Mától fogva egy különleges kávéházban találkozik a 98 éves matematikus, az erdélyi pap és Kapu Tibor. E három figura találkozása egy varázslatos pillanatokat ígér, ahol a számok tudománya, a hit mélysége és a barátság melegsége ötvöződik. Az illatos kávé

Csütörtök este a Highlights of Hungary idei díjkiosztó gáláján gyűltek össze a társadalmi elismerések és különdíjak átadására, ahol nem csupán az eredmények ünneplése zajlott, hanem a mögöttük álló inspiráló történetek is előtérbe kerültek. Az esemény fénypontja volt, hogy űrhajósok, lelkészek, pedagógusok és fiatal önkéntesek mutatták be, hogyan lehet a kitartás, a szeretet és a közösségért végzett munkával valódi változást elérni. Lapunk számára az est főszereplői megosztották gondolataikat és élményeiket.

Október 30-án, csütörtök este a poharak újra összecsendültek a Highlights of Hungary díjátadó gáláján. Ezen a különleges eseményen azokat a bátor egyéneket és közösségeket ünnepeltük, akik nemcsak álmodoznak, hanem cselekednek is, építve ezzel a közösséget és inspirálva mindannyiunkat.

A Highlights of Hungary 2013 óta minden évben összegyűjti azokat a személyeket és közösségeket, akik munkájukkal, eredményeikkel példaértékűt alkottak. A kezdeményezés alapítói a szakmai kiválóság mellett a hazaszeretet és a helyi közösségekért való aktív tenni akarást is fontosnak tartják - függetlenül attól, hogy a teljesítmény Magyarországon belül vagy a határon túl született. Minden kiemelkedő eredmény mögött ott áll egy ember, aki elhivatottsággal és szenvedéllyel végzi a küldetését.

Az idei gála igazán felejthetetlen élményeket hozott: Csehi Marianna, a Highlights of Hungary ügyvezetője az esemény során büszkén bejelentette, hogy 2025-ben több mint 140 ezer szavazat érkezett, ami harminc százalékos növekedést jelent a tavalyi évhez képest. A szavazók 1547 településről és 10 különböző országból érkeztek, ami jól tükrözi a kezdeményezés széleskörű vonzerejét. Az estét Vágó Piros és Kovács Bence házigazdák indították el, akik hangsúlyozták, hogy ez az inspiráció ünnepe. Mint mondták: "Azokat ünnepeljük, akik bátran cselekednek, közösséget formálnak, és példaképül szolgálnak mindannyiunk számára."

A szervezők különös figyelmet fordítottak arra, hogy hangsúlyozzák: a Highlights of Hungary nem csupán egy verseny, hanem egy közösségi esemény, ahol olyan emberek találkoznak, akik képesek meghaladni önmagukat és inspiráló alkotásokkal gazdagítják környezetüket. Az előző évek hagyományait követve idén is 25 figyelemre méltó történetet emeltek ki, melyek teljesítménye és üzenete méltó emlékezést érdemel.

A 2025-ös év nagykövetei - Szabadfi Szabolcs, a pékmesterség mestere, Ember Márk, a színpad csillaga, Borbás Marcsi, a műsorvezetés szívtiprója, Kapás Boglárka, az olimpiai medencék hőse, és dr. Kőnig Róbert, a gyermekek egészségéért küzdő sebész - mindannyian öt különleges személyt, közösséget vagy kezdeményezést jelölhettek a rangos díjra. A gálán mind az öt nagykövet bemutatkozott, és röviden ismertették jelöltjeiket, akik mindannyian példaértékű munkásságukkal járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez. Az általuk kiválasztott jelöltjeikkel részletesebben foglalkoztunk ebben és ebben a cikkünkben.

A jelöltekkel ezúttal Trunk Tamás és Czirják Janka, két népszerű influenszer, folytattak élénk beszélgetéseket az este során, gazdagítva ezzel a történeteket és új perspektívákat nyújtva a hallgatóságnak.

A társadalmi díjat - amely egy iparművészeti alkotásból és 3 millió forint értékű elismerésből áll - a három legtöbb szavazatot szerző jelölt vehette át.

A különdíjak felsorolása is lenyűgöző volt:

A 2014 óta működő társadalmi díj mögött álló nonprofit kezdeményezés célja, hogy elismerje és a szélesebb közönséggel is megismertesse azokat a magyar tehetségeket és projekteket, amelyek mindenki számára példaként szolgálhatnak.

A Highlights of Hungary nem csupán egy díj; sokkal inkább egy olyan kezdeményezés, amely szellemi értelemben védelmet nyújt a magyar értékeknek. Célja, hogy reflektorfénybe állítsa a pozitív magyar projekteteket, és bizonyítékot szolgáltasson arra, hogy van miért büszkének lennünk. Az elmúlt egy évtized alatt több mint 500 kiemelkedő teljesítményt ünnepelve inspirálta és ösztönözte az embereket a cselekvésre és az alkotásra. Az esemény nemcsak elismerés, hanem egy közös értékünket erősítő mozgalom is.

A csütörtök esti esemény vibráló hangulatát a Budapest Bár zenekar varázsolta elénk, hol Mező Misivel, hol Járai Márkkal fűszerezve az élményt. Az este nem csupán az elismerések miatt volt felejthetetlen, hanem a közösségi élményeknek köszönhetően is, amelyek tovább fokozzák az emlékeket. Az este igazi fénypontja azonban a nyertesek voltak, akik közül lapunknak Kapu Tibor, Kalányos Ottó és az Örökké haza kezdeményezés megálmodói is megosztották gondolataikat. Külön örömünkre szolgált, hogy dr. Obádovics J. Gyula, aki két különdíjat – köztük az Indexét – is elnyert, szintén válaszolt kérdéseinkre.

Kapu Tibor neve az elmúlt hónapokban összeforrt a magyar űrkutatás új korszakával. A Vásárosnaményban született gépészmérnök 2025-ben vált Magyarország második űrhajósává, amikor az Ax-4 küldetés keretében 18 napot töltött a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Küldetése során magyar egyetemek, kutatócsoportok és vállalatok által fejlesztett kísérleteket hajtott végre, amelyek sugárzásméréstől kezdve az űrélettan és orvostudományokon át egészen a gyógyszertechnológia és mikrofluidikáig terjedtek.

Mégis, amikor Kapu Tibort megkérdeztük arról, hogy az elmúlt hónapok során felhalmozódott élmények között hol helyezkedik el számára ez a jelölés és díj, azonnal és határozottan a legmagasabb rangra emelte azt. Megosztotta velünk, hogy a Highlights of Hungary jelölés számára messze túllépett az egyszerű elismerés keretein, hiszen, ahogy fogalmazott, ez egy hosszú és közös munka gyümölcse volt.

Bármennyire is furcsa lehet, egyértelmű, hogy a rangsor tetején áll ez az elismerés most nekem. Már csak azért is, mert a Highlights egy hosszú projekt, kevesen gondolnák, de amikor az embernek megadatik az a megtiszteltetés, hogy jelöljük egy ilyen díjra, akkor már hónapokkal előtte elkezdjük a közös munkát. Készültek videók, találkoztam a nagykövetemmel Kőnig Róberttel és emiatt ez valamilyen szinten kihasít egy szeletet az életünkből, mégha nem is olyan rengeteg időt

- fejtette ki.

E mindezekből fakadóan hatalmas megtiszteltetés számára ez az elismerés, hiszen különösen vonzó számára a Highlights filozófiája. Céljuk az, hogy ne csupán tudományos területekről gyűjtsenek össze embereket, hanem a legkülönfélébb szakterületekről, és együttesen megmutassák, mire képesek mi, magyarok. Kiemelte, hogy számára ez a díj különleges, mert itt a pék és a mentős egyaránt helyet kap, ami rendkívül inspiráló. Továbbá hangsúlyozta, hogy már a jelölés folyamata is új lehetőséget teremt arra, hogy a jelöltek bemutathassák saját munkásságukat és eredményeiket.

Elárulta, hogy korábban nem figyelte annyira a díjat, de idén alaposan belemerült a részletekbe. "Fontos számomra, hogy komolyan vegyem ezt az egészet, így is kifejezve, mennyire értékes számomra ez a díj" - osztotta meg gondolatait.

A példamutatásról beszélve Tibor elárulta, hogy jelenleg nincsenek hétköznapjai - minden a munkáról szól, de igyekszik a hétköznapokban, a Földön is példakép lenni.

Szerencsére gyakran adódik lehetőség, hogy emberek elé lépjünk, és nyíltan megosszuk velük a saját élményeinket. Ugyanakkor, amikor erre éppen nincs alkalom, talán kicsit banálisnak tűnik, de hiszem, hogy már az is példamutatás, ha valaki a mindennapi viselkedésével, a személyiségével, valamint azzal, ahogyan másokkal bánik az utcán, kedvességet és emberséget közvetít. Soha nem találkoztam olyan különleges vagy drámai szituációval, amikor valakit meg kellett volna mentenem, és ebből valami nagy történet született volna. Inkább abban hiszek, hogy az ember valódi jó szándékát a hétköznapokban, apró gesztusokban tudja a legjobban megmutatni, figyelmesen és tisztelettel fordulva mások felé. Tudom, hogy ez talán elcsépeltnek hangzik, de számomra ez egy rendkívül fontos érték, amelyet a szüleim is belém plántáltak, és amely szerint igyekszem élni.

- hívta fel a figyelmet az űrhajós.

Hiába a sok elismerés és a média figyelme, Kapu Tibor életében a visszatérése óta csupán egy dolog változott: az utcán egyre többen ismerik fel őt, és sokan kérnek tőle közös szelfit vagy éppen beszélgetnek vele. "Örömet okoz, amikor nem a legnagyobb felhajtás közepette sétálok az utcán, és nem a legkevésbé méltóságteljes pillanatokban kapnak el" - mondta nevetve. Ami igazán fontos számára ezekben a találkozásokban, az az, hogy mindegyik élmény pozitív: "Két és fél hónapja csak jókedvű emberekkel találkozom, és egyetlen negatív üzenetet sem kaptam. Mindenki büszke arra, amit közösen elértünk a Hunorral" - tette hozzá.

A lehetséges hátrányokra reflektálva Kapu Tibor őszintén megosztotta, hogy mivel csupán néhány hónapja van a figyelem középpontjában, eddig még nem igazán szembesült a hírnév árnyasabb aspektusaival.

Mit üzennél azoknak, akik az ő nyomdokaiba szeretnének lépni? "Fedezzék fel azt, ami valóban megérinti a lelküket, legyenek bármilyen fiatalok vagy idősebbek!" Az ő karrierje is egy komoly keresgélés kezdete volt, ezért kipróbálta magát különböző területeken – az ipari automatizálástól kezdve az autóiparon át a gyógyszeriparig. "Nem azért váltogattam a munkáimat, mert nem lettem volna hűséges a munkaadóimhoz, hanem éppen ellenkezőleg: sehol sem éreztem igazán otthon magam. Az űrhajózás azonban teljesen más – ott végre rátaláltam önmagamra" – emelte ki.

Véleménye szerint, ha az emberek meg tudják találni azt, ami a szívükhöz közel áll, akkor azokkal a témákkal rengeteget fognak foglalkozni, törekedni fognak arra, hogy minél jobbak legyenek benne. "És ez hozza meg majd egyébként azt a kitartást is, ami mondjuk egy űrhajós kiválasztásnál elengedhetetlen" - fejtette ki.

A jövőről beszélve elárulta, hogy még sok minden van, amit szeretne megvalósítani, így az űrhajózás sem biztos, hogy egy vgső fejezet. Kapu Tibor ugyanis egy doktori iskolát szeretne majd elkezdeni a közeljövőben, visszatérve a Műegyetemre, az almamáteréhez. "Nem tudom, hogy mikor lesz erre időm. Ötlet, elképzelés viszont tényleg sok van" - zárta gondolatait.

Kalányos Ottó története valóban lenyűgöző és inspiráló példa arra, hogy a feltétel nélküli szeretet milyen mély hatással lehet az életre. Jelenleg Csíkszentkirály segédlelkészeként nemcsak a szószékről hirdeti az evangélium üzenetét, hanem saját életével is bizonyságot tesz a bizalom és az elfogadás hatalmáról. Gyermekkora azonban tele volt kihívásokkal: édesanyja a születése után a kórházban hagyta őt, és súlyos egészségi problémái miatt az orvosok is lemondtak róla. Később nevelőszülőkhöz került, de az isteni gondviselés úgy alakította a sorsát, hogy egy szerető családra találjon, ahol megtapasztalhatta a valódi, feltétel nélküli szeretetet, amely végigkísérte életét. Ma papi tevékenysége során kiemelten fontos számára a roma identitás és a cigánypasztoráció. Gyermekként elutasította saját gyökereit, ám kispapként felismerte, hogy cigányként teremtette őt a Jóisten, és hogy ezen identitásának megélésével kell kibontakoztatnia hivatását. Munkája során az elesettek, a gyermekek és a közösség védelmére áll, segítve őket abban, hogy értékesnek és elfogadottnak érezzék magukat. Kalányos Ottó példája arra ösztönöz bennünket, hogy soha ne adjuk fel a reményt, és mindig keressük a szeretet és az elfogadás lehetőségét mások életében.

Amikor Kalányos Ottó először szembesült a jelölés hírével, őszinte zavarodottságot érzett: azt gondolta, hogy valaki csupán a bolondját járatja vele. Ebből kifolyólag még az is komoly kihívást jelentett számára, hogy a nagykövete felvegye vele a kapcsolatot.

"Őszintén szólva, amikor először csörgött a telefonom, és magyarországi számot láttam, nem is akartam felvenni. Azt gondoltam, biztos valami tévedés lehet. Aztán újra hívtak, majd harmadszorra is - végül üzenetet is kaptam. Be kell vallanom, először azt hittem, valaki csak tréfát űz velem. Egészen addig nem tudtam komolyan venni, amíg el nem magyarázták, miről is van szó. Amikor pedig kiderült, hogy tényleg a Highlights of Hungary-jelölésről van szó, hirtelen nem is tudtam, mit gondoljak. Azt éreztem, hogy jézusom, hova kerültem, mi ez az egész? - persze közben nagyon örültem, csak még nem fogtam fel igazán, mi történik. Aztán amikor megnéztem, kiket szoktak jelölni, és láttam, hogy milyen nagy nevek között szerepelhetek, csak annyit tudtam mondani magamban, hogy mégis mit keresek itt?" - mesélte nevetve.

A kérdésre, hogy korábban figyelemmel kísérte-e a magyar híreket vagy a jelölteket, a lelkész így válaszolt: „Igen, ismerem őket, például Kapu Tibort is hallomásból.” Éppen ezért érte őt meglepetés, amikor hozzátette: „Ha ilyen emberek szoktak itt lenni, akkor valóban nem értem, hogy kerültem ide.”

Kalányos Ottó élete több szempontból is különleges: az egyház világából érkezik, erdélyi magyar, és a cigányságot is támogatja cigánypasztorációs lelkészként. Arról, hogyan tudja összeegyeztetni ezt a három, valahol azért különálló világot, elmondta:

"Magyar nevelőszülők neveltek engem, így teljesen magyarként gondolkodom, a magyar kultúra az, ami körülvesz, székelyek vagyunk. Már tinédzser voltam, amikor először meglátogattam az édesanyámat, és akkor nyílt meg számomra a cigányságnak a kultúrája. Az, hogy én pap lettem, az a Jóistennek az akarata, az ő meghívása. Ahogy Jézus mondja, nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, tehát ez nyomatékos, úgyhogy barátom neked mindegy, hogy milyen az életed, mindegy, hogy most bűnös ember vagy, vagy szent vagy, akkor is én hívtalak meg, és ez úgy beleégett a lelkembe, hogy már kiskorom óta a papságot gondoltam az utamnak. Fontos kiemelni, hogy a Jóisten mindig küldött olyan embereket az életembe, akik által még jobban felismertem a hivatásomnak a kegyelmi súlyát" - fejtette ki.

A beszélgetéseink során többször is hangsúlyozta nevelőanyja jelentőségét, akit 2022-ben veszített el. A kapcsolatukat jól tükrözi, hogy a lelkész mély hálával gondol nevelő szüleire, édesanyjáról pedig még könyvet is írt, amelyben kifejezi iránta érzett tiszteletét és szeretetét.

Ő volt az egyetlen a világon, aki igazán bízott bennem, aki hitt abban, hogy pap válik belőlem. Míg mások csak legyintettek, mondván, ebből a gyerekből nem lesz semmi, és hogy cigányból papot még soha nem láttak, ő mégis másként gondolkodott. Az ő hite adott erőt ahhoz, hogy megpróbáljam megvalósítani az álmaimat, és túllépjek a körülöttem élők kétkedésén.

- idézte fel. A könyv címe is beszédes: "Ha te pap leszel, én pápa", amelynek alcíme: "Egy nevelőanya feltétel nélküli szeretete".

A hétköznapokban a példamutatás egyedülálló módon bontakozik ki, amikor valaki hű marad önmagához, és megmutatja azt az énjét, aki valójában. "Ahogy anyukám mindig hitt bennem, és látta, hogy képes vagyok elérni a céljaimat, úgy igyekszem én is ezt a hitet megélni a mindennapjaimban, és másoknak is átadni" - mondta.

"Próbálom önmagamat adni, és azt mutatni az embereknek, aki valójában vagyok. Ahogyan anyukám hitt bennem, és látta, hogy képes vagyok elérni a céljaimat, én is arra törekszem a mindennapokban, hogy ezt a hitet és bizalmat mások felé közvetítsem. Nagyon sok emberrel találkozom, főleg fiatalokkal és gyerekekkel, legyen szó a plébániáról vagy akár a cigánypasztorációról".

Az a vágyam, hogy a mindennapok során olyan élményt nyújtsak, ami megmutatja, hogy mindig van lehetőség a fejlődésre, és hogy létezik valaki, aki hisz benned és támogat az utadon. Jelenleg a pályám kezdetén, segédlelkészként tevékenykedem, de hosszú távon azt szeretném elérni, hogy minél több ember számára példaképpé válhassak. Inspiráló erőm az édesanyám, aki feltétel nélküli szeretetével és hitével mindig mellettem állt. Most én vagyok a soros, hogy hasonló módon higgyek másokban, és erőt adjak nekik a hitükben és az életükben.

Az örökbefogadás témája szerves része identitásának, ebben nőtt föl. Részben mozog is ebben a közegben, de most főként a cigánypasztorációban tevékenykedik. Nyolc településen végez ilyen munkát, amiben szociális munka is van persze. "Az az igazság, hogy nagyon sok ember van, akin kellene segíteni" - vallotta be őszintén.

Egy különleges beszélgetés során derült fény arra, hogy egyes közösségek mennyire nyitottak a változásokra. Az egyik fiatal lelkész, aki 2020-ban nyerte el a felszentelését, megosztotta tapasztalatait a cigánypasztorációs lelkészi feladatáról. Emlékezett arra, hogy a szakértők már akkor figyelmeztették: a saját közössége nem fogja könnyen elfogadni. 25 évesen, a hagyományok szerint már családos embernek kellett volna lennie, legalább 3-4 gyermekével. "Azt mondták, hogy emiatt nehezen fognak befogadni" - idézte fel a kezdeti nehézségeket. Ám a fiatal lelkész optimizmusa nem hagyta cserben: "Kellemes meglepetés volt számomra, hogy végül mégis befogadtak. Ma már egyre többen mondják, hogy most már nekünk is van papunk" - mesélte boldogan, kifejezve a közösség iránti szeretetét és a kapcsolatuk fejlődését. Ez a történet nem csupán a kihívásokról szól, hanem a reményről és a közösség erejéről, amely a legváratlanabb helyzetekben is meg tudja találni az utat a befogadás felé.

A harmadik társadalmi díjat a fiatalokból álló Örökké Haza kezdeményezés nyerte el, amely a kórházban hagyott csecsemők támogatására jött létre. Alapítói, Égi Blanka és Kiss Teodóra, egyetemi hallgatók, szembesültek azzal a sokkoló ténnyel, hogy számos újszülött az első heteit szülői ölelés nélkül, steril kórházi környezetben tölti. Ezt a kihívást nem hagyták figyelmen kívül: létrehoztak egy olyan programot, amely szeretetet, figyelmet és valódi otthon-élményt nyújt a legkisebbek számára. A "Örökké Haza" név mögött mély jelentés rejlik. Ahogy Blanka megfogalmazta: "Minden gyermek egyszer hazatalál, és lesz egy örök otthona." Ez a gondolat adta az alapját a mozgalomnak, amely ma már Szegeden és Baján is működik, és a jövőben még több városban is elindulhat, részben a Highlights of Hungary által generált figyelemnek köszönhetően.

Az Index kérdésére Égi Blanka elmondta, hogy korábban nem figyelték a díjat, így meglepetésként érte őket, amikor értesültek arról, hogy a jelöltek között szerepelnek. Az MCC-től kapták a hírt a Highlights of Hungary díjról, majd utánanéztek, miről is van szó. "Akkor még nem mélyedtünk el túlságosan a részletekben, inkább lehetőségként tekintettünk rá" - fogalmazott Blanka. Egy reggel azonban arra ébredtek, hogy Ember Márk Instagram-oldalán özönlenek az üzenetek. "Folyamatosan jelöltek minket a poszt alatt, mivel Márk arra kérte a követőit, hogy ajánljanak valakit, akit ők a legérdemesebbnek tartanak erre a díjra" - mesélte Blanka. Ekkor durrant el az Instagram-oldaluk, és nem sokkal később értesítést kaptak arról, hogy ők lettek Ember Márk ötödik jelöltje.

Természetesen a jelöltség és a díj mellett a gondolataik továbbra is a küldetésük körül forognak, amelynek az alapötlete már az egyetemi éveik kezdetén kialakult bennük.

Blankával a kollégiumi évek alatt kezdtük közös utunkat, és minden onnan indult, hogy részt vettünk egy ötletinkubátor versenyen az MCC keretein belül. Blanka akkor egy ambiciózus tervet hozott előtérbe: az örökbefogadási folyamat felgyorsítását tűzte ki célul. Azonban hamar világossá vált számunkra, hogy még nem állunk készen ennek megvalósítására, hiszen fiatalok voltunk és tapasztalatlanok. Mindketten találkoztunk a kórházban a csecsemők körüli problémákkal, és ekkor egy új, belső motiváció született bennünk: egyetemisták vagyunk, van időnk, miért ne foglalkoznánk ezekkel a kihívásokkal? Így indult el a közös munkánk, és hamar rájöttünk, hogy van érdeklődés a téma iránt, érdemes mélyebben is beleásnunk magunkat.

- mesélte Kiss Teodóra, egy különleges történet fonalait szőve.

Kezdetben csak ketten voltak, de az MCC segítségével Szegeden sikerült elindítaniuk a kezdeményezést. "Először felvettük a kapcsolatot a klinikával, amiben az MCC sokat segített nekünk. Ezt követően pedig a Szegedi Tudományegyetemmel is kialakult egy együttműködés, így végül a Szegedi Klinika, a Szegedi Tudományegyetem és az MCC hármas együttműködésében valósult meg a projekt. Mi ugyanis diákprojektként kezdtük a kollégiumban, de így lehetőség nyílt arra, hogy ne csak MCC-s diákok, hanem a szegedi egyetemisták is csatlakozhassanak hozzánk. A projekt - az Örökké Haza - kurzus formájában is megvalósul, így szélesebb körben érhetjük el a fiatalokat" - fejtette ki.

Égi Blanka elmondta, hogy jelenleg Szegeden 25-en alkotják a csapatot, de a létszám korlátozott. Ennek ellenére a lelkesedésük mit sem csökkent. "Számunkra nem csupán az a lényeg, hogy a klinika falain belül egy összetartó, családias légkör jöjjön létre, hanem az is, hogy kívül is megőrizzük a csapat összetartását" - emelte ki Blanka. Szeged mellett Baján is jelen vannak, ahol a helyi főiskolával működnek együtt, és ott jelenleg heti rendszerességgel 10 fő látogatja a babákat.

A mai alapítóknak már nem jut annyi idő a bejárásra, inkább az a feladatuk, hogy az egész működést összehangolják és fenntartsák. "Sajnos az idő múlásával szembesülnünk kellett azzal, hogy nem mindig tudunk heti szinten több órát a klinikán tölteni, még ha nagyon vágyunk is rá. Egyszerűen nincs elegendő kapacitásunk" - osztotta meg Kiss Teodóra. "Amikor viszont újra visszatérünk a klinikára, egy pillanatra megállunk és átgondoljuk, miért is vágtunk bele ebbe az egészbe."

Ráadásul mindezt egyetemistaként valósítják meg: Teodóra jogi pályafutása végéhez közeledik, míg Blanka gyógypedagógiai tanulmányait zárja le. Úgy vélik, hogy az Örökké haza keretein belül folytatott projektjük során a tanultakat hasznosítani tudják, még ha a két terület eltér is egymástól.

Végzős joghallgató vagyok, így az egészségügytől kicsit távol áll a szakmám, de ez a tapasztalat nagyban meghatározta a jövőmet. Szeretnék a gyermekvédelem területén dolgozni, és az egyetem befejezése után gyermekjogi szakjogász képzésre szeretnék menni. Így az önkéntes munkámat is szeretném összekapcsolni a hivatásommal, és ezen a területen aktívan részt venni.

Kiss Teodóra elmondta: "Égi Bianka is hasonlóan ambiciózus álmokat dédelget. A jövőmben a Semmelweis Egyetem mesterképzésén szeretném elsajátítani a terápiás ismereteket. Számomra elengedhetetlen, hogy a hasznosat a kellemes élményekkel ötvözzem, ezért célom, hogy hosszú távon is aktívan részt vegyek ebben a tevékenységben, miközben folyamatosan fejlődöm a szakmámban."

A terjeszkedésről beszélve elmondták, hogy több várossal is folyamatban van az együttműködés kialakítása. "Az a cél, hogy országos szinten tudjunk működni és minden egyetemi városban jelen legyünk" - fogalmazott Teodóra, de konkrétumokat még nem árultak el, amíg meg nem kötik a szerződéseket. A hosszú távú céljaik között szerepel, hogy visszatérjenek az eredeti álmukhoz is. "Nagyon szeretnénk, ha a végkifejletben tudnánk az örökbefogadásban részt venni, és ezt a folyamatot megkönnyíteni" - tette hozzá.

Arról, hogy mit jelent nekik a díj megnyerése, Égi Blanka elmondta:

Itt valójában arról van szó, hogy lehetőséget kapjunk arra, hogy bemutatkozzunk, és ha végre több emberhez elérnek azoknak az üzenetei, akik eddig háttérbe szorultak, talán végre felfedjük azokat a kincseket, akiket eddig észrevétlenül hagytunk. Így talán többen felfigyelnek rájuk, és megkapják azt a figyelmet, amit igazán megérdemelnek.

Zárszava pedig mindenkinek szól, akinek van egy jó ötlete: "Ha az összes döntésük, kapcsolataik szeretettel mennek végbe, akkor abból csak jó születhet."

Ha van név, amely generációk óta összefonódik a matematika megértésével Magyarországon, az Obádovics J. Gyuláé. Könyvei több mint 600 ezer példányban találtak gazdára, segítve diákokat és tanárokat abban, hogy a matematika ne rideg képletek, hanem megérthető, használható tudás legyen. Művei német nyelven is százezres példányszámban keltek el, és ma is dolgozik legújabb kiadásain.

Tanárként és tankönyvszerzőként egyedülálló és forradalmi megközelítése volt: "A matematikát nemcsak tanítani, hanem látni is kell." Módszere érthetővé tette a bonyolult témákat, gazdag példákkal és illusztrációkkal tette élménnyé a tanulást, hiszen számára a tudás átadásának legfőbb célja a mély megértés és a gyakorlati alkalmazás volt. Ez a filozófia tette előadásait zsúfolt hallgatóság előtt zajló eseményekké, könyveit pedig a matematika klasszikusai közé emelte. Az informatika hazai oktatásának úttörőjeként az 1960-as években aktívan hozzájárult az első számítógépek integrálásához, legyőzve a kezdeti nehézségeket és ellenállást. Vezetői szerepében egy kis számítóközpontból öt év alatt egy országos hírű intézetet alakított ki, miközben számos szakmai újítást honosított meg és terjesztett el.

Mindezeket figyelembe véve, amikor értesült róla, szinte hihetetlennek tűnt számára, hogy jelölést kapott. Az agya nem tudta felfogni, hogyan kerülhetett ő ebbe a fényűző környezetbe, ahol annyira mások tűntek, mint ő.

"Nem tudtam elképzelni, hogyan kerültem ebbe a társaságba, de végül kiderült, hogy Borbás Marcsi engem javasolt az öt fő közé. Nagy örömmel találkoztam vele, hiszen Marcsi Baján végezte a középiskolát, és mivel én is bajai születésű vagyok, ez a közös gyökér azonnal különlegessé tette a kapcsolatunkat. Így alakult ki közöttünk egy igazán kedves baráti viszony, amikor meghívott minket az otthonába. Bár sokan voltunk, és nem hittem volna, hogy mindenkinek tud majd szolgálni, ő mégis ragyogóan megoldotta a helyzetet" - emlékezett vissza mosolyogva.

A társadalmi elismerés tükrében Obádovics Gyula számára alapvető jelentőségű a tudás átadása és a példamutatás. Tanárként mindig is úgy vélekedett, hogy a valódi pedagógiai feladat nem csupán az oktatás, hanem a tanítás művészetében rejlik.

Az oktatásnak van egy különleges varázsa: amikor egy tételt felírunk a táblára, alatta megjelenik a bizonyítás, és mi hátralépünk, hogy egy pillanatra csak csodáljuk a szépségét. De amikor egy mérnök-matematikus rákérdez, hogyan lehet mindezt a valóságban hasznosítani, gyakran azt a választ kapjuk, hogy ez már túl elméleti. Én viszont úgy vélem, a matematika igazi értéke abban rejlik, hogy alkalmazható is: a diákoknak nemcsak meg kell érteniük az elméletet, hanem azt a gyakorlatban is tudniuk kell hasznosítani. Korábban, a Műszaki Egyetemen, sokszor inkább a tételek pontos elsajátítására helyezték a hangsúlyt, nem pedig az alkalmazásukra. Én azonban mindig is úgy tanítottam, hogy a hallgatók azonnal lássák, miként használhatják az anyagot a valós életben. Ez a megközelítés hosszú távon sikeres hallgatókat eredményezett: sokan olyan pályákra léptek, ahol a matematika központi szerepet játszott, messze túlmutatva az adott szakterületen, legyen szó gépészetről, bányászatról vagy bármely más mérnöki ágról.

- mesélte ragyogó szemekkel, hangsúlyozva, hogy ő volt az, aki először ismertette a numerikus módszerek fontosságát az egyetemeken.

Mégsem ez az, amire a legnagyobb büszkeséggel tekintek. "A legfőbb büszkeségem az, hogy ilyen szoros kapcsolatot ápolhattam és ápolok az egykori diákjaimmal. Évről évre a '65-ös, '66-os és '71-es évfolyamok végzett hallgatói meghívnak, és körülbelül 23-an még mindig együtt ünnepeljük a közös múltunkat. Legutóbb Paloznakon gyűltünk össze, ahol az első napon a hagyományos programok zajlottak, a második napon pedig egy ízletes malacsütés keretezte a találkozót. Az idei évben a '71-es évfolyam is meghívott egy háromnapos kiruccanásra egy kellemes, meleg fürdőhelyre. E kapcsolat révén az évtizedek alatt is megmaradt a kötelék a hallgatókkal. Korábban mindig úgy fogalmaztam, hogy a találkozók miatt én fiatalodom meg, de most már inkább azt mondom: nézzetek csak körül – ti fiatalodtok tőlem!" – mesélte lelkesen az est kétszeres különdíjasa.

Arról, hogy hogyan tudja magát szellemileg és fizikailag ilyen fiatalosan tartani magát 98 évesen is, elmondta: "Nyugodtan merem mondani azt, hogy váll fölött olyan 28 éves vagyok." Ezt részben annak köszönheti, hogy rendszeresen jár futni, de nem szabad elfeledkezni természetesen a matematikáról sem, amivel a mi napig foglalkozik hiszen mindig át kell írni az újabb kiadást, sok változás van a középiskolákban, a könyvei pedig a mai napig rendkívül népszerűek. A 21. kiadásnak például három utánnyomása volt, mert elfogyott. "Volt egy májusi könyvünnep, és szeptember végén szintén volt egy, itt a Bálnában egy nagy könyvfesztivál. Annyian vártak ott dedikálásra, hogy egy hosszú utcát megtölthettek volna" - emlékezett vissza. Nem véletlen, hiszen még a könyv létrejöttének története is különleges. Esti tagozaton tanított, és az esti tagozatosok között volt olyan, aki nem érettségivel, hanem két hónapos előkészítő tanfolyamon szerezte meg a bizonyítványt. "Őket fel kellett hozni olyan szintre, hogy utána az egyetemi anyagot is át lehessen adni. És akkor mindig azt mondták, hogy tanár elvtárs, olyan könyvet adjon a kezünkbe, ahogy elmondja, meg ahogy a táblára van írva" - mesélte. Ez volt a rendszeresen visszatérő kérelem.

Örömmel értesültünk arról, hogy a Műszaki Könyvkiadó pályázatot írt ki középiskolai összefoglaló tankönyv megírására. "Én 24 oldalt küldtem be, saját név alatt, nem az egyetem képviseletében, és meglepetésemre engem választottak" - mesélte. "A klasszikus matematikai anyagot modern, közérthető nyelvezetre fordítottam, így valóban könnyen érthető és hasznos lett. Ráadásul mindenütt található egy szép illusztráció is. Akkoriban még az összes rajzot magam készítettem az első kiadás számára" - tette hozzá büszkén.

A könyv megjelenése előtt némi izgalom és bonyodalom vette kezdetét. "A régi egyetemi hagyományok szerint minden mű a professzor neve alatt lát napvilágot, és a lábjegyzetben köszönetet mondanak azoknak, akik a munkában részt vettek. Én azonban fiatal és forradalmi szellemű voltam, így ez meg sem fordult a fejemben" - mesélte nevetve. Miután befejezte a könyvet, beadta a kéziratot, és örömmel értesült annak elfogadásáról. Ám ekkor a rektor, a tanszékvezető és egy docens váratlanul behívták a beszélőszobába. "Kértek, hogy vonjam vissza a kéziratot, és a tanszékvezetővel közösen dolgozzuk át, hogy úgy jelenjen meg. Majdnem felnevettem, hiszen a szöveget már akkor is alaposan átgyúrtuk. Emlékszem, korábban még ólombetűs szedés volt az egész" - idézte fel a nyomdába kerülés előtti izgalmakat.

Bár Obádovics Gyula számos bölcsességet és élettapasztalatot megosztott velünk, a beszélgetésünk végén mégis egy különleges üzenetre hívta fel a figyelmet: "Ahhoz, hogy igazán sikeres legyen valaki a szakmájában, elengedhetetlen, hogy szenvedéllyel végezze a munkáját, és hogy sokkal több tudással rendelkezzen, mint amit csupán elvárnak tőle." Kiemelte a szeretet szerepét is: "Ha valaki képes szeretetet adni, az kétszeresen térül meg számára. Remélem, hogy a hallgatók mindig érzik, hogy ezt a belső szeretetet próbálom átadni nekik az anyag során."