Iskolakezdés: Miért okoz ez félelmet a gyerekeknek – és hogyan támogathatod őt szülőként? Az iskolakezdés mindig izgalmas, de sok gyerek számára egyben félelmetes időszak is. Az új tanév kezdetével együtt járó változások, mint az új tanárok, osztálytársa
A naptár lapjainak váltakozása nem csupán a gyerekek számára jelent különleges időszakot, hanem a szülőknek is figyelmeztetést ad: itt az óvoda- és iskolakezdés ideje. Ez az időszak tele van izgalmakkal: új könyvek, friss füzetek, csillogó új cipők és a barátságok új lehetőségei várnak ránk. Ugyanakkor ott lappanganak a háttérben a feszültség és az aggodalom érzései is, amelyeket nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is jól ismernek.
Induljunk el az alapoknál, és nézzük meg a két leglényegesebb szabályt: szülőként, bármilyen felkészülés is vár ránk, a helyzetek gyakran eltérnek a terveinktől. Ráadásul a gyerekek sosem túl idős ahhoz, hogy ne érezzenek izgalmat az új tanév kezdetén, és a szülők szívében mindig ott bujkál az aggodalom értük!
Az iskolakezdés minden család életében egyedi és különleges esemény. Van, aki vidáman, fütyörészve lép be az új intézmény kapuján, hátranézés nélkül, mintha csak egy új kaland kezdődne, míg mások számára az éjszaka az izgalommal teli forgolódásról szól, amikor az alvás távolinak tűnik. Mindkét reakció teljesen normális. Ráadásul lehet, hogy a gyermek könnyedén veszi az új kihívásokat, míg a szülő szívében aggodalom és szorongás kavarog – ez is teljesen természetes. Az iskolakezdés tehát nem csupán egy új tanév kezdetét jelenti, hanem egy érzelmekkel teli utazást is, amely mindenki számára más és más.
A szülők egyszerre többféle érzelmet is érezhetnek: szorongást, idegességet, aggodalmat, szomorúságot, büszkeséget, hálát, sőt akár izgatottságot is. Mindez az adott család körülményeitől függ, és persze attól, milyen aggodalmak merülnek fel bennük a gyermek fejlődésével, beilleszkedésével, iskolai élményeivel kapcsolatban, sőt, a saját gyerekkori tapasztalataikból fakadó érzések is előtörhetnek. De a jó hír, hogy ez teljesen normális! Az iskolakezdés izgalma kéz a kézben jár a szorongással, és nemcsak a gyerekek oldaláról, hanem a szülőkéből is. A lényeg, hogy figyeljünk egymásra, és ne csak az iskolatáskára meg az uzsira koncentráljunk, hanem mentálisan is készüljünk fel.
Az ismeretlen mindig egyfajta rejtélyt jelent, amely gyakran szorongást kelt, különösen a gyermekek számára, akiknek még csak most kezdődik a nagy élethelyzetek felfedezése. Az óvodáskorúak esetében a szeparációs szorongás a leggyakoribb aggodalomforrás, míg az iskolás korú gyerekeknél ehhez még hozzáadódik a teljesítmény miatti nyomás, a tanulmányi kihívások, vagy éppen az új osztály, közösség és tanárok iránti alkalmazkodás nehézsége. Az új élmények és elvárások világában való eligibilitás sokszor megterheli a fiatalokat, akik még keresik helyüket a világban.
Egy másik, gyakran megjelenő stresszforrás a társas beilleszkedés kérdése: "Mi lesz, ha nem találok barátokra?" vagy "Mi történik, ha gúnyolnak?" Ezek a gondolatok ritkán hangzanak el hangosan, de sok gyermek fejében ott lebegnek. A múltban szerzett negatív tapasztalatok, mint például a zaklatás vagy a tanulási nehézségek, tovább fokozhatják az iskolai visszatérés miatti szorongást.
Éppen ezért a felkészülés ne csupán a tankönyvek és tolltartók beszerzésére korlátozódjon! Fontos, hogy beszélgessünk a gyerekkel a várható helyzetekről, és teret adjunk a kérdéseinek. Minél több információval rendelkezik, annál kevésbé fogja ijesztőnek érezni az ismeretlent.
A "pillangóraj" nem csupán a gyerekek gyomrában rejtőzik; a szülők is megélhetik ezt az érzést, csak más okokból. Sok édesanya és édesapa szorong a gyermekük beilleszkedése, tanulmányi eredményei, érzelmi jóléte vagy éppen fizikai biztonsága miatt. A hírekben felbukkanó erőszakos események, a cyberbullying és a mindennapi túlterheltség mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ezek a félelmek felerősödjenek.
A szülői önreflexió ebben az időszakban igazi kincs. Amikor tisztában vagyunk a saját félelmeinkkel és aggodalmainkkal, lehetőségünk nyílik arra, hogy tudatosan foglalkozzunk velük. Ezt megtehetjük baráti beszélgetések segítségével, ahol megoszthatjuk egymással érzéseinket, vagy akár légzőgyakorlatokkal, amelyek segíthetnek megnyugtatni az elménket. Egy nyugodt és magabiztos szülő nem csupán saját magának, hanem gyermekének is példát mutat, hiszen a harmónia és a stabilitás a legjobb alap a fejlődéshez.
A felkészülés ne álljon meg a tanszerlistánál - bár kétségtelenül jó érzés kézbe fogni az új színes-szagos füzeteket, írószereket egy éppen az új uzsidobozt -, hanem fektessünk ugyanekkora hangsúlyt a rutin fokozatos visszaállítására.
Nyáron a gyerekek sokszor később fekszenek, ezért később is kelnek, sokkal lazább a napirend. Érdemes 1-2 héttel a tanévkezdés előtt már elkezdeni az aktív tanévben megszokottakhoz igazítani a lefekvési és a kelési időpontokat, így az első tanítási nap reggelén nem lesz akkora sokk a hajnali ébresztő.
Ha tehetjük, érdemes előre felfedezni az iskolát vagy óvodát, különösen a kisebb gyerekek esetében, hiszen ez sokat segíthet a beilleszkedésben. Jó ötlet lehet, ha a szülők megosztják a gyerekeikkel a saját első napjuk élményeit, vagy akár közösen bejárják az iskolához vezető útvonalat. Egy kedves ismerősöm például ilyenkor "Vissza a suliba" naptárt készít a gyerekekkel, ahol minden nap ki tudják pipálni a hátralévő teendőket az iskolakezdésig. Ez a módszer nemcsak rendet teremt, hanem izgalmas várakozássá is formálja az iskolakezdés előtti időszakot.
Fontos, hogy a gyerekek érzéseit ne bagatellizáljuk el. Ha azt mondjuk nekik: "Ó, ne félj, az iskola biztosan nagyszerű lesz!", azzal könnyen azt az érzést kelthetjük benne, hogy a félelme "rossz" vagy nem számít. Jobb, ha meghallgatjuk őt, és kifejezzük, hogy megértjük az érzéseit.
Fontos szerepet kapnak ebben a családi megbeszélések is. Ha mondjuk vasárnap esténként átbeszéljük a következő hét programját, a gyerek tudni fogja, mire számíthat, és csökkenhet a bizonytalanság-érzése.
Hasznos lehet a reggeli kapkodás minimalizálása: érdemes már az előző este előkészíteni a ruhákat, a tízórait és a táskát.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szülők számára is elengedhetetlen a feltöltődés. Egy reggeli kávé, amelyet nyugodt környezetben kortyolhatunk el, egy frissítő séta a szabadban, vagy akár csak néhány perc csend a nap végén mind hozzájárul ahhoz, hogy ne csupán átvészeljük ezt az időszakot, hanem valóban élvezzük is azt.
A szeptember első hete nem csak a "főszereplő" gyerek életében hoz változást. A kisebb testvérek számára is nehéz lehet, ha hirtelen kevesebb figyelmet kapnak, vagy ha a napirend megváltozik. Előfordulhat, hogy féltékennyé válnak, vagy ők maguk is szeparációs szorongást élnek át, amikor a nagyobb testvér reggel elmegy.
Vonjuk be a kisebbeket is az előkészületekbe! Például, ha közösen választják ki a nagytesó uzsonnás dobozát, vagy készítenek neki egy szívhez szóló rajzot az első iskolai napjára, az segíthet nekik is kapcsolódni az eseményhez. Az iskolakezdés napján érdemes különleges programot szervezni a kisebb testvérnek is, mint például egy szórakoztató játszóház, közös sütögetés, vagy egy izgalmas új könyv felfedezése. Így ők is élményként élhetik meg a változást, és nem csupán veszteségként fogják érzékelni azt.
