Fedezd fel a földi mennyországot, ahol a napfényben lehetőség nyílik a kalandvágyó európaiaknak, hogy otthagyják az éjszakai munkát, és új élményekkel gazdagodjanak!
Tahiti egyre népszerűbb az európai munkavállalók körében, nem véletlenül. Egy német újságíró a családjával próbálta ki öt hónapon keresztül, milyen a Csendes-óceán déli részéről hírgyárosnak lenni addig, amíg kollégái alszanak.
Verena Töpper, a német Spiegel újságírója, öt hónapot töltött Tahitin, Francia Polinézia legnagyobb szigetén, ahol a családjával együtt élvezhette a trópusi környezetet. A nő feladata az volt, hogy a globális hírhelyzetet figyelemmel kísérje, miközben a hamburgi kollégái pihennek. Tahiti különleges időeltolódása miatt nyáron tizenegy, télen pedig tizenkét órával előrébb jár, így az éjszakai műszakot nappali munkává alakíthatta.
Töpper ambivalens érzések között töltötte mindennapjait februártól júniusig: a tenger vize csillogott a távolban, házuk teraszán illatoztak a szebbnél szebb virágok, a kislánya a medencében lubickolt - miközben ő háborúkról, árvizekről, földrengésekről és a Donald Trump elleni perekről írta a cikkeket.
A koncepció az újságírás világában nem újkeletű: számos európai híroldal működik éjszaka, más időzónákból irányítva a tartalomkészítést. Például a Spiegel két újságírója Ausztráliából látja el feladatait, ahol állandó bázisuk van. Emellett sokféle olyan pozíció létezik, amely éjszakai munkavégzést igényel. Ha a feladatok távmunkában is végezhetők, sokak számára vonzó lehetőség, hogy a világ távoli szegletéből, éjszakai munkavégzés nélkül dolgozhassanak. Különösen kedvező, ha mindez egy valódi paradicsomi környezetben valósulhat meg.
Tahiti tipikusan az a varázslatos hely, ahol sokan választják a távoli munkavégzést. Ennek egyik fő oka, hogy Francia Polinézia megkönnyíti az uniós polgárok beutazását az országba. Töpper is hasonló tapasztalatokat élt át: amikor párjával és kislányával 30 órás repülőút után megérkeztek a főváros, Papeete szívébe, mindössze tíz perc kellett ahhoz, hogy minden adminisztratív teendőt elintézzenek. Ezzel szemben szívszorító volt látni, ahogy a bevándorlási szándékkal érkező, nem uniós polgárok hosszú sorokban várakoztak, miközben két színes öltözetű, ukulelét pengető férfi próbálta feldobni a hangulatot.
A német újságírónő és férje nem csupán a földrajzi helyük megváltoztatásával, hanem a szerepeik átalakulásával is szembesültek: a nő lett a család egyetlen kenyérkeresője, míg a férfi főállású apaként vette át az otthoni teendők irányítását. Mivel önálló szoftverfejlesztőként dolgozott, számára nem volt nehéz öt hónapot otthon tölteni. Az új szerep, mint otthon maradó apuka, azonban kihívásokkal teli volt, hiszen az első hónapokban a szigeten rendkívül forró és párás időjárás uralkodott. Délelőtt 11 és délután 4 óra között szinte lehetetlen volt a szabadban tartózkodni. Az anyának viszont ez az időszak tökéletesen megfelelt, hiszen úgyis a számítógép előtt kellett ülnie, és mire a munkanapja véget ért, már sötétedett.
Tahiti varázslatos világában a nap napnyugtája körülbelül este 6 órakor kezdődik, és majdnem pontosan tizenkét órával később kel fel újra. A család a helyiek életviteléhez igazodva akkor ébredt, amikor a kakasok reggeli kukorékolásukkal jelezték a nap kezdetét. A délelőttöket felhőtlenül töltötték; fürdőztek a kristálytiszta vízben, felfedezték a búvárkodás izgalmait, és homokvárakat építettek a parton. A természet kincseiből avokádót, passiógyümölcsöt, sárkánygyümölcsöt és szúrszopot, vagyis tüskés almát gyűjtögettek. Felfedezték a kókuszdiók titkos világát is, megtanulva, hogyan kell pálcával kinyitni őket, és pálmaágakból táskákat szőni. Emellett lenyűgözve nézték, ahogyan a helyi mesterek kagylókból gyöngyöket készítenek, miközben a tenger mélyén cápák és ráják között búvárkodtak. A kedvenc strandjuk előtti zátonyon élő színes halakat pedig elnevezték, mintha csak egy álomnyaralás részesei lennének, ahol minden pillanat újabb csodát rejtett.
