Manapság egyre többen választják a háztáji csirke tartását, és ennek több oka is van. Először is, a saját csirke nevelése lehetőséget ad arra, hogy friss, tápanyagokban gazdag tojásokat fogyasszunk, amelyek íze és minősége messze felülmúlja a bolti termék
A háztáji baromfi világában a haszonállat és a társállat közötti határvonal egyre inkább elmosódik. Míg más hagyományos haszonállatok, mint például a szarvasmarhák, amelyek teje miatt, vagy a sertések, amelyek húsa miatt tartottak, egyre ritkábbá válnak, addig a háztáji csirke nemcsak hogy fennmaradt, de virágzik is. Ez a kis baromfi nem csupán a friss tojások forrása, hanem sok család életének szerves részévé is vált, összekapcsolva a hagyományokat és a modern igényeket.
Egy ausztrál kutatás izgalmas bepillantást kínál a háztáji baromfi tartásának mozgatórugóiba és a gazdák hozzáállásába. Az eredmények azt mutatják, hogy a tulajdonosok a csirkéket nem csupán házi kedvencként, hanem haszonállatként is értelmezik, emellett pedig megbízható élelmiszerforrásként is tekintenek rájuk.
A baromfitartás gyökerei szinte a történelem kezdetére nyúlnak vissza, és különösen fontos szerepet játszik az emberi életmódban, amióta az ember letelepedett. A baromfi nem csupán könnyen nevelhető élelmiszerforrást jelent, hanem gazdag tojástermelő kapacitásának köszönhetően is jelentős szerepet játszik táplálkozásunkban. Emellett a konyhai hulladékok hatékony újrahasznosításával hozzájárul a fenntartható gazdálkodáshoz, így a baromfik értéke messze túlmutat a puszta hús- és tojástermelésen.
Ennek ellenére az ausztrál kutatók felfedezték, hogy a csirkéknek kifejezetten karakteres személyiségük van, ami miatt sokan háziállatként tekintenek rájuk. Ezek a tollas jószágok nem csupán egyszerűen jelen vannak az életükben, hanem gyakran igazi társakká válnak gazdáik számára. A nem vegetáriánus résztvevők megjegyezték, hogy bár húst fogyasztanak, a saját csirkéik megölését vagy elfogyasztását soha nem tudnák megtenni.
Bár az érzelmi kötődés nyilvánvaló, a csirkék nem kapnak olyan szintű gondoskodást, mint a hagyományos társállatok, például a macskák és a kutyák. Nem vinnék a tulajdonosok állatorvoshoz a csirkéket, ha megbetegednének. A baromfitartást tehát nem a szeretet, hanem az állatok hasznossága motiválta: folyamatosan friss és nyilvánvalóan megbízható forrásból származó tojást tojtak.
A tulajdonosok szabadon engedték a baromfikat, mivel azt vallották, hogy ez a megoldás természetesebb, etikusabb és biztonságosabb számukra.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a háztáji baromfitartásnak politikai vonatkozásai is vannak. Ilyenek az állatjóléti szempontok, valamint hogy sokan a Covid-járvány idején kialakult félelmükben, hogy nem lesz elég élelmiszer, vágtak bele a baromfitartásba.
A résztvevők gyakran kétségekkel tekintenek a boltban kapható termékek minőségére, valamint arra a bonyolult és szinte átláthatatlan rendszerre, amely az élelmiszerek előállítását és eljuttatását végzi számunkra. Ez a bizonytalanság volt az egyik fő ok, amiért úgy döntöttek, hogy saját háztáji baromfikat nevelnek otthon.
