Csend honol a fa alatt – Szenteste, amikor a világ ünnepel, mi magunkra maradunk, és a magány érzése a legélesebben kúszik a szívünkbe.

20 millió forintos hiányossággal küzd a MikulásGyár – vajon Zsolnai Endre vállalja a tartozás rendezését?

Csakhogy talán éppen ilyenkor érzi legjobban a magányt.

A piros és zöld fények táncot járnak a szobában, ahol talán egyedül marad. Ha behunyja a szemét, a múlt karácsonyainak emlékei bontakoznak ki előtte, amikor még együtt ünnepelhetett szeretett feleségével. Az ő mosolya, az együtt töltött órák varázsa, mindez egy távoli időbe repíti, amikor az asszony, aki már régóta eltávozott, még mellette állt.

Hány csillogó fenyőfa rejti majd magában a csend varázsát december 24-én? Az este közeledtével a világ zajai elhalványulnak, s talán még a fegyverek dörrenése is elcsitul a Föld minden sarkában. Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra, és azokkal foglalkozni, akik igazán fontosak számunkra. Ez az ünnep lényege: nem csupán a fát díszítjük fel, hanem a saját lelkünket is egy különleges ragyogással ajándékozzuk meg. Komjáthy György és a hasonló sorsú magányos lelkek szemeiből talán könnyek szöknek majd, amikor felcsendül a Mennyből az angyal, és a szívükben megjelenik az összetartozás és a remény.

Mert a legértékesebb kincs az, amikor igazán szeretve érezzük magunkat.