Az Index legutóbbi interjúja Kormos Anettel igazi vihart keltett, és a Roma Sajtóközpont is reagált az eseményekre.
A Roma Sajtóközpont álláspontja szerint a közösségek egészére vonatkozó általánosítások, amelyek a múltbeli előítéleteket idézik fel, nemcsak hogy nem viccesek, hanem kifejezetten károsak is. Hangsúlyozzák, hogy az érintettek fájdalmát csak ők ismerhetik igazán, és ezt kívülállók nem dönthetik el. A konstruktív párbeszéd érdekében Kormos Anettet nyilvános beszélgetésre invitálják.
Nemrégiben debütált az Alvarez asztala című sorozatunk hetedik epizódja, amely egyben az első évad záróakkordja is. Ebben a különleges részben Kormos Anettet ültettük vacsoraasztalhoz, ahol többek között Aranyosi Péter romákkal kapcsolatos megnyilvánulásairól is beszélgettünk.
Aranyosi Péter húsz éven át enyhítette a feszültséget azzal, ami miatt mostanában támadások kereszttüzébe került. Valaki úgy döntött, hogy itt az ideje megsértődni, pedig valójában nincs ok a felháborodásra.
A roma közösség reakciójáról a megsértődés kérdésére Kormos Anett határozottan kijelentette: „Nem. Ha cigány lennék, nem érezném magam megsértve. A sértődés nem segít a cigány közösségnek.” Szerinte a humoristák feladata a feszültségek oldása és a határok átlépése. Kormos úgy véli, hogy Aranyosi Péter nem gyűlöletkeltő szándékkal közelítette meg a témát, és a cigány közösség mindig is derűsen fogadta a fellépéseit: „Aranyosi velük együtt nőtt fel, számtalan alkalommal lépett fel előttük, soha nem éreztek ellenséges érzéseket, mindig nevetettek a poénjain.”
A Roma Sajtóközpont válaszul cikkünkre közzétett egy érdekes bejegyzést, amelyben egy humorista és forgatókönyvíró kapta a főszerepet. Az írást változatlan formában osztjuk meg:
Tisztelt Kormos Anett!
Köszönjük, hogy vállaltad a bátorságot egy olyan lényeges társadalmi kérdésben, amelyről nyíltan véleményt formáltál. Osztjuk azt a nézetet, hogy a humor kulcsfontosságú szerepet játszik a közbeszéd alakításában. Ugyanakkor szeretnénk néhány olyan megállapítást tisztázni, amelyek véleményünk szerint nem veszik figyelembe a roma közösség valós társadalmi helyzetét. A megsértődés nem csupán egy szeszélyes reakció vagy hisztéria. Az, hogy egy közösség tagjai folyamatosan szembesülnek negatív sztereotípiákkal – legyen szó médiáról vagy közéleti diskurzusokról – és ezek ellen hangot emelnek, nem gyengíti őket. Ez nem azt jelenti, hogy „rosszat tesz nekik”, hanem éppen ellenkezőleg: önérzetet és öntudatot tükröz. Ahogy Ön is megjegyezte, a humor valóban lehet egyfajta szelep, de éppúgy képes megerősíteni a már meglévő előítéleteket is. A roma közösség sem mentes ettől a jelenségtől. Egyének nevetségessé tétele, ha a tisztelet határain belül maradunk, még indokolt is lehet, de amikor egy egész közösségre vonatkozó általánosítások történnek, amelyek történelmi előítéleteket idéznek fel, az már nem vicces, hanem rendkívül veszélyes. Ezek a megnyilvánulások más közönségek – gyerekek, tanárok, döntéshozók – fülébe is eljutnak, és a poénok mögött nem mindig a nevetés, hanem a megvetés és a távolságtartás marad. Ahogyan a későbbi roma jogvédő, Setét Jenő is hangsúlyozta: "Nem lehet, hogy engem bántanak, és te bocsáss meg." A kívülállók nem dönthetik el, hogy mi bánt valakit, akit érint a dolog. A humorista nem foglalhatja el a sértettek helyét. A megbántott közösségnek joga van az érzékenységre, még akkor is, ha valaki ezt túlzónak tartja. Mi nem cenzúrára, hanem párbeszédre vágyunk. Kérjük, gondolkodjunk közösen arról, hogyan válhat a humor hídépítővé, ne pedig ékekké, amelyek elválasztanak minket egymástól. Bízunk benne, hogy Ön is nyitott erre a diskurzusra. Ezért ezúton is szeretettel meghívjuk Önt a RomaPlay stúdiójába egy nyilvános beszélgetésre. Fontosnak tartjuk, hogy személyesen, egymás szemébe nézve vitassuk meg, mit is jelent a felelősség a színpadon és azon túl.
