysággal is együttműködtünk, és amikor a rendőrség megismerte a film vázlatát, a III. kerületi rendőrkapitány hálásan nyilatkozott arról, hogy foglalkozunk ezzel a súlyos problémával, hiszen saját tapasztalatai alapján tudja, hogy ez egy égetően aktuális téma.

Bár sokan elkerülik a nehezen feldolgozható témákat, Pálfai Károly és csapata elkötelezetten dolgozott azon, hogy a lehető leghitelesebben és valósághűen mutassák be mindazt, amit a színfalak mögött számos fiatal átél. Ez a megközelítés a stáb tagjaira is jelentős lelki hatással volt, hiszen a forgatókönyvírás során már korábban is szembesültek azzal az érzéssel, hogy a történet talán túlzásba mehet a közönség számára.

Az első forgatókönyv teljes mértékben a kukában végezte. A One More Like című projekt egy rendkívül erőteljes, "Saltburn"-ra és "Eufóriára" emlékeztető, nemzetközi botrányfilmes változata készült, ám sajnos nem találtunk megfelelő színészeket hozzá. Senki sem vállalta el a szerepet Magyarországon, és rájöttünk, hogy ez így nem működik, szükség van némi finomításra - mesélte az író-rendező, aki ezt követően leszerződött egy finn származású intimkoordinátorral, aki Magyarországon él.

Jenna Jalonen több projekt mellett a Tündérkertben is tevékenykedett. Felkértem, hogy beszéljük meg a szexuális dramaturgia kérdéseit, mert fontos számunkra, hogy hitelesek legyünk, és csak annyit mutassunk, ami valóban megérinti az emberek érzelmeit, anélkül, hogy túllépnénk a képernyő határait. Egyértelmű volt számomra, hogy nem célunk a meztelenség ábrázolása; nem szeretnénk a népszerűséget a színészek kifigurázásával elérni. Ennek ellenére a filmben két rendkívül erős jelenet található, amelyeket nehéz nézni, még ha konkrétan nem is mutatunk meg semmit. Ezek a részek visszataszítóak, elgondolkodtatóak és drámaiak; a nagyvásznon való megjelenésük során magam is érzékeltem, hogy valóban erőteljesek lettek. Ugyanakkor elengedhetetlenek ahhoz, hogy a nézők megértsék a filmünk mondanivalóját az ok-okozat összefüggéseiben – osztotta meg Pálfai Károly, aki azt is nyíltan elárulta, melyik jelenetről beszél.

Ahogy azt megfogalmazta, egy rendkívül intenzív erőszakos jelenet bontakozott ki a színpadon, amelyet a színészek olyan lenyűgöző hitelességgel adtak elő, hogy a felvétel végén az egész stáb kénytelen volt szünetet tartani, hogy levegőhöz juthasson.

Csupán egyetlen alkalommal rögzítettük, mert annyira erőteljesen tükrözte a valóságot, hogy utána egy órás pizzaszünetet kellett tartanunk, és mindenféle vicceket meséltünk, hogy feloldjuk a feszültséget. Ebből a helyzetből mindenkinek ki kellett lépnie, nemcsak a színésznek, hanem a stáb minden tagjának is - emelte ki a rendező.

Ettől függetlenül a humor és a dráma kombinációja különösen erős lett a filmben, nagyszerűen kiegészítik egymást, és ahol kell, ott például Dietz Gusztáv vagy Badár Sándor poénjai, nyers megszólalásai oldják a történet súlyát. Pálfai Károly elmondta, hogyan sikerült megtalálniuk ezt az egyensúlyt.

Ez egy rendkívül tudatos döntés volt részemről. Önismereti trénerként tisztában vagyok azzal, hogy a mélyebb gondolatok után jól esik egy kis könnyedebb levegőt venni. Az volt a célom, hogy a történethez illeszkedve megjelenjen az a lazaság, ami a mindennapi életben is jelen van. Arra kértem a színészeket, hogy legyenek természetesek, és próbálják meg szervesen kezelni a szituációkat. Dietz Guszti és Badár Sándor tökéletesen hozzák ezt a szarkasztikus oldalukat, és azokat a frappáns megjegyzéseket, amelyek önállóan is erősek, de mégis lendületet adnak a gondolatoknak. Nagy örömmel hallottam, hogy a moziban mindig felcsendült a nevetés a megfelelő helyeken, ahová szántuk is ezeket a humoros pillanatokat. Ez számomra remek visszajelzés volt, hiszen azt jelzi, hogy a nézők felfedezték a finom, egyszerű humorforrásokat. Nem vígjátékot szerettünk volna alkotni, de amikor az emberek egy nehéz filmet néznek, hajlamosak minden kis humorforrást megragadni, és ezt mi igyekeztünk kihasználni.

Beszélgetésünk során Pálfai Károly a casting folyamatáról is beszámolt. Kifejtette, hogy számos visszautasítással kellett szembenézniük, miközben akadtak olyan színészek is, akik igencsak borsos árat kértek a szerepükért. Ennek ellenére végül sikerült összehozniuk egy remek kis csapatot. Ekkor már a legnagyobb kihívás számukra az volt, hogy a különböző karakterek hogyan tudnak harmonikusan együttműködni.

- Az olvasópróbán kiderült, hogy nagyon jók lesznek együtt, például Bordás Roli és Kovács S. Józsi párosa is, ahogy zrikálják egymást, mert ez a sportban jellemző. Én ott voltam az ökölvívásban, ráadásul egy kétszeres világbajnok ökölvívó mellett. Láttam azt, hogy milyen egy ökölvívó teremnek a hangulata, milyenek a poénkodások, milyen csattanások vannak, milyen szarkazmus van jelen, és azt gondolom, hogy szerintem ez nagyon hitelesen átjön a filmből, az öltözői hangulattól kezdve egészen az utolsó poénokig - mondta el Károly.

A One More Like hivatalos premierjét április tájékára időzítik, és ezt követően különböző televíziós csatornákon, valamint streaming platformokon keresztül is elérhetővé kívánják tenni a közönség számára.

A film bemutatója akkor válik valósággá, amikor a mozik ismét készen állnak, hogy befogadják a közönséget. Jelenleg a visszajelzéseket várjuk, és párhuzamosan tévécsatornákkal is folynak a tárgyalások. Célunk, hogy a lehető legszélesebb közönséghez eljuttassuk a művünket - hangsúlyozta Pálfai Károly. Hozzátette, hogy ahogy eddig, úgy a jövőben is kiemelten fontos számunkra, hogy minden egyes alkotásunk valamilyen értéket közvetítsen.

Az, hogy egyet válasszunk, vagy akár többet, már egy másik kérdés, de az alapvető, hogy mindezeknek a választásoknak valamilyen jelentős társadalmi, vagy akár nemzeti értéket kell képviselniük - fogalmazott.

Korábbi alkotásai szintén kiemelkedő és fontos témákat boncolgattak. A „Lecsó” a fogyatékkal élők kihívásait állította a középpontba, míg a „Cipőfűző” a szülői elvárások súlyát vizsgálta. E két kisfilm számos nemzetközi elismerést zsebelt be különböző fesztiválokon, a New York-i eseményektől a Cannes-i vörös szőnyegig. Pálfai Károly azonban úgy véli, hogy a közönség reakciói és élményei sokkal jelentősebbek számára, mint az egyes díjak.

Úgy vélem, hogy minden kreatív ember munkájának lényege, hogy valamilyen módon pozitív hatást gyakoroljon az emberek életére, elgondolkodtasson vagy érzelmeket szabadítson fel. Amikor a Magyar Filmszemlén megjelentünk, és a közönség egy gyönyörű tapssal fogadott minket, azt hangsúlyoztam, hogy a film nem a mi történetünkről szól, hanem a mögöttes témáról és üzenetről. Amikor ez az üzenet eljut a nézőkhöz, az igazi, felbecsülhetetlen ajándék – mondta.

A 47 éves forgatókönyvíró és rendező gondolatainkban egy színesebb világ felé navigál, amikor a következő projektekről mesél. Kérdéseinkre válaszolva kifejtette, hogy számos ötlet foglalkoztatja, de mindenképpen egy könnyedebb hangvétel felé szeretne elmozdulni. Az emberi kapcsolatok, különösen a párkapcsolatok, továbbra is középpontban maradnak, hiszen önismereti trénerként tapasztalja, hogy az emberek gyakran itt keresnek támaszt és megértést. Ezen kívül már tudja, hogy kik lesznek azok a kreatív partnerei, akikkel a jövőben együtt szeretne dolgozni.

Ha meg kell fogalmaznom a véleményemet, azt mondanám, hogy számomra rendkívül fontos a jó emberekkel való együttműködés. Alapvető, hogy megértsük egymást, és kölcsönösen támogassuk egymás munkáját. Hálás vagyok, mert eddigi filmjeim során mindig olyan színészekkel dolgozhattam, akikkel emberileg is harmonikus kapcsolatban álltunk, és sosem éreztük magunkat elzárva egymástól. Kovács Richárd kiválasztása is pontosan ilyen szempontok alapján történt. Ő egy rendkívül mély gondolkodású fiatal, aki nagyon komolyan vette a forgatást, és igazán alaposan készült rá. Az a komolyság, amellyel a film üzenetét kezelte, szerintem a vásznon is tükröződik. Minden tőle telhetőt megtett, hogy a karakterhez maximálisan illeszkedjen, és számomra ezek az aspektusok a legfontosabbak, amikor egy színésszel dolgozom – osztotta meg Pálfai Károly.

A rendező pályafutása során rendkívül sokféle területen dolgozott, a fotóriporterkedéstől kezdve a sportmenedzsmentig. A filmes szakma csínját-bínját autodidakta módon sajátította el, így minden egyes alkotás egyfajta tanulási fázist is jelent számára.

Ez a műfaj rendkívül szubjektív természetű. Volt, aki azt tanácsolta, hogy ne hallgassak másokra, mert senki sem birtokolja a bölcsek kövét. A "jó film" fogalma egyedi, és végső soron a nézők döntenek arról, mi az, ami számukra értékes. Érdekes módon még a szakemberek sem mindig tudják pontosan meghatározni ezt a fogalmat, hiszen a szakmai elismerések gyakran nem tükrözik a közönség véleményét. Ezen megfontolások után a rendező arra összpontosított, hogy a legfontosabb szakmai szempontokat vegye figyelembe.

Pálfai Károly megosztotta tapasztalatait a forgatókönyvírás és a dramaturgia világáról: „Próbáltam világosan meghatározni, hogy milyen egy jól felépített forgatókönyv, és hogyan működik a dramaturgia. Szoros kapcsolatban állok színészekkel, akikkel mindig igyekszem kooperatívan dolgozni. Kikérem a véleményüket, hogy ők hogyan képzelik el a történet felépítését. Nálunk a csapatmunka kulcsszerepet játszik, és a színészek aktív bevonása az alkotási folyamatba lehetőséget ad arra, hogy én is folyamatosan fejlődjek.” Károly hozzátette, hogy a fotós múltja is jelentős mértékben hozzájárul a kreatív munkájához.

Amikor tíz-tizenkét éves voltam, nekem úgy teltek a hétvégéim, hogy kiraktam egy szobrot az asztalra, és különböző lámpákkal világítottam meg - emlékezett vissza.

- Lefotóztam, és megnéztük, hogy jól sikerült-e. Most, amikor meg kellett alkotnom egy szoba bevilágítását, pillanatok alatt megcsináltam úgy, hogy én nem vagyok világosító, mert ezek előjöttek a fotográfiából, ahogy az is, hogy hogyan komponálok, mire van lehetőségem. Nekem nem volt fővilágosítóm, nem volt lámpaparkom. Csak egy jelenetben volt mögöttem olyan cég, aki ezt megcsinálta, azonkívül mindent mi csináltunk, így nekem vissza kellett nyúlnom azokhoz a dolgokhoz, amiket gyerekkori és fiatalkori fotós múltam alatt tanultam - tette hozzá.

A One More Like alkotója számos területen kipróbálta magát, de most már úgy érzi, a filmalkotásnál végre lehorgonyozhat.