Jövőre újabb bővülés várható az eurózónában: búcsút inthetünk a bolgár levának.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleménycikkei találkoznak! Az itt megjelenő írások a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, és nem mindig tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A publikált cikkeket itt találhatja meg.

Életének 145. évében, hosszú szenvedéseket követően távozott az élők sorából... Szerencsére az évek száma magáért beszél: nem egy átlagos emberről van szó, hanem a jó öreg bolgár leva búcsúztatásáról írunk. A hosszú szenvedés különlegessége abban rejlik, hogy Bulgária 2023 és 2025 között egyedülálló módon többször is „nem vezette be” az eurót, ezzel olyan rekordot állítva fel, amelyhez hasonlóval egyik tagjelölt vagy korábbi tagjelölt ország sem büszkélkedhet.

Bulgária euróbevezetésének hosszú és kanyargós útja már 1997 óta nyomon követhető. Bár akkoriban az euró még csak egy elképzelés volt, a balkáni ország már ekkor bevezette szigorú valutatanácsi rendszerét, amely angolul "currency board" néven ismert. Ennek a rendszernek a lényege, hogy a bolgár leva árfolyamát rögzített szinten köti az euróhoz – korábban, 1997 és 1999 között, még a német márkához. Az árfolyam stabilitásának megőrzése érdekében Bulgária folyamatosan szigorú költségvetési politikát folytatott, ezzel biztosítva a gazdasági stabilitást és a befektetők bizalmát.

Az euró bevezetése felé történt formális elkötelezettség már az ország 2007-es EU-s csatlakozásával létrejött, de az ezt követő globálisan is válságos évek után a következő kulcsdátum 2020 lett.

Ekkor már a finisbe fordulásról beszélhetünk, ekkor lépett be a leva az eurózóna-csatlakozás hivatalos előszobájába, az ERM-2 rendszerbe. Ez a kezdeményezés eltérést jelentett az euróövezethez való csatlakozás hagyományos megközelítésétől, mivel Bulgária azt javasolta, hogy az ERM 2-ben való részvétele mellett is fenntartsa valutatanácsi rendszerét, ami egyedi megközelítés, és gondos tárgyalásokat igényelt az európai intézményekkel. Ez lényegében az euró bevezetése felé vezető természetes ugródeszkának tekinthető.

Az EUR/BGN árfolyam nem csupán a közelmúltban, hanem a valutatanács rendszerének köszönhetően már 2006 óta folyamatosan egy viszonylag unalmas grafikon képét mutatja. A valutatanács azóta is fenntartja a 1,95583 bolgár leva/euró fix árfolyamot. Ennek eredményeként a leva árfolyamgrafikona egy enyhe véletlenszerű zajjal tarkított vízszintes vonalat rajzol ki, ami a régió egyik legalacsonyabb kamatszintje mellett is fenntarthatónak bizonyult. A de facto fix árfolyam Bulgária számára olyan, mintha euróval fizetnének, csak éppen levának nevezik. A történet érdekessége, hogy kulcsfontosságú az infláció alacsonyan tartása – az euróövezeti szintekkel összhangban –, mert különben a jelentősen eltérő kamatpolitika miatt a fix árfolyam nem lenne fenntartható.

Bulgária az euróövezeti tagság elnyeréséhez szükséges kulcsfontosságú árstabilitási kritérium teljesítése érdekében folytatott harcot. Már 2022. január 1-je is hivatalos célként szerepelt, ám az ezt követő években, 2023, 2024 és 2025 során tett kísérletek is hiábavalónak bizonyultak, mivel az ország tartósan magas inflációval küzdött, amely felülmúlta a maastrichti konvergenciakritériumokat. Ezen felül a politikai instabilitás is jelentős hatással volt a helyzet alakulására, hiszen Bulgária többször is előrehozott parlamenti választásokat tartott, és folyamatosan próbálta megerősíteni a kormányzati stabilitást.

A maastrichti kritériumok szerint az országoknak olyan inflációs rátát kell fenntartaniuk, amely legfeljebb 1,5 százalékponttal haladja meg a három legjobban teljesítő EU-tagállam átlagát. Bulgária inflációs teljesítménye az elmúlt évek során ingadozott, és az ország jelentős árnyomást élt meg, amely tartósan túllépte az előírt határértékeket.

A bulgáriai inflációs nyomás mögött számos tényező állt, amelyek közé tartozik az energiaárak ingadozása, az ellátási lánc problémái, valamint a belföldi gazdasági és bérdinamikai változások.

Az ország euróövezeti gazdaságokhoz képest viszonylag alacsonyabb termelékenységi szintje is hozzájárult az inflációs nyomáshoz, mivel a fix árfolyamrendszer korlátozta a központi bank azon képességét, hogy monetáris politikai eszközöket használjon az árstabilitási aggályok kezelésére. Ez a strukturális kihívás különösen megnehezítette Bulgária számára az euróövezeti tagsághoz szükséges tartósan alacsony infláció elérését.

A 2022-es értékelést követően úgy tűnt, hogy 2023-ra csupán egy kevésbé szigorú engedékenység szükséges ahhoz, hogy Bulgária elérje az euróbevezetését. Azonban a célkitűzés, miszerint az euró 2024. január 1-jén debütálna, a 2023-as kudarcot követően gyorsan meghiúsult. Rositsa Velkova pénzügyminiszter februárban bejelentette, hogy a céldátumot legalább 2025. január 1-jére tolják el. A csúszás okai között a legfontosabb tényező továbbra is az volt, hogy az ország nem tudta teljesíteni a maastrichti konvergenciakritériumok inflációs követelményét. Emellett több kulcsfontosságú jogszabály bevezetése is hátráltatta a folyamatot.

Ami az inflációt illeti, az Európai Bizottság 2024. júniusi értékelése megerősítette, hogy Bulgária továbbra sem teljesíti az euró bevezetésének feltételeit, elsősorban az immár tartós inflációs probléma miatt. Bulgária inflációs rátája 2024 áprilisában 2,5 százalékon maradt, majd 2024 májusában 2,7 százalékra emelkedett, ami még mindig az elfogadható küszöbérték felett volt. Az inflációs nyomás tartóssága szélesebb körű gazdasági kihívásokat tükrözött, beleértve az energiaárak ingadozását és az ellátási láncok zavarait, amelyek még 2024 folyamán is hatással voltak a bolgár gazdaságra.

A bolgár jogszabályi környezet hiányosságai főként a pénzmosás elleni intézkedések, a kereskedelmi csődtörvény, valamint a biztosítási szabályozás módosítása körüli alapvető reformokat érintenek.

A problémák fő oka a stabil kormány hiánya volt. Bulgária 2023 áprilisában két éven belül az ötödik parlamenti választásával nézett szembe. A széttöredezett parlamentek és ügyvivő kormányok sorozata intézményi bizonytalanságot teremtett, amely bonyolította mind a jogalkotási folyamatot, mind az euróövezeti tagsághoz szükséges tágabb reformtervet. A politikai kihívásokat súlyosbította az olyan politikai erők megjelenése, amelyek aktívan kampányoltak az euró bevezetése és tágabb értelemben az európai integráció ellen. Ez növelte a bizonytalanságot még úgy is, hogy a fősodorbeli politikai pártok továbbra is támogatták az integrációs folyamatot. Így újabb halasztás következett, de ismét csak egy évvel, 2026-ra.

A bolgár oroszlán: korai integráció és megtorpanás A bolgár oroszlán, mint a Balkán régió egyik szimbolikus állata, a történelem során számos kulturális és politikai aspektust tükrözött. Az integrációs folyamatok, amelyek a bolgár társadalomban zajlottak, kezdetben dinamikusak voltak, hiszen a különböző etnikai csoportok és kultúrák találkozása gazdagította a nemzeti identitást. Azonban a múltban tapasztalt megtorpanások – legyenek azok politikai, gazdasági vagy társadalmi jellegűek – komoly kihívások elé állították ezt az integrációs folyamatot. A bolgár oroszlán szimbolikusan megtestesíti mindazt az erőt és bátorságot, ami szükséges volt ahhoz, hogy a nemzet szembenézzen a nehézségekkel, ugyanakkor figyelmeztet is a stagnálás veszélyeire. Ezek az ellentétek folyamatosan formálják Bulgária arculatát, és a jövőbeni fejlődés szempontjából is alapvető jelentőséggel bírnak. Milyen irányba halad a bolgár társadalom? Milyen tanulságokat vonhatunk le a múltból? A bolgár oroszlán története nem csupán a múlt tanulságait hordozza, hanem a jövő lehetőségeit is körvonalazza.

A bolgár leva történelme a 19. század végére nyúlik vissza, amikor az újonnan függetlenné vált bolgár állam nemzeti pénznemévé tették. A pénznemet hivatalosan 1880. június 4-én vezették be a pénzverési jogról szóló törvény révén, az első érméket 1881-ben verték. A "leva" név egy archaikus bolgár szóból származik, amely "oroszlánt" jelent, és a régióban forgalomban lévő holland tallérhoz (leeuwendaalder vagy "oroszlántallér") köti.

A leva eredeti értékét a francia frankhoz igazították, ezzel is jelezve a korabeli pénzügyi normákhoz való alkalmazkodást, valamint Bulgária elkötelezettségét az európai pénzügyi rendszerbe való integráció iránt. Az első bolgár bankjegyet, amelynek névértéke 20 leva volt, 1885-ben bocsátották forgalomba, ezzel elindítva az ország modern pénzügyi rendszerének fejlődését. Az európai monetáris normák korai átvétele a Bulgáriában régóta jelen lévő európai integrációs törekvések szerves részét képezte.

A bolgár leva jelentős átalakuláson ment keresztül az ország viharos politikai történelme során, alkalmazkodva a bolgár állam változó gazdasági és politikai körülményeihez. A Bolgár Királyság időszakában (1908-1946) a pénznem megőrizte alapvető szerkezetét, miközben alkalmazkodott a két világháború és a köztes időszak gazdasági nyomásához. A következő Bolgár Népköztársaság korszakában (1946-1991) a leva központilag tervezett gazdaság keretében működött, jelentős korlátozásokkal a konvertibilitás tekintetében.

Az 1989-1991 közötti időszak Bulgária történetének egyik legdrámaibb átalakulását hozta el, hiszen az ország a tervgazdaságból a piacgazdaság felé vette az irányt. E folyamat során a bulgár pénz, a leva, súlyos hiperinflációval és árfolyam-ingadozásokkal küzdött. A monetáris stabilitás hiánya súlyosan érintette a lakosság életét, ezért a 1997-ben bevezetett valutatanács létrehozása mérföldkőnek számít. Ez a lépés nemcsak a gazdasági stabilitást hozta el a korai átmeneti években, hanem megalapozta Bulgária későbbi európai uniós integrációs törekvéseit is.

Az európai költségvetési szabályok Covid utáni fejlődése lehetőségeket és kihívásokat is teremtett Bulgária euróövezeti törekvései számára. Míg a megreformált Stabilitási és Növekedési Paktum nagyobb rugalmasságot és országspecifikus megközelítéseket kínál - és ez Bulgáriának is kapóra jött - fokozott hangsúlyt fektet a hagyományos gazdasági kritériumokon túlmutató strukturális reformokra és intézményi kapacitásra. Ahhoz, hogy Bulgária sikeresen befejezhesse az euróövezethez való csatlakozását, az országnak nemcsak a maastrichti kritériumok technikai követelményeivel kellett foglalkoznia, hanem a tágabb kormányzási és intézményi kihívásokkal is, amelyek korábban késedelmekhez vezettek, sőt, teret nyitottak az euró elleni propaganda terjesztésének is, ami jelentős hatással volt a lakosságra. Az Eurobarometer felmérése szerint

Bulgáriában az euró bevezetésének támogatottsága épphogy átlépi az 50 százalékos határt, ami lényegesen elmarad a Magyarországon és Romániában tapasztalható arányoktól. Ezzel szemben viszont a bolgár lakosság hozzáállása kedvezőbb, mint a lengyeleké vagy a cseheké.

A régóta stabilan fennálló devizaárfolyam és az utóbbi időszakban végrehajtott jogalkotási reformok ellenére a bolgár csatlakozási folyamat során szinte az utolsó pillanatig komoly akadályokkal kellett megküzdeni. Különösen az inflációs kritérium teljesítése és a költségvetési stabilitás terén merültek fel nehézségek. Dimitar Radev, a Bolgár Nemzeti Bank elnöke hangsúlyozta, hogy az ország legkésőbb 2025 januárjára képes lehet megfelelni az inflációs követelményeknek, és javasolta egy rendkívüli konvergenciajelentés benyújtását is. Azonban a 2026 januári határidőnél korábbi, évközi csatlakozás lehetősége végül nem bizonyult reálisnak.

A költségvetési hiányproblémák megjelenése újfajta bizonytalanságot teremtett, amely tovább bonyolította a 2026-os ütemtervet. A tavasszal készült elemzések is gyakran óvatosan kezelték az euróbevezetés lehetőségét. Miközben a bevezetési kritériumokra helyeztük a hangsúlyt, fontos tanulság, hogy elengedhetetlen olyan kormányzás kialakítása, amely képes biztosítani az intézményi folytonosságot és a reformok hatékony végrehajtásának képességét, ahogyan azt az európai partnerek is hangsúlyozzák. Az ország közelmúltbeli tapasztalatai, amelyek a többszörös választásokkal és ügyvivő kormányokkal kapcsolatosak, rámutattak arra, hogy a politikai bizonytalanság kezelése mellett milyen nehéz fenntartani a komplex reformfolyamatok lendületét. Az euróövezethez való sikeres csatlakozáshoz tartós politikai elkötelezettség és megfelelő intézményi kapacitások szükségesek.

A Kedves Olvasó, ha ilyen hosszan kitartott a nyugdíjazásra készülő bolgár deviza történetének felelevenítésében, nem csak a tanulságok levonása miatt érezheti úgy, hogy nem hiába töltötte ezzel az idejét.

Elképzelhető, hogy ebben az évtizedben már nem találkozunk újabb euróbevezetési narratívákkal.

Románia határozott szándéka, hogy bevezesse az eurót, azonban a megnövekedett költségvetési és inflációs kihívások miatt ez a folyamat könnyen a 2030-as évek elejére tolódhat. A 2029 előtti belépés lehetősége már 2020 és 2022 között sem volt reális. Ha kizárjuk a különböző okok miatt az euró bevezetését elhalasztó Dániát és Svédországot, akkor csupán három ország marad, amelyek még nem csatlakoztak az eurózónához: Magyarország, Lengyelország és Csehország. Ezeknél az államoknál azonban jelenleg még céldátum vagy konkrét tervek sem állnak rendelkezésre az euró bevezetésére, de ez már egy másik téma.