Nagy Zsolt: Újra birtokba vettem az életem, és csatlakoztam azokhoz, akik bátran néznek szembe a kihívásokkal.
Nagy Zsolt egy interjú során őszintén beszélt múltjáról és a függőséggel való küzdelméről. Mint fogalmazott, sérült embernek tartja magát, aki manapság is könnyen kijön a sodrából, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt ő szeretné. Bevallása szerint kettő éve már nem hódol a függőségeinek, de ez az út rendkívül nehéz volt számára.
"Újra megtaláltam az életemet. Most már azt az életmódot folytatom, amelyet a független emberek élveznek. Csatlakoztam azokhoz, akik bátran néznek szembe a kihívásokkal" - osztotta meg a Magyar Hang műsorában. Hozzátette: nem tekinti magát sikertörténetnek. Amikor szorongás gyötör, a tizenkét lépéses program nyújt számára támaszt és irányt.
Amikor ehhez a programhoz fordulok, egyfajta belső béke költözik az életembe. Nem csupán a tisztaság fontos számomra; a folyamatos önfejlesztés, a jellemhibáim tudatosítása és kezelése révén egyre türelmesebbé válok.
Miután leállt az alkoholról és a tudatmódosító szerekről. sok minden rendeződött az életében, visszanyerte a gyerekei és felesége bizalmát. Nagy Zsolt a rehabilitációs időszakot is felidézte:
Nem éreztem sem a felismerés súlyát, sem a beismerés terhét, sem a megadás keserű ízét. Tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben, hogy a dolgok már nem úgy állnak, ahogy kellene. De ahhoz, hogy igazán szembesüljek ezzel, szükségem volt a főnökömre, a színházigazgatóra, aki világosan megfogalmazta: „Nem kötünk veled szerződést, ha nem lépsz le.” A rehabra gondolt, és tudtam, hogy igaza van. Ott volt a feleségem is, Oltai Kata, aki azt mondta: „Jóban-rosszban vagyunk együtt, és most éppen a rossz időszakot éljük. Ezen át kell jutnunk, ezt meg kell oldanunk. De ha az alkohol és a drogok fontosabbak számodra, mint a családod, akkor nem látom értelmét, hogy tovább folytassuk ezt az utazást.” Persze, hogy nem érdekelt, nyilván...
Bár kifelé az "élterápiát" mutatta, aki mindent megtesz, de mégsem volt tisztába mindennel. Azt érezte, nincs családja, hogy negyvenhét évesen sehova sem jutott, és ettől összeroppant. "Egy hónapig tényleg mindenkit a pokolra kívántam, aki engem berakott a rehabra. Dögöljön meg a segítőktől elkezdve mindenki..." - mondta a színész, akinek a felismerés csak később jött el, és ma már hálát érz, hogyha a segítőire, az otthonvezetőre, a feleségére, az igazgatójára gondol.
