Lékai-Kiss Ramónát váratlan meglepetés érte az X-Faktor műsorvezetése alatt. "Az járt a fejemben, hogy egyszerűen leteszem a mikrofont a földre, aztán sétálok ki a stúdióból" – mesélte.

Meglepetten tapasztalta, hogy milyen sok bírálat érte őt a műsorvezetői debütálása után.

Lékai-Kiss Ramónát az utóbbi időszakban szinte kizárólag műsorvezetői szerepében ismerhetjük meg a tévéképernyőkön. A Palikék világa: Három igazság című podcastban most visszaemlékezett arra, hogy mekkora meglepetés érte, amikor a Barátok közt sorozat után az X-Faktor következő háziasszonyának castingjára került – ráadásul egyedül kellett megállnia a helyét a tehetségkutatóban.

"Akkor még nem tudtam, hogy egyedül fogok állni a színpadon, mert az X-Faktort párosan vezették mindaddig. Aztán ott találtam magam egyedül, és tényleg az volt az élőnél 11 perc után, hogy mondtam a szöveget, mert akkor már álmomból felébresztve is tudtam, de közben a háttérgondolatom az volt, hogy akkor most lerakom a földre a papírt, a mikrofont, majd kisétálok. Hogy én képtelen vagyok ezt teljesíteni, hogy nem megy, nagy a nyomás" - kezdte Lékai-Kiss, aki végül nem adta fel, ám ekkor jött az újabb fordulat.

Teljesítettem ezt a kihívást, és a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor szembesültem a helyzettel. Soha nem tapasztaltam meg addig bántó megjegyzéseket, tényleg nem. Valahogy úgy tűnt, hogy az emberek nem ismertek igazán. A Kiss Rami figura pedig nem volt jelen az életemben. 16 éven át Szentmihályi Zsófiként léteztem, egy másik karakter mögé bújva.

Ekkor hirtelen szembesültem azzal a gondolattal, hogy "jaj, dehogyis vagyok jó szakember, sőt, talán még szakembernek sem nevezhetem magam." Valóban, nem végeztem el a formális iskolát, csupán az élet iskolájában tanultam. A kollégáimtól szereztem meg az összes tudást, és felmerült bennem a kérdés: lehet, hogy tényleg egy haszontalan ember vagyok? - osztotta meg a műsorvezetőkkel. Magánéletéről pedig elmondta, hogy boldogan élnek hatéves kisfiukkal és férjével.

Az érzéseink iránti elköteleződésünk határtalan. Mindkettőnknek megvannak a maga furcsaságai, de mélyen hiszek abban, hogy együtt élhetjük le az életünket. Közben persze dolgozunk, és van egy kis saját világunk is – ami valójában nem is olyan kicsi.