Donald Trump határozott politikai lépései súlyos feszültségeket okozhatnak a Közel-Keleten, és potenciálisan destabilizálhatják a régiót.

Egyre feszültebbé válik a diplomáciai kapcsolat az Egyesült Államok és Irán között – hívja fel a figyelmet Sárkány László, az Eurázsia Központ közel-keleti szakértője. A kutató megjegyzi, hogy Donald Trump sötét előérzetekkel tekint a perzsa országra, és komoly fenyegetésekkel lép fel. Irán viszont továbbra is nyitott a konfliktusok békés rendezésére, ugyanakkor világosan kifejezte, hogy fenyegetések nem vezetnek eredményre, és kész a katonai válaszra is, ha szükséges. Az Indexnek adott interjújában Sárkány hangsúlyozza, hogy Omán kulcsfontosságú szerepet játszhat a helyzet enyhítésében; a délkelet-arábiai ország lehet az, amely közvetíteni tud a felek között.

Donald Trump januári beiktatása óta az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos politikája jelentős változásokon ment keresztül. Az új republikánus kormányzat újból alkalmazni kezdte a "maximális nyomásgyakorlás" stratégiáját, amelynek lényege Irán gazdasági helyzetének súlyosbítása és nukleáris törekvéseinek korlátozása. E stratégiának középpontjában a szankciók szigorítása áll, különösen az olajexport terén, hogy Teheránt rákényszerítsék egy új nukleáris megállapodás aláírására.

Március elején Donald Trump írt egy levelet Ali Hamenei ajatollahnak, Irán legfőbb vezetőjének, amelyben új nukleáris tárgyalások megkezdésére tett javaslatot. Miközben az amerikai elnök diplomáciai úton próbálta rendezni a helyzetet, világossá tette, hogy ha nem sikerül megállapodásra jutni, az Egyesült Államok nem habozik katonai lépéseket tenni.

Irán elutasította a közvetlen tárgyalásokat, ugyanakkor jelezte nyitottságát a közvetett egyeztetésekre. Trump válasza újabb fenyegetés volt: ha nem jutnak dűlőre, az Egyesült Államok olyan bombázásokat indíthat, "amilyet még soha nem láttak". Hozzátette, hogy akár másodlagos vámintézkedéseket is bevezethet, ahogyan elnöksége első ciklusában tette.

A két ország közötti feszültség újabb szintre emelkedett, miután az Egyesült Államok légicsapásokat indított a jemeni húszik ellen, válaszul a Vörös-tengeren történt kereskedelmi hajókat érintő támadásokra. Trump kijelentette, hogy ezek a csapások csupán a kezdetet jelentik, és ha Irán nem szünteti be a húszik támogatását, további intézkedésekre is sor kerülhet. Ezt követően Ali Hamenei ajatollah figyelmeztette Washingtont, hogy Teherán határozott válaszlépésekkel fog reagálni bármilyen agresszióra.

Irán több okból is támogatja a jemeni húszikat: stratégiai nyomást gyakorol Szaúd-Arábiára (noha Kína közvetítésével 2023 márciusában diplomáciai közeledés kezdődött a két állam között) és az Egyesült Arab Emírségekre, valamint befolyást szerez a Vörös-tenger kulcsfontosságú térségében. A húszik révén Teherán aszimmetrikus módon tud zavart kelteni és erőt demonstrálni a Nyugat felé. Bár a vallási kapcsolatok is jelen vannak (mindkét fél síita, noha eltérő irányzatokat követnek), a támogatás főként geopolitikai és katonai célokat szolgál.

Az Egyesült Államok nézőpontjából Irán a közel-keleti térség egyik leginstabilabb szereplője, amely fegyveres proxycsoportok révén igyekszik kiterjeszteni befolyását, ezzel komoly veszélyt jelentve az amerikai és szövetségeseik érdekeire. Washington számára Irán nukleáris programja, rakétatechnológiai innovációi, valamint a tengeri közlekedési útvonalakat fenyegető akciói a legnagyobb kihívások közé tartoznak. Az amerikai elemzők szerint Teherán szándéka, hogy megbontsa a regionális egyensúlyt és kiszorítsa az Egyesült Államokat a Közel-Kelet politikai színteréről.

Sárkány László, az Eurázsia Központ Közel-Kelet-kutatója szerint nem mindegy, hogy az Egyesült Államok stratégiai lépéseit - vámokat vagy bombákat - Teherán ellen milyen sorrendben élesítik.

A világ közben olyan válság kimenetelét latolgatja, amely - más konfliktusokkal terhelt régiókkal együtt - veszélyezteti a regionális és nemzetközi stabilitást

- fejtette ki a kutató.

Az Egyesült Államok és Irán közötti feszültségek egyre élesedő légkörében Sárkány véleménye szerint a világ különböző forgatókönyvekkel nézhet szembe. A lehetőségek között szerepel a folyamatos politikai és gazdasági nyomás, a limitált katonai akciók kirobbanása, vagy akár a konfliktus kiterjedése, ha az események kicsúsznak a felek irányítása alól. A szakértő hangsúlyozza, hogy a leglényegesebb kérdés az, hogy Washington és Teherán képes lesz-e elkerülni a katonai összecsapást, vagy ez csupán idő kérdése lesz.

A válság elhúzódásával és a nemzetközi pénzügyi számítások összetettebbé válásával a világ egyre nagyobb figyelemmel kíséri a jövőbeli eseményeket. Hiszen egyetlen hibás döntés vagy téves számítás is olyan konfliktusokat generálhat, amelyek katasztrofális következményekkel járhatnak a Közel-Kelet számára, és messze túlmutathatnak azon, kihatva a globális stabilitásra is.

- ráirányította a figyelmet.

Sárkány László emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi válság gyökerei egészen 2015-ig nyúlnak vissza, amikor Irán és a világ nagyhatalmai között megszületett a nukleáris megállapodás. Ez a megállapodás szigorú kereteket szabott Teherán nukleáris programjának, cserébe a gazdasági szankciók eltörléséért. Azonban Trump 2018-as lépése, mely a megállapodásból való kilépést jelentette, újraélesztette a feszültségeket. Irán válaszul csökkentette nukleáris kötelezettségeit, és felgyorsította a magas szintű urándúsítást, ami világszerte komoly aggodalmakat keltett.

Miután Trump idén januárban visszatért a Fehér Házba, lényegében ott folytatta Irán-politikáját, ahol első elnöksége idején abbahagyta. Az amerikai "maximális nyomásgyakorlás" politikájával kapcsolatban Sárkány kiemelte, Irán ezzel párhuzamosan hivatalos panaszt nyújtott be az ENSZ Biztonsági Tanácsához, tiltakozásul Donald Trump "meggondolatlan és agresszív" kijelentései ellen, amelyek a diplomácia eszközeivel történő megoldás esélyeit is veszélybe sodorhatják.

A kutató hangsúlyozta, hogy Teherán az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog súlyos megsértésével vádolja az amerikai elnököt. Az iráni külügyminisztérium nemcsak ezt a vádat fogalmazta meg, hanem a svájci nagykövetség ügyvivőjét is beidézte, amely az Egyesült Államok érdekeit képviseli Teheránban, hogy hivatalos tiltakozást terjesszen elő. Esmail Baghaei, a tárca szóvivője az X platformon keresztül nyilatkozott, és így fejezte ki magát:

egy államfő, aki nyilvánosan Irán bombázásával fenyegetőzik, a nemzetközi béke és biztonság elveinek kirívó megsértését követi el.

Sárkány László kiemelte, Irán ENSZ-nagykövete, Amir Said Iravani hivatalos levélben megerősítette, hogy országa "határozottan óva int bármiféle háborús kalandtól", és figyelmeztetett: Irán "gyorsan és határozottan reagál minden olyan agresszív lépésre, akár az Egyesült Államok, akár Izrael részéről, amely szuverenitása vagy területi integritása ellen irányul."

A szakértő kiemelte, hogy ez a vélemény összhangban áll Ali Laridzsáni, Ali Hamenei legfelsőbb vezető tanácsadójának legutóbbi televíziós megnyilatkozásával. Laridzsáni hangsúlyozta, hogy Irán alapvetően nem kíván nukleáris fegyverek birtokába kerülni, ám egy esetleges amerikai vagy izraeli agresszió esetén meg kell fontolnia ennek a politikának a felülvizsgálatát.

A kutató idézte Amir Ali Hadzsizadeh dandártábornokot, a Forradalmi Gárda légi erejének parancsnokát is, aki figyelmeztetett egy esetleges amerikai támadás súlyos következményeire. Hadzsizadeh szerint "az Egyesült Államoknak több mint tíz katonai bázisa van a régióban, és nem kevesebb, mint 50 000 katonát állomásoztat". A tábornok hozzátette: "Azok, akik üvegházakban élnek, ne dobálják a másik házát kövekkel" - utalva ezzel Washington katonai helyzetének törékenységére egy nyílt konfliktus esetén.

Sárkány László végül Maszúd Pezeskjan iráni elnök nyilatkozatára is felhívta a figyelmet. Az elnök világossá tette, hogy Irán nem kíván közvetlen tárgyalásokba bonyolódni olyan felekkel, akik fenyegetést jelentenek számára. Ugyanakkor kifejezte nyitottságát a közvetett párbeszéd iránt – például az Ománi Szultánság közvetítésével –, de hangsúlyozta, hogy ehhez elengedhetetlenek a nemzetközi garanciák, amelyek biztosítják jogainak és érdekeinek védelmét.

Az Eurázsia Központ Közel-Kelet-kutatója hangsúlyozta, hogy Omán, a béke és nyugalom szigetként ismert, már régóta betöltötte közvetítő szerepét Irán és az Egyesült Államok között, ami nem csupán egy friss jelenség.

Az ománi tisztviselők mindig is arra törekedtek, hogy távol tartsák magukat a közel-keleti válságok sűrűjétől. Omán, amely Iránnal határos a stratégiai Hormuzi-szoros túloldalán, jól tudja, hogy a fegyveres konfliktusok kirobbanása drámaian megnövelheti a regionális háborúk kockázatát, amelyek szinte minden szomszédos országot érinthetnek. Az eszkaláció lehetősége, akár egy egyszerű félreértés vagy téves helyzetértékelés következtében is, különösen aggasztó. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a hivatalos kétoldalú kommunikációs csatornákat folyamatosan fenntartsák a párbeszéd előmozdítása érdekében.

- mondta Sárkány László, hangsúlyozva, hogy ezért is fontos az Ománi Szultánság szerepe, hiszen aligha létezne ennél megfelelőbb közvetítő a helyzet kezelésére.

A kutató ez ügyben kifejtette, hogy az "arab Svájc" néven is ismert Öböl-menti állam már évek óta szorgalmasan dolgozik a hírnevének megerősítésén, különösen a regionális feszültségek diplomáciai eszközökkel való csillapítása terén.

Omán, mind elméleti, mind gyakorlati szinten, külpolitikai stratégiájának megfelelően egyre fontosabb szereplővé vált a térség békéjének és párbeszédének előmozdításában. A sultanátus megerősítette pozícióját saját külpolitikai irányvonalával, egyedi kapcsolati hálójával, és a térség folyamatosan változó környezeti kihívásaival. Emellett a nagyhatalmak növekvő igénye a közvetítői és problémamegoldó szerepre is hozzájárult ahhoz, hogy Omán kiemelkedő szerepet játsszon a konfliktusok rendezésében és a diplomáciai párbeszédek elősegítésében.

- Fejtette ki Sárkány László.

Arra is kitért, hogy amióta Izrael gázai válasza a Hamasz 2023. október 7-i támadására felkavarta a térséget, Omán magas szintű egyeztetéseket folytatott Iránnal, vendégül látta David Cameron brit külügyminisztert a Vörös-tenger biztonságáról szóló tárgyalásokon, és tűzszünetre szólított fel Gázában. Sárkány felidézte, korábban a szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán közeledését - Irakkal együtt - szintén az ománi diplomácia indította el.

"Jelentősége diplomáciai közvetítőként nemcsak regionálisan, hanem globálisan is felértékelődött. A szunnita és síita középhatalom kiegyezését végül megerősítette Kína erőteljes támogatásával" - tette hozzá.

A kutató véleménye szerint Donald Trump "bombázós" terve előtt újabb komoly kihívás áll, mivel az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) tagállamai többször is világosan jelezték, hogy nem kívánják megengedni, hogy területeiket, katonai bázisaikat vagy légterüket Irán elleni katonai akciókra használják. Ezt a határozott álláspontot megerősítette az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) és az Arab Liga közös rendkívüli csúcstalálkozója is, amelyet 2024. november 11-én rendeztek meg Rijádban. A szaúdi koronaherceg ezen a fórumon arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy tiszteletben kell tartani Irán szuverenitását.

Ugyanakkor Sárkány László hangsúlyozta, hogy ezek az országok a múltbeli konfliktusok következtében továbbra is óvatosan közelítik meg a perzsa állammal való kapcsolatokat.

Trump elsősorban Izrael biztonságának védelmére hivatkozva fontolgatná Irán ellen irányuló katonai lépéseit. Azonban a legújabb regionális események tükrében Izrael most már inkább Törökországban és az általa támogatott Szíriában látja a nagyobb fenyegetést, mint Iránban. A török-szíriai nyomás következtében Izrael Oroszországgal való stratégiai partnerség kiépítésére is törekedhet – ami meglehetősen ironikus, hiszen Oroszország Irán szoros szövetségese. Az atomprogramokkal kapcsolatos feszültségek fényében pedig az ománi diplomácia, mint egy grafit moderátor, amely lassítja a neutronokat a nukleáris reakciók során, kulcsszerepet játszhat egy potenciális világégés megelőzésében.

- emelte ki az Eurázsia Központ kutatója.

Hozzátette, Donald Trump annak ellenére is fenyegeti Teheránt egy közvetlen háborúval, hogy az Egyesült Államok hírszerzésének elnöke, Tulsi Gabbard a múlt héten azt állította, Irán egyértelműen nem épít nukleáris fegyvert - legalábbis egyelőre.

Sárkány László végső megállapítása az, hogy érdemes komolyan mérlegelni Omán szerepét, valamint figyelmet szentelni Tulsi Gabbard és Jeffrey Sachs gondolataira.

Jeffrey Sachs, a neves amerikai közgazdász és külpolitikai elemző, aki Magyarországon több alkalommal is tiszteletét tette, rendszeresen megnyilvánul a geopolitikai események kapcsán. Legutóbbi interjújában aggodalmát fejezte ki Donald Trump Iránnal kapcsolatos fenyegető kijelentései miatt. Sachs szerint ezek a megnyilvánulások növelik a katonai konfliktus esélyét, miközben a helyzet már így is rendkívül feszült. Kiemelte, hogy a diplomáciai megoldások előtérbe helyezése kulcsfontosságú a feszültségek enyhítésében és a konfliktusok elkerülésében.