Tóth Katica szívhez szólóan osztotta meg életének történetét, amely tele van érzelmekkel és emlékekkel.
A táncosnő gyermekkoráról osztotta meg emlékeit, és beszélt arról is, milyen felemelő érzés, amikor az álmok egyesével valóra válnak.
Kulturális és Művészeti díjat kapott Tóth Katica, aki a táncosnőként elért lenyűgöző sikereivel hívta fel magára a figyelmet. WhiperTon partneréneként ragyogott a Dancing with the Stars színpadán, ahol óriási elismerést aratott. Most, hogy elérte álmait, boldogságot érez, de hangsúlyozza, hogy mindig is fontos számára a szerénység és a valósággal való kapcsolat megőrzése.
Az utóbbi néhány évben olyan álmok valósultak meg, amelyekről gyerekkoromban csak titokban merészeltem álmodozni. Csak az a tény, hogy részt vehetek egy magyar bajnoki címért zajló küzdelemben, vagy akár megvédhetem azt, már önmagában is felbecsülhetetlen élmény. A lehetőség, hogy Európa- és világbajnokságokon képviselhetem hazámat, pedig egyszerűen felülmúlja minden elképzelésemet.
Régen néztem mindig a Szombat esti lázat a tévében és mindig azt kérdezgettem, vajon fogok-e így táncolni valaha? Vagy szerepelhetek-e majd egyszer én is műsorban? Most pedig itt vagyok és a kezemben van egy Dancing győzelem" - mondta el a Borsnak.
Minden új kihívásba úgy lépek bele, hogy a legfontosabb számomra az maradjon, aki valóban vagyok. Célom, hogy a személyiségemet, a lelkemet és az érzéseimet úgy fejezzem ki, hogy évekkel később is tisztában legyek azzal, ki vagyok és honnan indultam.
"Úgy érzem, eddig sikerült megőriznem az autentikus énemet; soha nem próbáltam elrejteni magam, és mindig is igyekeztem teljes mértékben átélni a jelen pillanatokat. Ennek ellenére nem vagyok az a típus, aki túlságosan előre tervezne; inkább a spontaneitás híve vagyok, és mindig nyitott a friss élményekre" - osztotta meg Tóth Katica.
A táncosnő arra is kitért az interjú során, hogy soha nem felejti el téglási gyökereit és büszke rá, hogy honnan indult. Három évvel ezelőtt megkapta Téglás város díszpolgári címét is, és fontosnak tartja a támogatást, melyet még gyerekként kapott. Például egy tánccipőt, melynek mostanra a jelek szerint valóban szimbolikus értéke lett.
