Ezékiás karácsonya és a mi ünnepünk Az ókorban, amikor Ezékiás király uralkodott, a karácsony fogalma még nem létezett, hiszen a kereszténység megjelenése előtt állunk. Az ő ünnepei más hagyományokat követtek, amelyek a hitükhöz és kultúrájukhoz kapcsoló
Az egykori ószövetségi Júdai Ezékiás királyról a Biblia így ír: "Vele volt az Úr..." (2Kir 18,7) Ez a kijelentés a Biblia egyik legfontosabb biztatása. Ha a világot teremtő, megtartó és újjáteremtő Isten mellettünk áll, akkor minden jóval bővelkedhetünk, és ez a jóság hamarosan megmutatkozik életünkben. Jézus Krisztus születésének ünnepén, az első karácsonykor, ezt az örömhírt hallottuk: "Velünk az Isten!" Az Atya ezzel megvalósította ígéretét, és Jézusban örökkévaló szeretetével ölelte magához a haldokló emberi világot: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek - ez annyit jelent: Velünk az Isten." (Mt 1,23) Jézus születését egy ragyogó csillag hirdette a sötétségben (Mt 2,9). Aki ezt a karácsonyi örömüzenetet hallja, az tudja, hogy az élet és öröm Istene mindig vele van, még a halálon túl is, hiszen Jézus Krisztus, aki karácsonykor született, érte is legyőzte a halált. Így a karácsonyi szellemű ember mindig ott áll a másik mellett! Ha Isten velünk és értünk van, akkor mi, emberek sem élhetünk egymás ellen. Az irgalom kultúrájára van szükségünk. Isten velünk van, és mi egymással, egymásért létezünk.
Velünk az Isten, Jézus Krisztusban - és az Atya az ő egyszülött Fia tökéletességén keresztül tekint ránk, megigazító és megszentelő kegyelemmel. Ezért Ezékiás királyra sok száz évvel az uralkodása után így tekint vissza a bibliai szentíró: "Azt tette, amit helyesnek lát az Úr..." (2Kir 18,3) Ennél szebb értékelés, bizonyítvány alig valakiről állítható ki, akár egy naptári esztendő vége felé közeledve, akár egy emberi élet elmúltával: azt tette az illető, amit helyesnek lát az Úr. Bizony, ami Istennek kedves, ami szerinte helyes, az lesz az emberek számára is az áldott és boldog élet forrása. Ezékiás valóban igyekezett az Úr útján járni, a rábízott népet odaadó felelősséggel és hittel vezetni. Ennek ellenére sok-sok tévesztés és nyomorúság terhelte Ezékiás király küzdelmeit is. Mégis! Isten úgy értékelte Ezékiás király egész életét, csakúgy, mint Dávid királyét, hogy mindketten azt tették, amit jónak tart az Úr. Ez pedig kegyelmi értékelés, amely elfedezi a hibákat és a bűnöket. Isten így tekint ránk most, a karácsonyi ünnepekben, az esztendő végi elszámoltatáskor; és így tekint majd ránk az élet végi számadáskor is: azt tettük, amit ő helyesnek lát. Ez a karácsony evangéliuma! Ugyanakkor ez a minket megelőző isteni kegyelem valóban arra indít bennünket, hogy egyre inkább azt igyekezzünk tenni - a Lélek által -, amit az Úr helyesnek lát, vagyis ami élteti és felemeli a másik embert.
Az ünnepek varázsa a legszebb pillanatokban rejlik: nézzünk fel az Úrra, bízzunk benne, ahogyan Ezékiás is tette (2Kir 18,5). Cselekedjünk az Ő szeretete szerint, hiszen Ő kínálja számunkra a legkifinomultabb "stratégiát" az életünkhöz! Gyerekként apám mindig fogta a kezem, amikor Veszprémbe utaztunk. Én, a kirakatok csillogásában elveszve, már rohantam volna át a forgalmas úton, ha valami felkeltette az érdeklődésemet. Ilyenkor elengedtem apám kezét, de ő sosem engedte el az enyémet, erősen szorította a csuklómat, hogy megvédjen a veszélytől. Isten szeretete is ilyen: nem engedi el a kezünket, még akkor sem, ha mi néha elfordulunk Tőle. Ne felejtsük el, hogy a hitünk az Isten ajándéka! Az Úrhoz való ragaszkodásunk azért lehetséges, mert Ő örökkévaló, mindent megelőző szeretettel ölel körül minket, sosem mond le rólunk. Az, aki így bízik az Úrban, az mindig boldog és bővelkedő. Ez a megerősítő üzenet egy új kezdet a karácsonyi ünnepek során, az új év küszöbén, valamint életünk további szakaszában. Az ember csak hite által képes valóban látni, és örök távlatokban gondolkodni.
Áldott karácsonyt! Isten rajtunk megmozduló irgalmában gazdag új esztendőt!
