Bár magyar nyelven íródott, senki nem képes elolvasni ezt a szöveget.

A magyar nyelv napjainkban egy dinamikus és sokszínű kommunikációs eszközként él, amely folyamatosan gazdagodik és alkalmazkodik a világ változásaihoz. E mögött azonban nem áll mindig zökkenőmentes történet, hiszen a nyelv modernizálása érdekében jelentős harcokat vívtak a neves írók és költők. Ők számos új szóval és kifejezéssel gazdagították a magyar nyelvet, teret adva az innovációnak és a kreativitásnak. A nyelvújítás időszaka különös és néha szélsőséges kifejezések születését hozta magával, sokuk végül mégsem talált otthonra a magyar nyelv gazdag szókincsében.
Sok szélsőséges szó mellett Barczafalvi Szabó Dávidot tartják a legerőszakosabb nyelvújítónak, aki nemcsak arról híres, hogy 100 szava meg is gyökeresedett a nyelvben, hanem arról is, hogy elképesztő szavakat alkotott. Mondhatni, igazi szószörnyetegeket hozott napvilágra.
Nagyon sok kritikát kapott, a szóalkotásai egyáltalán nem nyerték el a tiszteletet magasabb körökben. Van egy olyan műve is (a Szigvárt klastromi története című), amelyet szinte lehetetlenség elolvasni teljesen a mai szavaink tudatában - írja a Promotions.hu.
A Szigvárt klastromi története című regényfordításba annyi maga csinálta szóújdonságot zsúfolt, hogy az gyakorlatilag teljesen olvashatatlanná tette a végeredményt. Barczafalvi munkásságát nagyjából egyforma mértékben támadták az ortológusok és a neológusok.
Barczafalvi Szabó Dávid, a magyar nyelvújítás egyik megosztó alakja, nem éppen a legnagyobb népszerűségnek örvendett. Úgy tűnt, mintha mindenféle önkritika és stílusérzék nélkül ontotta volna magából az új kifejezéseket, amelyekkel megpróbálta frissíteni anyanyelvünket. Olyan szavakat alkotott, mint például a gondolyag (fogalom), hömp (kugligolyó) és fintorma (szarkazmus). A kreativitása azonban nem állt meg itt: a hónapokat sem kímélte, így nála a január zúzoros lett, a február pedig enyheges. Továbbá, a március olvanos néven futott, és a lista csak folytatódott: nyilonos, zöldönös, termenes, halászonos, hévenes, gyümölcsönös, mustonos, gémberes és fagyláros. Ez a különös nyelvi játék sokak számára nevetségesnek tűnt, de a maga módján mégis próbálta gazdagítani a magyar nyelvet.