Felfoghatatlan tragédia árnyékolta be a magyar mentők közösségének mindennapjait.
Elképesztően megdöbbentő eseményről számoltak be az Országos Mentőszolgálat hivatalos Facebook-oldalán.
Súlyos szívvel értesítjük, hogy elhunyt Ecet Zsolt, a Pestlőrinci Mentőállomás és az Országos Mentőszolgálat kiemelkedő képviselője. Tragikusan fiatalon, váratlanul és igazságtalanul távozott közülünk. Szolgálat közben veszítettük el őt, ami mély űrt hagyott mindannyiunk szívében.
Zsolti közel két évtizede volt a Mentőszolgálat bajtársi közösségének elkötelezett tagja, hiszen 2007. július 2-án csatlakozott a mentősök családjához. Mentőápolóként és később gépkocsivezetőként végezte elhivatott munkáját, és olyan ikonikus, meghatározó figurává vált, aki nélkülözhetetlen része lett a közösségnek. Bár nem volt hangos, és nem kereste a figyelmet, minden szavának súlya volt, és komolysága mély hatást gyakorolt mindenkire. Nyugodtsága, humorral átszőtt bölcsessége, embersége és megingathatatlan szakmai alázata példaértékű volt számunkra - és örökre az is marad.
A bajtársi közösség igazi második családot alkotott, és Zsolti volt ennek a családnak a szívét-lelkét jelentő alakja. Sokan mondták róla, hogy apánk helyett apánk volt. Ő volt a csendes iránytű, akire mindig lehetett számítani, bármilyen helyzetben. Amikor csak annyit mondott: "Na idefigyeljél...", tudtuk, hogy valami igazán fontos dolog következik, amit érdemes megjegyezni. Azokban a legfáradtabb hajnalokban is, amikor a mentőautóban ültünk, ő volt az, aki velünk énekelt - legyen szó Whitney Houston, Ákos vagy a Guns N' Roses dalairól. A zene nem csupán szórakozás volt számára, hanem egy olyan kötelék, ami összekötött minket, erőt adott és gyógyító hatással bírt, mindannyiunkra és önmagára is. A közös programok során Zsolti mindig az volt, aki egyetlen jól elhelyezett poénnal képes volt percekig tartó nevetést kiváltani a társaságból. Gépkocsivezetői tapasztalatával, rutinnal és tudással segítette a fiatal, kezdő ápolókat, akik minden körülmények között támaszkodhattak rá. Sokan, sokat tanulhattak tőle, nem csupán a szakma fortélyairól, hanem az emberségről is, amit minden helyzetben megmutatott.
Ami pedig még a hivatásánál is fontosabb volt számára: a család. 2018-ban született meg Levente fia, akit esténként mindig énekszóval altatott el, Ákost, Presszert dúdolva neki, akiről nap mint nap mesélt nekünk. Levi talán még nem tudja, milyen fantasztikus édesapja volt, de megtudja majd, el fogjuk neki mesélni - mi mind, akik ismertük. Mert Zsolti nemcsak életet mentett, hanem életpéldát is hagyott maga után és ez örökre velünk marad.
