Dragóner Attila a ferencvárosi időszakáról így nyilatkozott: Az idősebb társaim mindig támogattak és segítettek nekem.
Dragóner Attila három alkalommal is a Ferencváros kötelékébe került, ahol nemcsak bajnoki címet, hanem kupagyőzelmet is ünnepelhetett. A korábbi válogatott labdarúgó az M4sport.hu-nak adott interjújában megosztotta emlékeit légiós éveiről, valamint nevelőegyesületéről, a Honvéd csapatáról is.
Dragóner Attila a Havanna lakótelepen nőtt fel, ahol gyermekkorának legszebb emlékei között a focilabdázás és a barátokkal töltött órák szerepelnek. A Honvéd csapatánál indította el pályafutását, de szívében mindig a Ferencváros iránti lelkesedés élt, amely a sport iránti szenvedélyének egyik mozgatórugója volt.
Örömmel tekintek vissza arra az időszakra, amikor a kispesti utánpótlás csapatában tehettem próbára magam kiváló edzők irányítása alatt. Csak egy alkalommal volt lehetőségem felnőtt kupameccsen pályára lépni, de az a mérkőzés felejthetetlen élményt nyújtott, hiszen a Bozsik Stadionban remek csapattal játszhattunk. Emlékszem, hogy az edzések után a többiekkel együtt rendszeresen kilátogattunk az Üllői útra. Az első alkalom, amikor nagypapám vitt el, egy legendás Fradi-MTK örökrangadó volt, amit sosem fogok elfelejteni.
Amit keres az ember a fociban, az a szenvedély nekem egyből megvolt az Üllői úton
Dragóner, aki az M4 Sport szakértőjeként is tevékenykedik, pályafutását a Stadlerben és a BVSC-ben kezdte, mielőtt csatlakozott volna a Ferencvároshoz. A BVSC-nél Simon Tiborral, a zöld-fehér klub ikonikus alakjával játszott együtt, aki ezt követően ajánlotta őt az Üllői úti csapatnak.
"Amikor először találkoztunk, már az elején megemlítette, hogy a Fradiban fogok játszani. Ő kísért el a székházba, és akkor még nem volt mellettem menedzser. Azonnal észrevette a szenvedélyemet, és azt is, hogy mennyire szeretem a Ferencvárost. Hosszasan beszélgettünk arról, mit várnak el a szurkolók a Fraditól. Szinte azonnal megállapodtam Páncsics Miklós elnök úrral, majd találkoztam gyerekkori idolommal, Nyilasi Tiborral. Rögtön felhívtam a nagypapámat, aki először vitt el a stadionba, hogy megosszam vele, végre teljesült az álmom."
A hátvéd pályafutása során Németországban, majd Portugáliában is megfordult, mielőtt visszatért a Ferencvároshoz. Ez a lépés különösen érdekes volt, hiszen a zöld-fehérek az MLSZ döntése következtében az NB II-be jutottak, ami új kihívások elé állította a csapatot.
"Tavasszal még válogatott játékos voltam, jó csapat alakult a Fradinál is, de jött a hír, hogy NB II-esek lehetünk. Nem hittük el, hogy ez megtörténhet, de mégis így döntöttek akkor. Sokkot kaptam és jött a dilemma, hogy most mi lesz. Ha a szívemre hallgatok és hazajövök, akkor az NB II-ből biztos, hogy nem leszek válogatott többet. Külföldi szerződésre már nem is gondoltam. Úgy döntöttem, hogy kaptam én annyit a Fraditól, hogy nekem kell most teljesítenem" - emlékezett erre az időszakra.
Az FTC három éven át a másodosztályban kényszerült szerepelni, ám ez csupán egy a sok kihívás közül, amellyel a játékosoknak meg kellett küzdeniük.
Hat-nyolc hónapon át fizetés nélkül dolgoztunk. Az idősebb játékosok önzetlenül segítettek a fiatalabbaknak, hogy meg tudják oldani az étkezésüket. Gálameccsekre jártunk, ahol nemcsak pénzre, hanem hatalmas szeretetre is szert tettünk.
Valamilyen módon meg kellett óvni a klubot a legnehezebb időszakában. A Fradi sorsa talán nem volt annyira veszélyben, mivel a szurkolók elkötelezettsége és szeretete garantálta, hogy nem hagyják cserben a csapatot. A helyzet bonyolult volt, hiszen a klub körül álbefektetők is felbukkantak. Dragóner elmondta: "Soha nem merült fel bennem, hogy kiszállok, csupán az volt a kérdés, hogy aláírom-e a Fradival az életre szóló szerződésemet."
