Először sikerült közvetlen fizikai bizonyítékokat találni arra, hogy a Római Birodalom arénáiban valóban zajlottak oroszlánokkal folytatott harcok a gladiátorok között.
Eddig csak ókori írásos emlékek, domborművek és mozaikok révén ismerhettük meg a Római Birodalom arénáiban zajló, sötét hagyományt: az emberek és vadállatok, leggyakrabban oroszlánok közötti harcok brutalitását. Most azonban először került napvilágra egy közvetlen fizikai bizonyíték, amely megerősíti e kegyetlen szokást: egy gladiátor csontváza, amelyen egyértelmű jelei találhatók annak, hogy egy oroszlán támadása következtében szenvedett végzetes sérüléseket.
Az írországi Maynooth Egyetem antropológusai készítettek egy érdekes tanulmányt, amelyet a PLOS One folyóirat szerdai számában publikáltak. Tim Thompson, a felfedezést bemutató kutató elmondta, hogy a csontvázra még 20 évvel ezelőtt bukkantak rá az angliai York városában, amikor egy házaspár a kertjének felújításába kezdett. Az első régészeti felmérés során egy ókori temető nyomaira akadtak, ami miatt le kellett állítani az építkezést. "Szinte lehetetlen volt úgy ásni, hogy ne találjunk valamilyen ókori, régészeti értékkel bíró leletet" - emelte ki Thompson.
Egy csontváz, melyet a kutatók 6DT19 néven ismernek, rendkívül különös sérüléseket mutatott: apró bemélyedések díszítik a csípőcsontokat. Korábban már többen is felvetették, hogy ezek a mélyedések egy nagytestű állat, valószínűleg egy oroszlán harapásának nyomaira emlékeztetnek, de eddig senkinek sem sikerült egyértelműen bizonyítania az eredetüket. Amikor Thompson alaposan utánajárt a dolognak, kiderült, hogy a 6DT19-es csontváz sérülései a római régészet terén figyelemre méltó felfedezést jelentenek.
„Amikor elkezdtük a kutatásainkat, fogalmunk sem volt róla, hogy a világ bármelyik pontján sincsen kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a gladiátorok valaha is nagytestű ragadozókkal vívtak volna” - osztotta meg véleményét.
A 6DT19 csípőcsontján található bemélyedések valódi eredetének megállapításához Thompson és csapata alapos kutatásba kezdett. Először is, összegyűjtötték a nagy emlősök harapásnyomainak jellemzőit, és ehhez több brit állatkertből kértek mintákat. Az oroszlánok által megrágott állattetemeket alaposan megvizsgálták, hogy pontos képet kapjanak a harapások méretéről és mélységéről. A csontokra vetített fényrács használatával részletesen feltérképezték a harapásnyomokat, majd ugyanezt a módszert alkalmazták a 6DT19-es csípőcsonton is. Az így nyert adatok összehasonlítása világossá tette, hogy a bemélyedések egyértelműen oroszlánharapás nyomait viselik magukon.
Kathryn Marklein, a Louisville-i Egyetem antropológusa hangsúlyozza, hogy a harapásnyom nem csupán egy szerencsétlen férfi tragédiáját tükrözi, hanem a Római Birodalom peremvidékeinek kulturális és társadalmi dinamikáját is. Különösen érdekes, ahogyan az állami erőszakot a hatalom kifejezésére használták. "Az a hatalmas mennyiségű erőforrás - legyen szó állatokról vagy emberekről -, amelyet ezekbe a grandiózus eseményekbe fektettek, hogy megerősítsék a rómainak lenni, és a jó rómainak lenni fogalmát, valóban lenyűgöző" - emelte ki Marklein.
A nyilvános gladiátorjátékok, különösen azok, ahol oroszlánokat és más egzotikus vadállatokat vetettek össze a harcosokkal, nem csupán szórakoztatásként szolgáltak, hanem a római hatalom erejének és dominanciájának is kifejeződései voltak. Ezek az események a félelem eszközeként is működtek. "El tudom képzelni, milyen lehetett ott lenni, átélni ezt a látványt, és közben arra gondolni: 'Ha jön az adószedő, inkább befizetem az adót, hogy jó római polgár lehessek' - mesélte Marklein. - 'Csak hogy elkerüljem ezt a sorsot.'"
