Feltárult a titok, hogy honnan érkeznek a londoni metró rejtélyes szúnyogai.

Egy új tanulmány alapján több ezer éves, közel-keleti eredettel bírhat a londoni metróhálózatban élő speciális szúnyogtípus - írja a The Independent. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodott populációt rengeteget vizsgálták már, de így is sok kérdés övezi.
A rovar a Culex pipiens faj egy különleges változata, amelyet molestus néven ismerünk. Ez a fajta rendkívül alkalmazkodóképes, hiszen a mesterséges, föld alatti környezethez idomult, lehetővé téve számára, hogy szűk terekben is párosodjon és szaporodjon.
A szúnyogok igazi figyelmet csak a második világháború alatt kaptak, amikor a metrók sötét alagútjaiban búvó civilek vérét szívták. Az utóbbi években pedig egyre inkább napvilágra került, hogy ezek a rovarok nem csupán bosszantó apróságok, hanem komoly szerepet játszhatnak a veszélyes kórokozók elterjesztésében is.
A korábbi kutatások szerint a populáció fejlődése az alagútrendszer kiépítése és felfedezése között eltelt körülbelül száz év alatt zajlott le. Azonban egy nemzetközi szakértői csapat, amely több mint száz tagot számlál, most arra a következtetésre jutott, hogy az adott forma valójában már jóval a mesterséges föld alatti rendszerek létrejötte előtt kialakulhatott.
A kutatók közel 350 modern és történelmi szúnyog DNS-mintáit elemezték, és megállapították, hogy a londoni metrószúnyog a Közel-Keleten, eredetileg felszíni életre fejlődött ki. A csapat szerint a rovar a mezőgazdasági civilizációkkal egy időben bukkanhatott fel Egyiptomban és környékén.
Úgy tűnik, hogy a városi, föld alatti élet számos aspektusa valójában más környezetből származik. A szúnyogok a korai öntözőrendszerek segítségével váltak képessé arra, hogy szaporodjanak az amúgy száraz területeken, miközben az emberek és a háziállatok bőséges vérforrást nyújtottak számukra.
Azt nem tudni, hogy a Közel-Keleten pontosan hol történt az alkalmazkodás, a molestus mindenesetre különösen gyakori a Nílus-medence egyiptomi részén.
Az ősi leletek és papiruszok egyértelműen alátámasztják azt a megállapítást, hogy ezek a szúnyogok már 2000 évvel ezelőtt is aktívan hozzájárultak a férgek elterjedéséhez a helyi közösségekben.
A rendelkezésre álló információk erre utalnak: a vonal jellemzői már önmagukban is segítettek a városi táj felfedezésében, viszont valószínű, hogy a metró rendszerén belül további fejlődés és modernizáció is zajlott.