A Török Áramlat szerepe Közép-Európa energiabiztonságában: hogyan segített átvészelni az energiaválságot? - Mandiner A Török Áramlat gázvezeték projekt nem csupán egy infrastrukturális beruházás, hanem Közép-Európa energiagazdaságának stabilizáló tényező
A Török Áramlat az utolsó vezeték, amely még mindig szállít gázt Oroszországból Európába - többek között Magyarországra is. A múlt héten Moszkva szerint támadás érte a vezetéket, nem sokkal azután, hogy Ukrajna leállította a saját országán keresztülfolyó orosz gáz szállítását. Akkor Szijjártó Péter külügyminiszter a Török Áramlat jelentőségét hangsúlyozta, amely nélkül Magyarország most súlyos energiaválságban lenne.
A Török Áramlat létrejötte mögött több fontos tényező húzódik meg, amelyek nem csupán Magyarország, hanem Európa, Oroszország, sőt Amerika és Ukrajna szempontjából is kiemelkedő stratégiai jelentőséggel bírnak. Először is, a projekt célja, hogy diverzifikálja az energiaellátási forrásokat, csökkentve ezzel a túlzott függőséget egyetlen szállítótól. Ez különösen fontos Európa számára, ahol az energiapolitika és a biztonság egyre inkább a globális politikai dinamika része lett. Oroszország számára a Török Áramlat lehetőséget teremt arra, hogy közvetlen kapcsolatokat építsen ki a dél-európai piacokkal, elkerülve a hagyományos tranzit országokat, mint Ukrajna, amely az utóbbi években geopolitikai feszültségek színhelyévé vált. Ezáltal Oroszország nemcsak az energiahordozók szállításának biztonságát növeli, hanem hatását is erősíti a térségben. A projekt jelentősége nem áll meg a két nagyhatalom határainál; az Egyesült Államok és Ukrajna szempontjából is figyelemre méltó. Az amerikai érdekek között szerepel az európai energiafüggőség csökkentése Oroszországtól, ami újabb okot ad arra, hogy figyelemmel kísérjék a Török Áramlat fejlődését. Ukrajna pedig a projekt révén elveszítheti korábbi szerepét mint tranzitország, ami gazdasági és politikai szempontból is kihívások elé állíthatja. Összességében a Török Áramlat nem csupán egy új gázvezeték; sokkal inkább egy politikai és gazdasági játszma része, amelynek hatásai messze túlmutatnak a fizikai infrastruktúrák keretein.
Miután január 1-jén véget ért az Ukrajna és Oroszország között kötött megállapodás, számos tengerparttal nem rendelkező európai ország számára a szárazföldi alternatíva jelentette a megoldást az energiaválság elkerülésére, lehetővé téve számukra, hogy továbbra is biztosítsák földgáz-ellátásukat.
Az áramlat megépítésekor Oroszország az Európai Unió tagállamainak egyedüli gázellátója volt, és a törökországi vezeték jó alternatívának bizonyult az Ukrajnán keresztülfolyó, Európába szárazföldi úton érkező vezetékeknek. A gazdasági együttműködés politikai szempontból is jót tett Törökország és Oroszország viszonyának, amely megromlott, miután a közel-keleti konfliktusokban gyakran ütköztek az érdekeik. Az EU azonban már akkor elkezdett más irányba is kacsingatni földgázért, ezért Brüsszel igyekezett megakadályozni az egyezség létrejöttét.
Többek között ennek következtében már a megegyezés is több mint egy évet csúszott. A kormányközi megállapodást Isztambul és Moszkva 2015 júniusa helyett csak 2016 októberében írta alá. Végül a vezetéket 2020. január 8-án helyezték üzembe, majd egy évre rá, 2021 januárjában nyitották meg a szerbiai szakaszát, a Balkáni Áramlatot.
Miután a Nyugat nem egyezett bele a Déli Áramlat bővítésébe, amely Bulgárián keresztül haladt volna Dél-Európa felé, Görögországot és Olaszországot is érintve, majd eljutva Szerbián keresztül egészen Magyarországig, a Török Áramlat jó megoldásnak tűnt. Azért is, mert Oroszország és Ukrajna gázmegállapodása legutóbb 2020. január 1-jén járt le, és a két ország közötti feszült viszony miatt már akkor is bizonytalan volt, hogy Ukrajna megújítja-e a szerződést (amit egyébként 2025-ben végül tényleg nem újított meg).
