Teleki Pál miniszterelnök tragikus döntésének hátterében számos összetett ok állt, melyek mélyen gyökereztek a kor politikai és társadalmi viszonyai között. Teleki, aki már korábban is komoly belső vívódásokkal küzdött, a második világháború előestéjén ol
Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Az Universal History Archive és az Universal Images Group közreműködésével, a Getty Images jóvoltából."
Teleki Pál, Magyarország akkori miniszterelnöke 84 éve, 1941. április 3-án lőtte magát főbe otthonában. Teleki érdemei tudósként elévülhetetlenek, politikusként azonban nem volt sikeres, és az ő miniszterelnökségeihez köthető a numerus clausus, illetve a második zsidótörvény elfogadása is - derül ki a Rubicon cikkéből.
Széki gróf Teleki Pál János Ede 1879. november 1-jén látta meg a napvilágot Budapesten, egy nemesi család sarjaként. Ifjú korában jogi, államtudományi és földrajzi tanulmányokba fogott, és az utóbbi területen kiemelkedő eredményeket ért el. 1913-ban az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, ami jól tükrözi tudományos munkásságának elismerését. Az első világháborúban önkéntesként harcolt, majd a párizsi békekonferencián figyelemre méltó módon bemutatta az 1910-es népszámlálás alapján készült "vörös térképét". E térkép célja Magyarország határainak igazságos kijelölése volt, és jelentős hatással volt a későbbi politikai döntésekre.
Horthy Miklós 1920 júliusában nevezte ki miniszterelnöknek, de 1921 áprilisában lemondott posztjáról, mert gyanúba került IV. Károly első visszatérési kísérlete során. A tudós ezután egyetemeken dolgozott, csak 1938-ban tért vissza a politikába, amikor kultuszminiszter lett, egy évvel később pedig ismét kormányfőnek választotta őt Horthy.
Teleki célja az volt, hogy fenntartja Magyarország fegyveres semlegességét a második világháború zűrzavarában. Az angolszász államokkal ápolt pozitív kapcsolatai révén próbálta ellensúlyozni a növekvő német nyomást. Amikor Hitler Lengyelországot támadta, Teleki határozottan elutasította, hogy a német hadsereg magyar vasúti vonalakat használjon, ugyanakkor a lengyel menekültek számára megnyitotta az ország kapuit.
Külpolitikai lehetőségei azonban - miután Magyarország 1940 novemberében csatlakozott a német-olasz-japán háromhatalmi egyezményhez - egyre szűkültek.
1940 végén egy örökbarátsági szerződés született Jugoszláviával, amely új dimenziót nyitott a két ország kapcsolatában. Amikor 1941 márciusában Belgrád németellenes fordulata után Hitler elhatározta Jugoszlávia katonai lerohanását, és a magyar részvételt is követelte, a miniszterelnök háborús helyzet elé került. Döntése előtt mérlegelnie kellett a Németország és a Nyugat közötti feszültségeket, mivel a németek jelezték, hogy a magyar belépést háborús oknak tekintenék, ami újabb bonyodalmakat okozhatott volna.
A miniszterelnök a lehetséges következmények terhe alatt összeomlott, és 1941. április 3-án végső döntést hozott, búcsúlevelében pedig azt fogalmazta meg:
