Washington magára hagyta szövetségesét – vajon egy még nagyobb háború előkészületei zajlanak a háttérben?

Közel két hete az Egyesült Államok bejelentette, hogy felfüggeszti katonai akcióit a jemeni húszik ellen, remélve, hogy e lépéssel a lázadók is leállítják a Vörös-tengeren közlekedő hajók ellen irányuló támadásaikat. Azóta azonban nem múlik el nap események nélkül: az iszlamista erők egy amerikai hadihajót értek támadás alá, valamint Izrael is célkeresztbe került. Mindezek ellenére Trump „győzelmet” hirdetett, majd a Harry S. Truman repülőgép-hordozót visszahúzta a térségből. Cikkünkben igyekszünk feltárni, mi is zajlik jelenleg Jemen környékén.

A Jemen nyugati részét, beleértve a fővárost, Szannát is, ellenőrzésük alatt tartó húszi lázadók kezdetben azért kezdtek el tüzet nyitni a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben közlekedő kereskedelmi hajókra, hogy ezzel fejezzék ki ellenállásukat Izrael gázai hadműveleteivel szemben. A lázadók első nyilatkozatai alapján hivatalosan csupán az Izrael felé haladó, vagy izraeli tulajdonban lévő hajók kerültek volna veszélybe, azonban a valóság, finoman fogalmazva, egészen más képet festett:

a húszik lőttek nagyjából mindenre, ami mozgott, egyes jelentések szerint orosz és iráni hajók is veszélybe kerültek a rakéták és drónok miatt.

A globális ellátási láncokat sújtó támadások jelentős hatással bírtak: a Szuezi-csatorna, mint a világ egyik legforgalmasabb hajózási folyosója, különösen érintetté vált. A fenyegetések következtében drámaian megemelkedtek a hajókra kötött biztosítási díjak. A hajózási vállalatok előtt két lehetőség állt: vagy vállalják a megemelkedett, kegyetlenül magas biztosítási költségeket, miközben az iszlamisták rakétatámadásának kockázatát is magukra vállalják, vagy hosszabb, 5-7 napos kerülőutat tesznek meg a Jóreménység fokán keresztül, ami újabb jelentős költségnövekedést vonzott magával.

Izrael megbízható szövetségeseként az Egyesült Államok, valamint néhány más NATO-tagállam lépései szinte elkerülhetetlennek tűntek a húszi támadások árnyékában. Azonban a valós motivációk sokkal inkább a kereskedelmi útvonalak védelmében rejlettek, hiszen a jemeni támadások kezdeti fázisukban nem jelentettek komoly veszélyt Izrael számára.

Washington még a Biden-adminisztráció alatt gyorsan bejelentette, hogy lebombázzák a húszikat, azonban már akkor többször megírtuk, hogy ez a gyakorlatban valószínűleg nem lesz járható út.

A jemeni lázadóknak hosszú éveik voltak arra, hogy a fegyverraktáraikat mélyen a föld alá rejtsék, ezek bombázókkal történő "kiásása" pedig időigényes és drága elfoglaltság.

A NATO mindezek ellenére folyamatosan arra törekedett, hogy minél több rakéta- és drónindító bázist semmisítsen meg. Ennek ellenére a tengeri forgalom elleni támadások nem csökkentek, sőt, Washington hadihajói is a támadások célkeresztjébe kerültek.

Donald Trump hivatalba lépése után felemás elvárásokat támasztott a jemeni helyzettel szemben a nemzetközi közvélemény: egyfelől lehetett tudni, hogy a republikánus elnök erőteljesebben fog fellépni Irán ellen elődjénél, másfelől több olyan találgatás is volt, melyek szerint a Közel-Kelet egyéb területein kevésbé lesznek aktívak.

Pont emiatt a kettősség miatt Jemen helyzete is bizonytalan volt, hiszen a húszi lázadók szorosan kapcsolódnak ahhoz az "Ellenállás tengelyéhez", amelyet Teherán támogat. Valójában tehát Trump legnagyobb ellenfeleinek proxycsoportjaként funkcionálnak, ami tovább bonyolítja a régió politikai táját.

Trump a húszik ügyében is Iránhoz hasonló stratégiát választott: egyik kezével békés megoldásokat ajánlott, tárgyalásokra invitálta őket, míg a másik kezével a maximális nyomás elvét érvényesítette. Ennek részeként a levegőbe küldött számos repülőgépet, és elődjéhez hasonlóan katonai akciókat indított a lázadók ellen.

Május 6-án új és meglepő fejlemény robbant be a hírekbe: Trump bejelentette, hogy a húszik "megadták magukat". Washington hivatalosan is bejelentette, hogy ennek következtében leállítják a légicsapásokat, éppen egy héttel azután, hogy egy F/A-18-as vadászbombázójuk, amely nem éppen a legolcsóbb kategóriába tartozik, balesetet szenvedett, amikor a Harry S. Truman repülőgép-hordozóról a tengerbe zuhant, miközben a hajó éles manőverekkel próbálta elkerülni egy jemeni rakétatámadást. Az Egyesült Államok következő komoly lépése az volt, hogy múlt pénteken bejelentették: a Truman és a vele együtt közlekedő flottája elhagyja az Ádeni-öböl vizeit, és más egységek nem terveznek érkezni a helyszínre.

Bár első pillantásra meglepő lehet, hogy Washington úgy döntött, visszavonja a fegyvereit a húszi területekről, miközben a jemeni lázadók nyilvánvalóan túléltek a bombázások során, sőt, jelenleg egyre intenzívebben és nagyobb hatótávolságú fegyverekkel támadják Izraelt.

Trump visszavonulásának hátterében három fő tényező áll, amelyek közül az első meglehetősen banális, ám annál jelentősebb: a hadművelet költségei túlzottan megterhelőnek bizonyultak. A Pentagonból kiszivárgott információk szerint az amerikai haditengerészet mindössze harminc nap alatt körülbelül egymilliárd dollárt költött el a műveletekre. Ezen időszak alatt számos baleset történt, amelyek következtében több F/A-18-as vadászbombázót és számos MQ-9 Reaper drónt is elveszítettek. Továbbá, a hadihajók is komoly veszélynek voltak kitéve, ami még inkább indokolttá tette a visszavonulást.

Néhány forrás alapján a Pentagon kifejezett aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a modern lőszerek felhasználása jóval gyorsabb ütemben zajlik, mint ahogyan azokat előállítják.

A hadművelet költségesnek bizonyult, ám a várt eredmények elmaradtak. Trump azonban nem tervezi, hogy teljes mértékben eltávolítja az Egyesült Államokat a térségből. Itt lép be a második szempont: Washington valószínűleg arra törekszik, hogy megerősítse fegyveres jelenlétét, hogy olyan arzenált halmozzon fel, amely megfélemlítheti Iránt, különösen a zavaró atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások során. A különféle források szerint, noha az amerikai flották elhagyják Jemen partjait, a Diego Garcia légitámaszpontra, amely az Indiai-óceán legfontosabb amerikai bázisa, továbbra is folyamatosan érkeznek a fegyverek.

A harmadik tényező Izraelhez kapcsolódik: a korábbi gázai tűzszünet világossá tette, hogy a húszik valóban hajlandók felfüggeszteni a hajókkal és a zsidó állammal szembeni támadásaikat, amennyiben Jeruzsálem is leállítja a palesztinok ellen irányuló akcióit. Már hónapokkal ezelőtt napvilágot látott, hogy Trumpot irritálja Benjamin Netanjahu politikai hozzáállása, hiszen a két vezető viszonya már az amerikai elnök első ciklusában sem volt éppen zökkenőmentes. Könnyen elképzelhető, hogy...

Trump a húszik elleni támadások felfüggesztésével igyekszik rákényszeríteni szövetségesét, hogy fogadja el egy új, tartósabb tűzszüneti megállapodást.

Az ugyanakkor továbbra is minimum kérdéses, hogy a jemeni lázadók valóban "csak" Izrael ellen fognak támadásokat indítani. Az egyik oldalról a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a húszik nagyjából bármelyik teherhajóra rásütötték az "izraeli érdekeltség" bélyeget, másrészt viszont a hajózási útvonalak elleni támadások azért váltak a lázadók szemszögéből szükségessé, mert fegyverzetük korábban nem tudta megbízhatóan elérni Izraelt. Mostanra a helyzet változni látszik, egyre több hír érkezik arról, hogy a Jemenből indított újabb fegyverek eljutnak a zsidó állam légterébe, így könnyen lehet, hogy a hajók elleni támadások valóban mérséklődni fognak, Washington pedig a húszik rakétáival próbálja meg belekergetni Netanjahut a tűzszünetbe.