A világ színpadán, ahol a sport és a történelem néha furcsa módon fonódik össze, egy újabb figyelemre méltó figura emelkedik ki: egy olimpiai bajnok, aki nemcsak sportteljesítményeivel, hanem megosztó ideológiai nézeteivel is felhívja magára a figyelmet.
Franz Beckenbauer, Boris Becker, Michael Schumacher – mindannyian a német sport legendás alakjai, akik méltán foglalják el helyüket a Német Sporthírességek Csarnokában. A jelenlegi, 131 tagot számláló névsor szinte a német sport történetének élő múzeuma, ám a múlt sok esetben nem mentes a vitáktól. Számos sportoló életében fellelhetőek náci kapcsolatok, ami miatt a sporttörténészek most mélyrehatóan átértékelik a pályafutásukat. Így előfordulhat, hogy olyan ikonikus sportolók és vezetők, akiket korábban hősként ünnepeltek, a közeljövőben kikerülnek a tisztelet övezte névsorból.
Németországban a sportolói Hírességek Csarnokának néhány tagjának életrajza jelentős felülvizsgálat előtt áll. 2024 márciusában Armin Jäger sporttörténész a Süddeutsche Zeitungban felhívta a figyelmet arra, hogy a korábban feltételezett öt sportoló mellett még tíz másik is tagja volt az NSDAP-nak, azaz a náci pártnak. Ez az újabb felfedezés új perspektívát nyújt a sporttörténelem ezen sötét időszakának megértéséhez.
131-ből 15 az több mint tízszázalékos arányt mutat.
A Hírességek Csarnokának három vezetője – a Német Sportsegély Alapítvány, a Német Olimpiai és Sportszövetség, valamint a Német Sportújságírók Szövetsége – döbbenten olvasta Jäger beszámolóját. Ennek kapcsán Erik Eggers sporttörténészt bízták meg azzal, hogy alaposan vizsgálja meg az általuk azonosított személyek NSDAP-hoz fűződő múltját, valamint a denacifikációval kapcsolatos iratokat, amelyek a náci párt tagjainak hivatalos pozíciókból való eltávolítását célozták.
Eggers összesen 18 életrajzot tanulmányozott, és a kutatásának során készült jelentést a Zeit munkatársai is át tudták nézni.
Erik Eggers, a sporttörténet kutatója, megerősítette Armin Jäger korábbi állításait, és felvetette, hogy bizonyos sportolók Hírességek Csarnokában való elismerését érdemes lenne újraértékelni. A saját szerepére vonatkozóan kijelentette, hogy szakértőként nem az a feladata, hogy megítélje, vajon a szóban forgó sportolók és edzők bekerülése jogos volt-e vagy sem. Őt az motiválta, hogy világossá tegye, kinek volt valamilyen szorosabb kapcsolat a nácikkal.
Nekem az ismert náci tagságokat (az NSDAP mellett az SA és az SS, a náci párt fegyveres testületei - a szerk.) kellett bemutatnom és történelmileg a lehető legjobban besorolnom. Ez azokra a sportolókra is vonatkozik, akik 1933-ban már befejezték pályafutásukat
„Tedd egyedivé a szövegedet!” – javasolta Eggers, miközben a papírlapokat nézegette.
A Hírességek Csarnokának 2008-ban közzétett küldetésnyilatkozata hangsúlyozza, hogy csak azok a személyek érdemlik meg a helyet, akik világos véleményt képviselnek a szabad demokratikus alapelvekről, és akik egyértelműen tudják, hogyan viszonyulnak saját múltjukhoz. Fontos, hogy rendelkezzenek olyan önreflexióval, amely lehetővé teszi számukra a múltban elkövetett hibák felismerését és elismerését, legyen szó akár Stasi-kapcsolatokról, akár doppingvádakról.
A Hírességek Csarnokának tulajdonosai az év végén sajtóközleményt adtak ki arról, hogy neves sporttörténészekből álló szakértői testületet kívánnak kinevezni, akik tisztázhatják, kell-e kizárási eljárást indítani az egyes tagok ellen a náci korszakban végzett tevékenységük miatt.
