A Gellérthegy utcai kocsma szenvedélyes mestere koronát helyezett életművére, ezzel megkoronázva az évtizedek során felhalmozott élményeit és történeteit.

Ha Fráter Zoltán, a neves irodalomtörténész és kritikus, aki a legkiválóbb Karinthy- és Kosztolányi-művek szakértője, valakit dicsér, az biztosan nem lehet tehetségtelen költő. Postássy Csaba, aki egyaránt fizikus és kocsmáros, szintén nem tartozik a gyengébbek közé. Most, hogy közösen áttanulmányoztuk és szerkesztettük legújabb verseskötetét, a Valeriánát, bátran állíthatjuk: a művei között számos egészen kiemelkedő alkotás található. Egy biztos: a "nemzet vendéglőse" - ahogy szívesen nevezi magát - költői pályafutása csúcspontjára érkezett.

Postásy Csaba versei közül sokat valószínűleg nem mernénk megjelentetni ezeken a lapokon. Ugyanakkor, ha az Index versenyén a kétezres évek legjobb versének választott Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal című költemény elbírta a nyomdafestéket, akkor a fizikusi háttérrel rendelkező költőnk sorai sem érdemelnének cenzúrát.

De hogy az olvasó nagyjából képet alkothasson Postásy poéziséről, hadd áruljunk el egy kulisszatitkot. E sorok írója oly mértékben szabad fantáziájú kocsmárosunk lírájának hatása alá került, hogy amikor belekezdett Szentgyörgyi Bálint filmrendező és forgatókönyvíró laudációjának olvasásába, a Körhinta című film kapcsán született Jean Cocteau-idézetet ("Nagy film, mert felzeng benne a szerelem.") félig megmámorosodott aggyal és szemmel így olvasta:

Ez egy lenyűgöző alkotás, hiszen a szerelem minden egyes pillanatában fellelhető benne, mintha a szívverések ritmusára táncolna a cselekmény.

Tehát, a Gellérthegy utcai Falánk faló gazdájának lírai világát lényegében egyetlen, mindent átható téma, a szerelem határozza meg. Ezt a motívumot már korábban is alaposan körüljárta, legnyilvánvalóbban a két éve megjelent A múzsa rúzsa című verseskötetében, amelynek borítóját a Munkácsy Mihály-díjas művész, drMáriás alkotta. Ha még precízebben szeretnénk kifejezni magunkat, akkor elmondhatjuk, hogy a kötet a szerelem beteljesülésének aktusát állítja a középpontba. (A 175 oldalas mű egyik verse, a címében is érzékletesen, kifejezetten ezt a pillanatot emeli ki, meglehetősen nyílt formában: B...ni jó.)

De igazságtalan lenne, ha költőnk művészetét csupán a szerelem végső aktusára korlátoznánk – még ha ezt a megközelítést nem is lehetne teljesen elítélni. Postássy nem csupán a líra keretein belül mozog, hanem filozófiai magasságokba szárnyal és mélységekbe merül, miközben Esterházyra jellemző játékossággal bánik a szavakkal. Művei néha Villon emlékét idézik fel, ahogyan ezek a sorok is:

Ittam már elegendő vizet.

A bor adta a meleget,

Ha istenekkel harcoltam a bíróságon,

Persze, itt van egy egyedibb változat: "Az életutam során több különleges nővel is találkoztam."

A szépség és a csúfság határvonalán táncolva, az élet sokszínűsége mindenhol jelen van. A vonzó és a visszataszító együtt létezik, mint az éj és a nappal, felfedve a világ rejtett rétegeit.

Úrinő és szakadt cafka,

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: „Szenvedélyes pillanatokra leltem a lift zárt terében, és a ló hátán is átéltem az izgalmakat.”

Hugyos lócán, a napfény játékosan csillogott a fűben, miközben a szellő lágyan simogatta a leveleket. Az idő múlása megállt, és minden egyes pillanat tele volt életörömmel, ahogy a környék hangjai, a madarak csicsergése és a távolban hallatszó nevetések egybeolvadtak. Itt, ebben a varázslatos pillanatban, minden gond elillant, és csak a természet szépsége maradt.

Slozin, a harcba kész tankban, erőteljes zúgással mozdul előre, miközben az acéltest körül vibrál a levegő. A fém dörömbölése és a motor morajlása egyesül a csatatér zajaival, ahol a bátorság és a technológia találkozik. Az úton, amelyet választott, a kihívások és a győzelmek várnak, s a páncélos óriás készen áll, hogy megmutassa, mit jelent igazán a kitartás.

Hervadt sárgarózsa szirmai.

Kétségtelen, és ezt még Postásy is megerősíti, hogy Charles Bukowski hatása nyomán lépett színre, ráadásul egyedi stílusával mesterien továbbgondolta a híres amerikai hippipoéta költészetét.

A költőt nem csupán önálló alkotásában érdemes megítélni, hanem a teljes "csomagban", amely magában foglalja ikonikus csapszékét, a Falánk Falót is, amelyet már legalább három évtizede irányít – akár több, akár kevesebb vendéglátói jártassággal. Az udvariasság és a figyelmesség nem éppen Postásy legnagyobb gyengeségei, főleg amikor a Balaton délnyugati partján élő szerelmével, Valériával (a kötet múzsájával és címadójával) tölti az idejét telefonon, vagy inkább FaceTime-on. Ilyenkor nem tanácsos zavarni, és ha mégis elkerülhetetlen, mert éppen kifogyott a sör a krigliből, akkor érdemes óvatosan közelíteni, mert a válasz jellemzően valami ilyesmi lesz:

Nem látod, hogy telefonálok? Menj be a söntésbe, és csapolj magadnak egy korsóval!

És lám, a csodák csodája, az előzékeny, szinte vendégszerető kocsmáros viselkedésének ez a felfokozott hatása szinte mindig eléri a kívánt eredményt. A kissé megilletődött vendég, ahelyett, hogy csapot-papot otthagyva, dühösen távozna, inkább készségesen csapol magának egy frissítő korsóval, majd másnap ismét lebotorkál a meredek lépcsőkön, hogy újra kérjen egy sörrel teli korsót Postásytól.

A legcsodálatosabb az egészben, hogy Postásy kocsmája, a fent említett körülmények ellenére, kultikus hellyé avanzsált, ahol a színházi, újságírói és irodalmi életünk kiemelkedő alakjai találkoznak. Például a szombati könyvbemutatón Szentgyörgyi Bálint, a Besúgó rendezője és szerzője méltatta a művet, míg a ceremóniamesteri feladatokat L. Pap István, a Nemzeti Sport vezető szerkesztője látta el. A vendégek között ott volt Köbli Norbert, a kiváló forgatókönyvíró is, akinek munkái, mint az Örök tél, a Félvilág és a Blokád, mind-mind a filmművészet csúcsait képviselik.

És hát természetesen ott volt közöttünk Tordy Géza szelleme. A Nemzet színésze, a Gellérthegy utca legendája a két évvel ezelőtti könyvbemutatón, A múzsa rúzsa premierjén még személyesen jelen lehetett, de tavaly márciusban eltávozott. Nagyon hiányzott.