Könnyek peregnek! Ma egy kivételes tehetséggel gazdagabb volt a világ, de most már nélküle folytatja az útját.
Karakteres zenei stílusával egyedülálló hidat formált a klasszikus jazz és a popzene világában.
Chuck Mangione, az amerikai dzsesszzenész, kürtös és zeneszerző, 84 éves korában távozott az élők sorából. Évtizedeken át a jazz világának egyik legkiemelkedőbb és legkedveltebb figurája volt. Zenéje révén sikerült hidat építenie a klasszikus jazz és a populáris zenei irányzatok között, miközben megőrizte egyedi stílusát és szenvedélyét a zene iránt. Életműve maradandó nyomot hagyott a zenei palettán, és továbbra is inspirálja a zenészeket és a hallgatókat egyaránt.
Mangione 1940-ben született New York államban, Rochester városában. Már gyerekkorában beleszeretett a zenébe, bátyjával, Gappal együtt hamarosan aktív résztvevője lett a helyi zenei életnek. A trombita helyett végül a flugelhorn, vagyis a szárnykürt lett a védjegye - lágy, meleg hangja tökéletesen passzolt Mangione zenei világához.
A hatvanas évek során már elismert név volt a jazz színpadán, de az igazi sikert 1977-ben érte el, amikor megjelent a Feels So Good című dala. Ez a szám nem csupán a jazzrajongók körében vált népszerűvé, hanem a könnyűzene kedvelőinek szívébe is belopta magát, és máig a smooth jazz egyik legismertebb himnuszának számít. Chuck mosolygós arca és mindig derűs kisugárzása éppúgy hozzájárult a dal varázsához, mint maguk a dallamok.
Zenei pályafutása alatt számos Grammy-jelölést tudhatott magáénak, és világszerte adott koncerteket, sőt az olimpiai játékok megnyitóünnepségén is színpadra lépett. Filmzenék komponálásával is foglalkozott, és rendszeresen feltűnt különféle tévéműsorokban és sorozatokban, így azok is megismerhették tehetségét, akik nem jártasak a jazz világában.
Mangione zenéje mindig is a nyugalom, az öröm és az élet szépségeinek megtestesítője volt. Olyan korszakban csepegtette a frissességet és a könnyedséget a dzsessz világába, amikor sokan már túl bonyolultnak vagy éppen elérhetetlennek érezték ezt a műfajt. Ő azonban sosem felejtette el hangsúlyozni: a zene igazi értéke abban rejlik, ha képes érzelmeket közvetíteni.
Most egy hanggal szegényebb lett a világ, de Chuck Mangione öröksége továbbra is vibrál a lemezeken, a rádiók frekvenciáin és minden egyes dallamban, ami örömöt hoz az arcodra.
