Két holland lány és 90 rémisztő fotó a dzsungelből: Panama legmélyebb titkainak felfedése.
Két holland diáklány, Kris Kremers és Lisanne Froon 2014. április 1-jén indult túrázni a panamai dzsungelben. Soha többé nem látták őket élve. Hónapokkal később előkerült a hátizsákjuk, benne rejtélyes éjszakai fényképekkel és 77 sikertelen segélyhívás nyomaival. A szétszórt csontmaradvány egyikének kifehéredett állapota máig megmagyarázhatatlan.
A 21 éves Kris Kremers és a 22 éves Lisanne Froon évek óta tervezték az útjukat. Mindketten a holland Amersfoortban nőttek fel, és hat hónapig spórolgattak, hogy hat hétre Panamába utazhassanak. Kremers éppen befejezte művészetoktatási tanulmányait, Froon pedig alkalmazott pszichológiából diplomázott.
A terv egyszerű, mégis izgalmas volt: spanyol nyelvet tanulni, segíteni a helyi gyerekeknek, és közben felfedezni Közép-Amerika egy lenyűgöző országát. 2014. március 15-én szálltak fel az amszterdami repülőtérről indult gépre, majd két hetet töltöttek a híres nevezetességek felfedezésével, elmerülve a helyi kultúrában és látnivalókban. Március 29-én érkeztek meg Boquetébe, egy festői kis hegyvidéki városba, ahol egy barátságos helyi család fogadta őket. Itt egy hónapig laktak, miközben lelkesedéssel önkénteskedtek egy iskolában, ahol a gyerekeknek segítettek a tanulásban és a fejlődésben.
Április 1-jén délelőtt 11-kor a két lány elindult túrázni. A Baru vulkán környéki köderdőkben vezető El Pianista ösvényt választották, amely egy könnyű, néhány órás túrának számított. A Ladbible azt írja, hogy a lányok magukkal vitték a szállásadójuk kutyáját, Azult is.
A Facebookon nemrégiben arról számoltak be, hogy felfedezőútra indulnak Boquete környékén. Sokan látták őket, amint reggeliztek egy helyi kávézóban, két holland fiú társaságában, mielőtt elindultak volna az erdős ösvények felfedezésére.
Este azonban csak a kutya tért haza. Kris és Lisanne nem.
Másnap reggel a lányok nem jelentek meg egy előre megbeszélt találkozón a helyi idegenvezetőnél, a szállásadó család ekkor értesítette a hatóságokat.
A helyzet komolyságát jól tükrözi, hogy Lisanne szülei már nem kaptak napi szintű üzeneteket a lányuktól, ami korábban teljesen megszokott volt. Április 6-án a szülők is útra keltek, hogy Panama földjére érkezzenek holland nyomozók és kutyás egységek kíséretében.
Tíz napig tartó intenzív keresés kezdődött, helikopterek árasztották el a légteret, mintegy száz önkéntes fésülte át a dzsungelt. A családok 30 ezer dolláros jutalmat tűztek ki minden olyan információért, amely a lányok hollétéhez vezethet. De semmi. Mintha a föld nyelte volna el őket.
Tíz hét telt el eredménytelenül. Aztán június 14-én egy helyi asszony furcsa felfedezést tett: egy kék hátizsákot talált a folyóparton, Alto Romero falu közelében - 15 kilométerre attól a helytől, ahol a lányok utoljára jártak.
A táska tartalma sokkoló volt. Minden tárgy tökéletes állapotban: két napszemüveg, 88 dollár készpénz, Lisanne útlevele, egy vizes palack, két melltartó, valamint a lányok mobiltelefonjai és Lisanne digitális fényképezőgépe.
Meglepetésként hatott, hogy semmi sem lett vizes, noha elvileg hetekig tartó esőzések sújtották az erdőt. Az asszony később azt mesélte, hogy egy nappal korábban éppen ugyanitt járt, de akkor nem talált ott semmit.
A telefonok adatai meglepő és megdöbbentő történeteket meséltek el. A túra napján, április 1-jén, délután fél öt körüli időpontban kétszer is megpróbálták felhívni a 112-es segélyvonalat – mindkét készülékről egyszerre.
A következő napokban összesen 77 kísérletet tettek segélyhívások indítására. Hívták a 112-őt és a 911-et is, de a sűrű erdő miatt egyetlen hívás sem jutott át - leszámítva egy kétmásodperces kontaktot.
Lisanne telefonja április 4-én végleg lemerült, és azóta csend honolt körülötte. Kris iPhone-ját viszont április 11-ig időnként életre keltették, de a helyes PIN-kódot soha többé nem sikerült beütniük. Volt, hogy naponta többször is nekifutottak a telefon feloldásának, de minden próbálkozásuk kudarcba fulladt.
A fényképezőgép tartalma igencsak szokatlan volt. Az utolsó, valóban normális túrázós felvételek április 1-jén készültek, majd egy hét elteltével, április 8-án éjjel 1 és 4 óra között 90 vakuval készült fénykép került rögzítésre.
A képek zavarosak és zavarba ejtőek: egy sötét, titkokkal teli erdő, ahol szétszórt tárgyak hevernek a köveken, műanyag zacskók fújnak a szélben, és földhalmok tornyosulnak, mint elfeledett emlékek. Különösen rémisztő az a felvétel, amelyen Kris fejének hátsó része látható, vércseppek csillognak a halántékán, mintha egy borongós történet szörnyű pillanatait örökítette volna meg.
Vannak, akik azt állítják, hogy a vakut csupán fényforrásként vagy segélykérés céljából alkalmazták. Mások viszont azt gondolják, hogy a készüléket valaki más tartotta a kezében.
A hátizsák megtalálása után újrakezdődött a keresés. Kris farmerjét találták meg összehajtogatva egy sziklán a folyó túlsó partján. Bár korábban azt pletykálták, hogy a nadrág gondosan össze volt hajtva és be volt zipzárazva, a később közzétett fényképek ezt cáfolták.
Augusztus hónapban végre felfedezték az első emberi maradványokat: egy medencecsontot és egy lábfejet, amely még mindig a túrabakancsban rejtőzködött. A DNS-elemzés nyomán kiderült, hogy ezek valóban Kris és Lisanne maradványai voltak.
A következő hónapok során újabb 33 csontdarab került elő a folyópart mentén, szétszóródva. Lisanne csontjainak még maradt némi hús, míg Kris csontjai ragyogóan fehérek voltak - mintha valaki szándékosan eltávolította volna róluk a színt.
A panamai igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy még nagyított állapotban sem fedezhető fel egyetlen karcolás sem a csontfelszíneken. Sem állatok, sem pedig a természet ereje nem gyakorolt hatást, így azok érintetlenül maradtak.
Különös volt, hogy Kris csontjai magas foszfortartalmat mutattak, ami nem egyezett a helyi talaj összetételével. Egy amerikai túrázó, aki hasonló körülmények között halt meg ugyanebben az erdőben, két évvel később is 90 százalékban ép csontvázzal került elő - kifehéredés nélkül.
A hatóságok végül balesetként zárták le az ügyet 2015 márciusában. Az ő értelmezésük szerint a lányok eltévedtek, majd egy szikláról lezuhantak, és a folyóba fulladtak. Ezt az elméletet a holland nyomozók is megerősítik.
Marja West és Jürgen Snoeren holland írók 2021-es művükben azt állítják, hogy a régióban gyakran előforduló villámárvizek lehetnek a rejtélyek kulcsfontosságú magyarázatai. Véleményük szerint elképzelhetetlen, hogy valaki szándékosan manipulálta volna a helyszínt vagy elhelyezte volna a tárgyakat. Ezzel szemben mások továbbra is kételkednek a magyarázatokban, hiszen túl sok megoldatlan részlet maradt: a tökéletes állapotban fellelt hátizsák, a kifehéredett csontok, a 77 segélyhívás, valamint az éjjeli fényképek mind-mind kérdéseket vetnek fel. Az ügy még sötétebb fordulatot vett, amikor 2015 márciusában Leonardo Arturo González taxisofőr, aki a lányokat az ösvényhez szállította, rejtélyes körülmények között megfulladt egy folyóban.
A DNS-elemzések során 34 eltérő ujjlenyomat került rögzítésre a táskán és a környező tárgyakon, ám egyikhez sem sikerült kapcsolódó információt találni. Ráadásul a #509-es azonosítójú fénykép eltűnt a fényképezőgép memóriájából, és senki sem tudja megmagyarázni, hogy miért történt ez.
Több mint tíz év elteltével Kris Kremers és Lisanne Froon eltűnése továbbra is Panama egyik legnagyobb titka marad. Miközben a család a hivatalos verziót elfogadta, az interneten aktív önkéntes nyomozók folyamatosan újabb és újabb elméletekkel állnak elő, próbálva megfejteni ezt a rejtélyt.
A kérdések továbbra is megválaszolatlanok maradnak: Ki készítette az éjszakai felvételeket? Miért váltak Kris csontjai fehérré? Hogyan maradhatott száraz a hátizsák hetek múltán is a dzsungelben? Talán sosem derül ki az igazság, de Kris és Lisanne története figyelmeztető példaként él tovább minden utazó számára: a paradicsom bármikor rémálommá változhat.
