Fedezd fel a Liptói-havasok lenyűgöző kalandjait – izzadságcseppekkel fűszerezve! Képes beszámolónkban bemutatjuk, hogyan válik a természet felfedezése felejthetetlen élménnyé, miközben a hegyek vonzó kihívásokat tartogatnak. Merülj el a táj szépségében,
Hosszú hetek teltek el, mire elérkezettnek éreztük az időt, hogy újra útnak induljunk a megunhatatlan Felvidék csodáihoz. Tisztában vagyunk vele, hogy a világ felfedezése mindig is a hazai tájak felfedezésével kezdődik, és ez a filozófia a jövőben sem fog változni. Nem most léptünk be a természetjárás világába; szenvedéllyel csináljuk, különösen, ha honismereti túrákról és a vádlifeszítő kalandokról van szó. E szöveg célja, hogy egy ilyen élményünket osszam meg. Ezúttal a Liptói-havasok lenyűgöző látványával gazdagított utazásunkra invitálom az olvasót, ahol a természet és a panorámák varázslatos szépségét tapasztaltuk meg. Nézzük hát, hogyan telt el a túránk napja.
A túratársam, Lőrincz Roli, aki ráadásul a túra szellemi atyja is, már hajnali ötkor, a kakas első kukorékolásával egy időben gördült be a kapunk elé. A korai kelés nem a kedvenc időtöltésem, de amikor utazásról van szó, mégiscsak más a helyzet. Pontos időzítéssel indultunk útnak, és menet közben felvettük a másik két túratársunkat, majd nekivágtunk a Tátra nyugati vonulatai felé. Célunk a Baranec 2185 méteres csúcsának meghódítása volt. Ez a régió népszerű célpont a túrázók körében, különösen azok számára, akik csendesebb, de lélegzetelállító panorámát kínáló ösvényeket keresnek. Nos, mi pontosan ilyenek vagyunk, így nem bíztuk a dolgot a véletlenre. Egyébként Roli rendkívül gondosan megtervezte az útvonalunkat.
Reggel nyolc után érkeztünk meg a helyszínre, ahol felvázoltuk az előttünk álló útvonalat. A tervünk a következőképpen alakult: Zsári-völgy (Žiarska dolina), Holý vrch (1 715 m), Baranec (2 185 m), Smrek (2 072 m), Zsári-hágó (1 917 m), és végül a Zsári menedékház (1 283 m). Bár a húsz kilométeres távolság első ránézésre nem tűnik soknak, a térdszalagjaink azért tudták, hogy itt bizony komoly munka vár ránk. Büszkén lépkedtünk a kilométerek során, és igyekeztünk tempós lépésekkel haladni, hiszen nem terveztük, hogy a környéken töltsük az éjszakát, és egy hosszú hazaút is várt ránk.
A Baranec csúcsa valódi ékszer a Magas-Tátra koronáján, meredek piramisformájával lenyűgöző látványt nyújt a környező sziklás gerincekre és a Liptói-medence zöldellő tájaira. A név, amely a szlovák "baran" szóból származik, a régi pásztorkultúra emlékét idézi, hiszen a bárányok valaha e vidéken legeltek. Dél környékén vágtunk neki a csúcstámadásnak, és meglepetésünkre nem akadtunk ellenállásba; a hegyoldalon azonban más túrázók is szép számmal jelen voltak. Az emberek beszélgetése közepette cseh és lengyel szavakat hallottunk, a felfrissülés és a hegyi levegő varázsában. Magyar túrázók közül viszont nem sokan akadtak, így a szlovák barátainkat kértük meg, hogy készítsenek rólunk közös fényképet a csúcsot jelző kőoszlopnál, magyar zászlónk büszke lobogásával.
A visszaút sem volt mindennapi. Megkapó hegygerinceken lépdeltünk, figyelve magunkra, mert néhol a szél erélyesen megmutatta ki az úr errefelé. Frankó fotókat kattingattunk össze, melyeket jó lesz visszanézni pár letöltendő év múlva. A menedékházhoz leérve bőven benne voltunk a délutáni órákban. Apró pihenőidőt mindenki megérdemelt, még mielőtt nekiindultunk a körtúránk utolsó szakaszának. Medvével most sem találkoztunk, bár becseszett volna, ha így a végén sprintet kellett volna levágni Balu kapitány elől.
Ez az útvonal tele volt erőfeszítéssel, és a vádli, comb és fenék izmaim most már tanúskodnak erről. A szépségért meg kell szenvedni, de a természet kegyes volt hozzánk, és verejtékes erőfeszítéseinket megjutalmazta. Ezzel a lendületes mentalitással a jövőben is kockáról kockára felfedezzük Felvidék varázslatos szegleteit. Ha tehetik, Önök is kövessék ezt az utat!
