Csak az időpont a kérdés! Az emberi gondolkodás digitális formába önthető.

Az elméleti fejlődés eredményeként az agykutatók bizakodóak, ugyanakkor reális időkeretek között 100-200 éven belül lehet esély az elme feltöltésére.

Az elmemásolást talán úgy is elképzelhetjük, mint amikor a régi telefonunkat egy vadonatújra cseréljük, és minden egyes adatot, fényképet és üzenetet átkonvertálunk az új készülékre. Az emberi agy azonban sokkal összetettebb és titokzatosabb dolog, mint bármelyik mai okostelefon chipje. Arról nem is beszélve, hogy a fogadószerkezet technológiájának olyan szintű fejlődésen kellene átesnie, amelyet valószínűleg még elképzelni is nehéz gépeink nélkül, nemhogy megvalósítani.

Dobromir Rahnev, a Georgia Institute of Technology pszichológia tudományi docense, a The Conversation tudományos portálon publikált írásában rámutat arra, hogy egy szimulált környezetben szinte bármilyen tevékenységet végezhetünk, amit a valós életben is: élvezhetjük az étkezést, vezethetnénk autót, vagy sportolhatnánk. Emellett olyan különleges képességekkel is rendelkezhetnénk, amelyeket a valóságban lehetetlen megvalósítani, mint például falakon való áthaladás, madárként való repülés, vagy akár más bolygók felfedezése. Az egyedüli korlát csupán a tudomány jelenlegi szimulációs képességei.

Megvalósítható? Az elmefeltöltés elméleti szempontból lehetségesnek tűnik. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, miként valósulhatna meg mindez a gyakorlatban. Hiszen a tudományos közösség még csak az agy rejtélyeinek felfedezésének kezdetén jár.

Pedig a tudománynak van tapasztalata abban, hogy az elméleti lehetőségeket valósággá változtatja. Csak azért, mert egy elképzelés borzasztóan, elképzelhetetlenül nehéznek tűnik, még nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Gondoljunk csak arra, hogy a tudomány elvitte az emberiséget a Holdra, szekvenálta az emberi genomot, illetve kiirtotta a himlőt. Ezeket a dolgokat is valószínűtlennek tartották egykor.

„Agyi kutatók, akik az észlelés rejtelmeit kutatják, teljes mértékben hisznek abban, hogy egyszer a gondolataink kiterjesztése valósággá válhat. Jelenleg azonban még messze vagyunk ettől a célkitűzéstől” – fogalmaz Dobromir Rahnev.

Az agyat gyakran az ismert világegyetem legösszetettebb tárgyának tartják. Ezt a komplexitást rendkívül nehéz lesz reprodukálni. Az egyik követelmény a következő: a feltöltött agynak ugyanazokra a bemeneti adatokra van szüksége, amelyekkel mindig is rendelkezett. Más szóval, a külső világnak elérhetőnek kell lennie számára. Még egy számítógépbe zárva is szüksége lenne az érzékszervei szimulációjára, a látás, hallás, szaglás, tapintás, érzés képességének reprodukálására, valamint a mozgásra, pislogásra, a szívritmus érzékelésére, a cirkadián ritmus beállítására és ezernyi más dologra.

De miért is van ez? Nem tudna egyszerűen csak egy tiszta mentális buborékban létezni a számítógépen belül, érzékszervi input nélkül?

Az érzékszervektől való megfosztás, mint például a teljes sötétségbe vagy hang nélküli térbe való zárás, az érzékszervi depriváció fogalmához tartozik, és gyakran a kínzás egyik formájaként értelmezik. Azok az egyének, akik nehezen észlelik a testük által küldött jeleket - mint a szomjúság, éhség, fájdalom vagy viszketés - gyakran mentális kihívásokkal néznek szembe. Ahhoz, hogy a tudatfeltöltés hatékonyan működjön, az érzékszervek és a digitális környezet szimulációjának rendkívül precíznek kell lennie, mivel még a legkisebb eltérések is komoly mentális hatásokkal járhatnak. Jelenleg a kutatók nincsenek abban a helyzetben, hogy elegendő számítási kapacitással vagy tudományos tudással rendelkezzenek ilyen komplex szimulációk végrehajtásához.

A sikeres agyfeltöltés első lépése az emberi agy teljes 3D-s szerkezetének alapos szkennelése és feltérképezése. Ehhez olyan rendkívül fejlett MRI-technológiával egyenértékű berendezésre van szükség, amely képes részletesen megjeleníteni az agy finom anatómiáját. Jelenleg a kutatók még az agy feltérképezésének nagyon korai szakaszában tartanak, amely a legkisebb élőlények, például a légy agyának teljes térképét és az egér agyának apró részeinek vizsgálatát foglalja magában.

Néhány évtizeden belül lehetséges, hogy az emberi agy teljes térképe elkészülhet. Azonban a 86 milliárd neuron, amelyek mindegyike kisebb egy gombostűfejnél, és a köztük lévő trilliónyi kapcsolódás egyszerű feltérképezése nem elegendő. Ha csupán ezt az információhalmazt töltenénk bele egy számítógépbe, nem sokra mennénk vele. Ennek az az oka, hogy minden egyes neuron folyamatosan változtatja a működését, és ezeket a dinamikus módosításokat is modellezni szükséges a teljes megértéshez.

Nehéz megmondani, hogy a kutatóknak hány szintre kell lemenniük ahhoz, hogy a szimulált agy működőképes legyen. Elég, ha megállunk a molekuláris szinten? Jelenleg senki sem tudja.

Ha tudjuk, hogyan számolja ki az agy a dolgokat, talán rövidíthetünk a munkán. Ez lehetővé tenné a kutatók számára, hogy csak az agy lényeges részeit szimulálják, ne pedig az összes biológiai sajátosságot. Könnyebb egy új autót gyártani, ha tudjuk, hogyan működik egy autó, mint megpróbálni egy meglévő autót letapogatni és lemásolni anélkül, hogy ismernénk annak belső működését.

Ehhez a megközelítéshez elengedhetetlen, hogy a kutatók felfedezzék, miként formálja meg az agy a gondolatainkat, vagyis hogyan kapcsolódnak össze a neuronok hatalmas tömegei, hogy elvégezzenek olyan bonyolult számításokat, amelyek életre hívják az emberi tudatot. Rendkívül nehéz megfogalmazni, mennyire távol állunk még ettől a céltól.

Végső soron az első, soha el nem múló ember talán már az önök generációjában fogantathat.

Íme egy alternatív megfogalmazás: Képzeljük el, hogy a 86 milliárd valódi neuront egyenként mesterséges neuronokkal helyettesítjük. Ez a megoldás jelentősen megkönnyítené az elme digitalizálásának folyamatát. Jelenleg viszont a tudományos közösség még nem tudott egyetlen igazi neuront sem mesterséges változatra cserélni. Azonban ne felejtsük el, hogy a technológiai fejlődés üteme egyre gyorsabbá válik. A következő évtizedekben várhatóan forradalmi előrelépésekre számíthatunk a számítási kapacitás és a mesterséges intelligencia terén. Egy dolog azonban biztos: az elme digitalizálása valószínűleg nem fog szenvedni a pénzügyi források hiányától. Úgy tűnik, számos milliárdos hajlandó lenne jelentős összegeket áldozni a halhatatlanság reményében.

"Bár a kihívások óriásiak, és az előre vezető út bizonytalan, hiszem, hogy egy napon az elmefeltöltés valósággá válik. A legoptimistább előrejelzések szerint 2045-ben, mindössze 20 év múlva, mások szerint a jelenlegi évszázad végén. Véleményem szerint azonban mindkét előrejelzés valószínűleg túl optimista. Meg lennék lepve, ha az elmefeltöltés a következő 100 évben működne. De lehet, hogy 200 év múlva megtörténik" - írja Dobromir Rahnev. Végső soron az első, soha el nem múló ember talán már az önök generációjában fogantathat.