Mi is valójában a földimogyoró, ha nem egy különleges mogyorófajta?
Bár a nevében ott a „mogyoró” szó, a földimogyoró valójában nem az a klasszikus értelemben vett mogyoró. Valójában a földimogyoró a pillangósvirágúak családjába tartozik, míg a hagyományos mogyoró a bükkfafélék közé sorolható. Ez a különbség nemcsak a családfájukban, hanem a növekedési szokásaikban is megmutatkozik: míg a mogyoró fákon fejlődik, addig a földimogyoró a föld alatt érlelődik. A természetben sok olyan zöldség és gyümölcs létezik, amelynek elnevezése megtévesztő lehet. Például a paradicsom, amely botanikailag gyümölcs, de a konyhában zöldségként használják. Hasonlóképpen, a tök is a gyümölcsök közé tartozik, pedig sokan zöldségként tekintenek rá. A „zöldség” és „gyümölcs” határok elmosódása tehát nem ritka, és a földimogyoró csak egy példa a természet bonyolult és gyakran meglepő világára!
A mogyoró egy gyümölcs, míg a földimogyoró – más néven amerikaimogyoró – zöldségként van számon tartva. Ez a két kijelentés kissé ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a nevük alapján könnyen azt hihetnénk, hogy a mogyoró és a földimogyoró szoros rokoni kapcsolatban állnak. Valójában azonban ez nem így van. A földimogyoró, amely zöldségként funkcionál, a hüvelyesek családjába tartozik, így sokkal inkább rokon a babbal és a borsóval, mint a hagyományos értelemben vett mogyoróval.
Ebből adódóan míg a mogyoró botanikai szempontból diófélének számít, addig a földimogyoró nem. A pontos meghatározás szerint a diófélék olyan fán termő száraz gyümölcsök, amelyeknek általában ehető magját kemény héj veszi körül. A földimogyoró mellett ezen definíció alapján a kesudió, a pisztácia és a mandula sem számít diófélének, bár ezek valóban fán nőnek, nem úgy, mint a föld alól kibányászható földimogyoró.
Az eper egy igazán érdekfeszítő gyümölcs, amely sokak számára téveszthető lehet. Sokan azt hiszik, hogy a bogyós gyümölcsök csoportjába tartozik, de valójában nem ez a helyzet. Érdekes módon a banán, az avokádó és a padlizsán viszont valóban ebbe a kategóriába sorolható. Ráadásul az eper felszínén található apró, magra hasonlító képződmények nem is igazi magok. Sőt, ennél is meglepőbb, hogy az eper maga nem is a gyümölcs, hanem egy áltermés. A beporzás során nem a klasszikus értelemben nő meg a gyümölcs, hanem egy úgynevezett vacok alakul ki, amelyből az eper, mint áltermés, keletkezik. Az igazi gyümölcsök valójában a sok apró "mag", amelyek csonthéjas termések, és ezeket aszmagnak nevezzük. Ezek rejtik magukban az eper valódi magjait.
Természetesen, az eper és a földimogyoró mellett számos olyan gyümölcs és zöldség létezik, amelyeket sokan félreértenek. Általában édes vagy savanyú ízükkel azonosítjuk a gyümölcsöket, míg a zöldségeket az alacsonyabb cukortartalmú növényekhez kötjük. Azonban, ha a definíciók mélyére nézünk, kiderül, hogy a két kategória elhatárolása sokkal árnyaltabb, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják.
A botanikai szempontból a gyümölcsök a virágos növények magot hordozó struktúrái, így a kaliforniai paprika és a paradicsom is e kategóriába tartozik. Ezzel szemben a „zöldség” kifejezés nem bír szigorúan meghatározott jelentéssel; valójában bármely ehető növényi részre utalhat, beleértve a gumókat vagy gyökereket is.
