Hogyan vált egy NB I-es álom világszínvonalú borászati csodává?

A borvidék varázsáról beszélgetünk, Márai szavait idézve, bár kicsit óvatosan, hiszen még csak 34. életévében jár. Az íróval együtt osztja azt a nézetet, hogy Isten titokzatos módon választotta ki ezt a dombot, akárcsak a toszkán völgyek vagy a tokaji hegyek csodás tájait. "Ez egy rendkívüli megerősítés, és végtelenül hálás vagyok, hogy a világ egyik legkiválóbb borvidékén tevékenykedhetek minden egyes nap." - osztja meg érzéseit.

Beszélgetőtársam és édesapja, Dr. Lőrincz György, nem csupán a borászat iránti szenvedélyükkel, hanem kitartó munkájukkal is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez a borvidék felkerüljön a világ különleges térképére. Hogy még inkább érzékeltethessem az olvasókkal, akik talán nem annyira jártasak a borok világában, mennyire figyelemre méltó az elért eredmény, említek egy figyelemreméltó díjat: a St. Andrea Nagy-Eged dűlő Grand Superior 2017-es Egri Bikavér bor a Decanter World Wine Awards, a világ egyik legnevesebb borversenyén, 97 ponttal Best in Show címet nyert. Ezzel a bor bekerült a világ 50 legkiválóbb bora közé, ami egy igazi mérföldkő a borvidék számára.

A 23 évvel ezelőtt Egerszalókon megalapított, ötven hektáros birtok története igazi inspiráló mesét rejt. Dr. Lőrincz György és társa kezdetben nagy reményekkel vágtak neki a borászat világának, ám hamarosan külső körülmények miatt úgy tűnt, hogy a vállalkozás sorsa megpecsételődött. Azonban csodaként élték meg, hogy sikerült talpra állniuk, és azóta is töretlenül haladnak a saját útjukon. Érdekesség, hogy 2013 óta már két generáció dolgozik együtt a birtok fejlesztésén. Beszélgetőtársam, aki korábban a labdarúgás világában brillírozott, hamarabb érkezett "haza", míg testvére, Bálint, aki a vízilabdát hagyta hátra, 2023 nyarától a birtok gazdasági igazgatójaként folytatja a családi örökséget. György szavaiból egyértelműen kiderül, hogy elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha nem borászként, a St. Andrea borászaként képzelje el az életét - és mégis, az élet váratlan fordulatai teljesen más irányba terelték.

Valójában még az egyetemi éveim alatt sem, amikor már borászként tanultam, a legfőbb vágyam az volt, hogy labdarúgóként jelentős sikereket érjek el. Debrecenben végeztem a középiskolát, ahol az utánpótlás csapatában játszottam, és szerencsém volt, hogy lehetőséget kaptam az első csapatban is, ezt követően pedig az NB II-ben folytattam a Budaörs színeiben. Ezért a foci volt a fő fókuszom, alig töltöttem időt otthon, és a szőlővel való kapcsolatom is minimális volt. Utólag visszagondolva, úgy érzem, hogy Isten keze vezette az életemet, hiszen az egyik legsikeresebb szezonom után úgy döntöttem, hogy nem lépek feljebb az NB I-be, hanem inkább csatlakozom a St. Andrea csapatához.

Amikor a döntés megszületett, követte azt az elhatározás: "a legjobbaktól a legtöbbet tanulni." Zárójelben teszem hozzá, hogy eddig bármelyik borásszal beszélgettem, és szóba jött az ifjabb György neve, mindegyikük kiemelte a tudásvágyát, folyamatos önképzését, szakmai alázatát.

"Mi voltunk az első évfolyam, ahol a szőlész-borász mérnöki képzést összekapcsolták - addig az teljesen érthetetlen módon két külön képzés volt. A hároméves képzés egy szakmai gyakorlattal fejeződött be, mivel én a legjobbaktól szerettem volna tanulni, így ezt Tokajban, Szepsy Istvánnál teljesítettem. Magyarországon az ő borászatánál jobb 'iskolát' nehezen lehetne elképzelni. Ezt követően dolgoztam Ausztriában egy biobirtokon. Miután lediplomáztam, pedig Új-Zéland következett.

"Utazásaim legfontosabb tapasztalata - mondja -, hogy mindenhol lehet tanulni. Annyi szőlőt életemben nem láttam, mint amennyit feldolgoztunk az új-zélandi birtokon. Egy tartályba - és abból négy volt -, két és fél éves St. Andrea-termés fért volna bele. Amit onnan hazahoztam, az az, hogy láthattam, tapasztaltam a jól szervezett munkát, a precizitást.

A Szepsy birtok varázslatos világában felfedeztem, hogy a szőlőhöz való viszonyulás nem csupán munka, hanem igazi szenvedély. Az itt élő emberek tudása és lelkesedése lenyűgöző, és nyilvánvaló, hogy számukra a termőhely egyedisége és a legmagasabb minőség elérése kiemelkedően fontos. Még ma is gyakran keresem az ifjú István véleményét a szőlőművelés és borászat terén, különösen, amikor úgy alakul, hogy az évjárat miatt édes bor készül nálunk, vagy ha esetleg a növényvédelemben tévedtem.

Visszatérve az utazások világába, örömmel értesülök arról, hogy a repüléstől való kezdeti félelmet sikeresen legyőzte. Édesapjával évente vagy kétévente közös szakmai utakat szerveznek, amelyek során bejárják a világ híres borvidékeit. Ilyenkor felkeresik a neves presztízsborászatokat, hogy első kézből tapasztalják meg, hol tartanak az iparág legjobbjai. Az önképzés iránti elkötelezettsége is folyamatos - legutóbb egy nemzetközi borakadémiai diplomát szerzett, hogy - ahogy ő fogalmaz, - bővítse látókörét és elsajátítson egy különleges borkóstolási technikát. Ez a módszer lehetővé teszi számára, hogy új szemszögből közelítse meg a különböző borokat, gazdagítva ezzel a szakmai tapasztalatait.

Mikor azt kérdezem, hogy hogyan jellemezné az egri borvidék karakterét, azt a választ kapom, hogy három "aprócska" dologban összefoglalható: "hűvös klíma - annak ellenére, hogy az elmúlt pár évben érzékeltük a melegedést, de ez - azt gondolom - jelen pillanatban a borvidék előnyére válik. Meghatározó továbbá az, hogy a talaj jelentős része vulkanikus riolittufa, mint ahogy az is, hogy házasított borokról szól ez a borvidék. Szerintem, ez így együtt rendkívül szerencsés együttállás, amelyet a borainkon keresztül nekünk meg kell tudnunk mutatni a világnak. Azt gondolom, ebben az üzenetátadásban is sokat lépett előre a borvidék az elmúlt tíz évben.

A kommunikáció az egri borászok körében egyre inkább felerősödik, és ezáltal számos új együttműködési lehetőség bontakozik ki. Érezzük, hogy közösen sokkal többre vagyunk képesek. Úgy vélem, hogy ez a feladatunk is: egy olyan közös üzenetet kell megfogalmaznunk a borvidékünkről, amely világosan és érthetően közvetíti annak lényegét. Egy erős borvidék jellegzetessége, hogy számos borászat működik együtt, és képesek hasonló stílusú, komoly borokat előállítani közös gondolkodás keretében. Nagyon örömteli számomra, hogy mi, fiatal borászok is elindultunk ezen az úton, és már egy erősebb közösségi kohézióval rendelkezünk. Nemrég például közösen ünnepeltük, hogy Gál Tibort választották a Borászok Borászának.

Miközben György már több mint egy évtizede elkötelezetten tevékenykedik a borászat világában, testvére, Bálint csupán két éve csatlakozott a csapathoz. Azonban Bálint nem a megszokott úton jár, hanem egy teljesen más perspektívából járul hozzá a vállalkozás sikeréhez.

"Öcsém a vízilabda-karrierjét fejezte be, gazdálkodás és menedzsment majd mérlegképes könyvelő diplomával érkezett haza. Így már van valaki, aki a számokra is figyel. Mi, borászként a romantikusabb oldalát nézzük - a nap végén nekünk eddig nem volt nagyon fontos az, hogy mennyibe kerül egy adott tétel megtermelése, csakis a legmagasabb minőség elérése volt a cél.

Most már van a St. Andreánál egy olyan ember is, aki erre odafigyelni. De azért mi még mindig szem előtt tartjuk azt az elképzelésünket, hogy bármit, amit csak lehet, megadjunk a szőlőnek és a bornak, hogy tényleg a legmagasabb minőséget tudjuk elérni. Belátom, szükség van a racionális szemléletre - a bőrünkön érezzük, hogy egy 50 hektáros birtokon a jelenlegi gazdasági körülmények között fokozottan oda kell figyelnünk arra, hogy hatékonyan dolgozzunk, megfelelően használjuk az erőforrásainkat - akár a már említett jó munkaszervezéssel is. Más módon is törekszünk erre, például az elmúlt években Magyarország legjobb szőlészeti professzorával dolgozunk együtt, Dr. Lukácsy Györggyel..."

Izgalmak és kihívások sokféle formában érkeznek hozzánk. A St. Andreánál hiszünk abban, hogy a gazdag történelmi hagyományokkal bíró, prémium minőségű boroknak mindig lesz keresletük a piacon. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnunk célunkat, azt mondanánk: a hagyományok szellemében törekszünk arra, hogy a lehető legkreatívabb egri borokat állítsuk elő, amelyek hűen tükrözik a borvidék egyedülálló karakterét. Bár a tradicionális borkészítésre alapozunk, fontosnak tartjuk, hogy elkerüljük az ódivatú megjelenést; ezért mindig a modern kor igényeit figyelembe véve alkotjuk meg ezeket az eredeti, hagyományos gyökerekkel rendelkező borokat.

A hagyomány kiemelkedő szerepet játszik az életünkben – nélküle nem létezhetne a kultúránk –, de legalább olyan fontos, hogy a boraink vonzóak legyenek a fogyasztók számára. Úgy vélem, hogy a mi feladatunk az, hogy a hagyományos borainkat a mai trendekhez és piaci igényekhez igazítsuk. Mindig figyelembe kell vennünk, hogy éppen milyen ízek és stílusok hódítanak, így tudunk igazán relevánsak maradni.

Úgy vélem, hogy elkerülendő, ha a divat kedvéért csupán a trendekhez alkalmazkodunk, mint például amikor mindenki pezsgőt kíván, és mi is csak azt kezdjük el készíteni, vagy kizárólag illatos szőlőfajtákat ültetünk. A borászat világában a divatok folyamatosan változnak. Amikor egy borászat úgy dönt, hogy egy aktuális trendet követ, és ennek megfelelően választja ki a szőlőfajtákat, figyelembe kell vennie, hogy a termeléshez 5-6 évre van szükség, mire a szőlőből piacképes termék válik. Éppen ezért azt gondolom, hogy a legbiztosabb és legkifizetődőbb megoldás, ha a helyi értékeinkre építve alakítjuk ki a szőlő- és bortermelési stratégiánkat.

Ennek megfelelően, - mint azt György elmondja - amíg a birtok alapításakor meghatározó szerepet kaptak a világfajták, addig napjainkban kiemelt figyelmet fordítanak a borvidék hagyományos fajtáira, az olaszrizlingre, a hárslevelűre, a furmintra, a kadarkára és a kékfrankosra. "Az eredetiség - szerintem egy nagyon nagy hívószó a mai világban. Azt látom sok borvidéken és borászatnál, hogy egy adott sztorit, egy legendát, (link) bármit bele akarnak magyarázni a termék mögé, hogy eladható legyen az. Itt, az egri borvidéken ez is adott - nem kell ezen gondolkodnunk."