Malária: meglepő érzés volt, amikor észrevettem, hogy valami mozog a véremben | 24.hu

Az áldozatok vérében rejtélyes, apró sötét foltokra bukkantak, amelyekről később kiderült, hogy nem baktériumok. E titokzatos jelek nyomozása során Alphonse Laveran rábukkant a malária kórokozójára, ezzel új utakat nyitva a betegség megértésében.
A malária, amely évezredek óta kíséri az emberiséget, már az ókorban is ismert betegség volt, tüneteit korai orvosi szövegekben is említik. Az orvostudomány fejlődése azonban csak a 19. század végére jutott el addig, hogy tisztázza a betegség valódi okait. Hosszú ideig a mocsarakból felszálló, ártalmas gázok voltak a főként gyanúsítottak, hiszen a malária elnevezése is a középkori olasz "mal aria" kifejezésre vezethető vissza, ami "rossz levegőt" jelent; ezt a magyarázatot azonban sokan megkérdőjelezik. Az 1800-as évek második felében a felfedezett baktériumok váltak a betegség lehetséges okozójává, de a konkrét kórokozót még nem sikerült azonosítani.
Az 1845. június 18-án született Alphonse Laveran, apja katonai pályáját követve, a katonaorvosi hivatást választotta. A porosz-francia háború alatt fogságba esett, ám a sors kegyes volt hozzá, és az 1870-es évek végén Algériába került, ahol közvetlenül tapasztalhatta meg a malária pusztító hatását. Ekkor már széles körben ismert volt, hogy a betegség áldozatainak vérében apró sötét foltok jelentkeznek, ám a kutatók, akik a kiszárított mintákat elemezték, ezeket a vörös vérsejtek lebomlásának maradványaként értelmezték. Laveran azonban nem tudta megnyugtatni magát a kis foltok rejtélyével, és ezért friss, még alvadás előtti minták alapos vizsgálatára szánta el magát.
azt figyelte meg, hogy ezek bizony önállóan mozognak is.
Egy új, magasabb minőségű mikroszkóp beszerzésével lehetősége nyílt arra, hogy felfedezze a kis foltokat, melyek nem hasonlítottak a baktériumokhoz. Ezek az organizmusok apró, ostorszerű nyúlványokkal rendelkeztek, amelyek segítségével mozogtak. Gondos és alapos munkával 200 maláriás beteg vérmintáját elemezte, és a vizsgálatok során számos esetben sikerült kimutatnia az általa Oscillaria malariae-nek elnevezett élőlényt. Később azonban a Plasmodium név lett az, amely tudományos körökben elnyerte a hivatalos elismerést.
Eredményeit 1880-ban tárta a francia akadémia elé, de tudóstársai nem igazán hajlottak arra, hogy holmi katonaorvos szavára elfogadják, nem csak baktériumok okozhatnak emberi betegségeket. Végül újabb minták, illetve Pasteur támogatása is kellett ahhoz, hogy elismerjék igazát. Laveran visszatért Párizsba, de tovább folytatta kutatásait, azonosította a kórokozó parazita korábbi fejlődési szakaszait is, és azt is megsejtette, hogy ezek a szúnyogok közvetítésével fertőzik meg az embereket (bár ezt csak később, más tudósok bizonyították be).
A malária után érdeklődésének középpontjában egy másik trópusi betegség, az álomkór került, és a következő években arról is felfedezte, hogy egy hasonló ostoros parazita okozza. 1889-ben a francia akadémia a rangos Bréant-díjat ítélte neki, 1907-ben pedig orvostudományi Nobel-díjat kapott a protozoonok (állati jellegű egysejtűek) betegségekben játszott szerepének kutatásáért.
A malária részben az ő munkássága következtében is ma már gyógyítható betegségnek számít, ám védőoltás hiányában, bizonyos gyógyszerekre rezisztens változatai kialakulásával, illetve a kezelés költséges mivolta miatt a becslések szerint ma is több mint félmillió halálesetet okoz világszerte, miközben több százmillió ember szenved a betegségben.