Óceániában új állam születhet, miközben továbbra is Franciaország részeként funkcionálhat.
Párizs közelében történelmi jelentőségű megállapodás született Új-Kaledónia jövőjéről: a függetlenségért harcoló és a Franciaországot támogató erők egyesítették erőiket, hogy kialakítsanak egy új, innovatív megoldást. Ez a megállapodás nem csupán egy nemzetközileg elismert állam létrehozásáról szól, hanem a francia befolyás új formában való megőrzéséről is.
A Párizstól 17 ezer kilométerre, a Föld másik végén elhelyezkedő Új-Kaledónia Franciaország egyik tengeren túli területe, ahol a bennszülött kanak közösségek már hosszú évtizedek óta küzdenek a függetlenségükért. Ez a harc nem csupán politikai, hanem egy mélyebb antikolonialista küzdelem is, amely a gyarmati múlt árnyékában zajlik, és a világ egyik utolsó ilyen jellegű konfliktusa a volt gyarmattartó hatalom ellen.
A Cook kapitány által 1774-ben felfedezett melanéziai szigetet a franciák III. Napóleon uralkodása alatt elfoglalták, és fegyencgyarmatként hasznosították. A XIX. század második felében több mint húszezer rabot küldtek ide, akik később a francia telepes közösség alapköveivé váltak. Eközben a kanak őslakosokat földjeikről elűzték, és rezervátumokba kényszerítették, így drámai módon megváltozott a sziget társadalmi és kulturális struktúrája.
Az elmúlt években, 2018 és '21 között három népszavazást is tartottak a függetlenségről, ám ezek mindegyikén a francia fennhatóság támogatói győztek. Tavaly aztán, amikor szavazati jogot akartak adni a francia betelepülőknek (jelenleg még az sem szavazhat, aki 1998 után költözött ide), a kanakok attól tartottak, hogy ezzel végképp permanens kisebbségi helyzetbe kerülnek. A kitörő zavargásokban amiben 14-en meghaltak (még magyarokat is evakuálni kellett a polgárháborús feszültségből), és a káosz következtében a sziget GDP-jének a tíz százaléka is odaveszett a becslések szerint.
Az új konstrukció középpontjában az áll, hogy a francia alkotmány keretein belül hivatalosan is kikiáltják Új-Kaledónia államot. Ez a lépés a függetlenség klasszikus jellemzőivel bír: saját állampolgárságot biztosít, más nemzetek számára is elismerhetővé válik, valamint a külügyi ügyek intézése is Noumeába, a 270 ezer lakosú szigetcsoport fővárosába kerülhet.
E közben a francia irányítás továbbra is érvényben marad: a helyi lakosság kettős állampolgársággal rendelkezik, megőrizve a francia állampolgárságukat is. Franciaország vállalta, hogy támogatja a gazdasági fejlődést, különös figyelmet fordítva a stratégiai jelentőségű nikkelbányászat területére.
Alapvetően egy új állam születéséről beszélünk Franciaország területén, amely egyedi alkotmányos kereteket kínál. Ez a megoldás lehetőséget ad arra, hogy mindenki saját ízlése szerint hangsúlyozza az önállóságot, az egyre növekvő autonómiát, vagy éppen a francia eszmény folytatását. Emellett a szigeteken élő, letelepedési engedéllyel rendelkező franciák is szavazati jogot kapnak, amennyiben legalább 15 éve ott tartózkodnak.
A jelenlegi megállapodás még a francia parlament szavazására vár, és jövőre népszavazásra is szükség lesz, hogy megerősítsék Új-Kaledóniában. A francia lojalisták viszont hangsúlyozzák, hogy ez az utolsó lehetőség a hovatartozás kérdésében, és véleményük szerint a Franciaországtól való teljes függetlenség már nem kerülhet napirendre.
