Kormányzati piramisjáték: A hatalom árnyékában A kormányzati piramisjáték egy olyan jelenség, amely a politikai hatalom és a gazdasági érdekek összefonódásának sötét oldalát tükrözi. A rendszer, amelyben a legfelsőbb szinteken elhelyezkedők a középső rét

Felbolydult a világ, miután kiderült, hogy az elmúlt évek pazarló költségvetési politikája csődközelbe sodorta az országot, és a pénzügyi tartalékok elapadtak. A közalkalmazotti réteg, amelynek igényei az évek során a csillagos égig emelkedtek, most üres kézzel maradt. A demokrácia ironikus játéka, hogy a munkavállalók érdekeit védő szakszervezeti vezetők, miközben a politikai elit barátaiként tündökölnek, a látszólagos harcok mögött pimaszul gazdagodtak. Hol van már az az elv, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kellene kapni? A versenyszférában dolgozó munkavállalók jövedelme átlagosan ezer-ezerötszáz lejjel kisebb, mint a közszolgáltatásban dolgozóké, és ez még nem is minden. A sokféle, sokszor indokolatlan veszélyességi pótlék, mint például az ülőmunka vagy a képernyőhasználat, csupán ürügyek voltak a hivatalnokok bérének megtoldására. Ezek a „kiegészítések” azonban aprópénznek számítanak a pártpreferenciák alapján kinevezett tanácsokba és bizottságokba juttatott barátok, rokonok jövedelmei mellett. A pártpolitikai hatalmat élvező egyének egy-egy ülésért többszörösen megkapják az országos átlagbér összegét, és nem ritka, hogy a juttatások egy része visszakerül a pártkasszába. Nehéz lenne a politikai erők által évtizedek alatt felépített kártyavárat megbontani. Még a kormányfő is nehéz helyzetben van, hiszen a második megszorító csomag elfogadása nem biztos, hogy megóvja a kabinetet a koalíciós bizalmatlansági indítványtól. Eközben az igazságszolgáltatásban dolgozók bojkottja már elkezdődött. Joguk van kifejezni elégedetlenségüket, mint bármely más ágazat munkavállalójának, de a jogszolgáltatás folyamatos működését biztosítani kell - fogalmazott az igazságügyi miniszter. A bírák és ügyészek nyugdíjkorhatára Romániában 47 év, míg más országokban 65, ami elfogadhatatlan. Az átlagnyugdíjuk 5000 euró, ami az aktív évek bérének 90%-át teszi ki, míg más államokban ez a szám alig éri el a 60%-ot. A válasz arra, hogyan jutottunk ide, sajnos egyértelmű: a korrupciós ügyletekbe keveredett politikai elithez lojális párttársaik olyan törvényeket fogadtak el, amelyek a bűnelkövetők védelmét szolgálták. Ennek következményeként számos ügy maradt lezáratlan, a korrupciós vádak pedig az elévülés határára jutottak. Talán sehol másutt az Európai Unióban nem működnek ilyen rosszul a bíróságok. Így ne reménykedjünk abban, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetért, a költségvetési pénzek pazarlásáért felelős személyek valaha is felelősségre vonásra kerülnek. Pedig ők ott ülnek a törvényhozásban, és bárki számára könnyen azonosíthatók.