Ferenc pápa olyan területeken tett lépéseket, amelyek korábban tabunak számítottak, mint például a nők szerepe, a melegek jogai és a környezetvédelem. Ezek a témák nem csupán modern kihívások, hanem mélyen beágyazódnak a társadalmi igazságosság és az embe

Április 21-én, húsvéthétfőn hunyt el Ferenc pápa, életének 88. évében. Népszerűsége szinte felér II. János Páléval, és hatása messze túlterjedt a katolikus közösségen, amit részben reformtörekvéseinek óvatos, sőt néha szembetűnő jellegű megvalósításának köszönhetett. Az ő öröksége bonyolult kérdés, amelyet nem ebben a cikkben fogunk részletezni, de igyekeztünk áttekinteni, milyen újításokkal gazdagította Jorge Mario Bergoglio a katolikus egyházat 12 éves pápasága alatt.

Ferenc pápa, aki korábban Buenos Aires érsekeként tevékenykedett, az első katolikus egyházfő, aki Dél-Amerikában látta meg a napvilágot – bár olasz bevándorlók gyermekeként. Ezzel a lépéssel nem csupán a kontinens történetéhez, hanem a katolikus egyház modernizációjához is hozzájárult.

Azóta, sőt, már jóval korábban is, a katolikus egyház irányításában döntő szerepet játszottak az itáliai pápák: a 266 egyházfő közül összesen 217-en Olaszországból származtak.

Ferenc pápa különleges figyelmet fordít a globális perifériákra, ami részben magyarázza gyakori látogatásait ezekre a területekre. Ő az első hivatalban lévő pápa, aki olyan országokba is eljutott, mint Mianmar, Irak és Mongólia. A 2015-ös Fülöp-szigetekre tett látogatását záró szentmise pedig a történelem egyik legnagyobb pápai eseményeként vonult be a köztudatba, hiszen hat-hétmillió ember gyűlt össze a rendezvényre. Jelenléte különösen jelentős volt a katolikus egyház demográfiai átalakulása szempontjából, hiszen egy vatikáni kutatás szerint a katolikus hívek száma 2022 végére világszerte közel 1,39 milliárdra emelkedett, és a növekedés minden kontinensen megfigyelhető volt, kivéve Ázsiát és Európát.

Pápai nevét a középkor egyik legjelentősebb és legismertebb katolikus szentjének, Assisi Szent Ferencnek tiszteletére vette fel. Saját bevallása szerint azért tette ezt, mert olyan egyházat kíván létrehozni, amely elkötelezetten kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében. Ezzel ő lett az első pápa I. János Pál óta, aki nem a hagyományos pápai nevet választotta.

Amennyiben I. János Pál pápa kettős nevét nem önálló pápanévként értelmezzük, hanem úgy, ahogyan azt ő maga is szándékozta, mint a két közvetlen elődjének – XXIII. János pápa és VI. Pál pápa – nevét ötvöző elnevezést,

Lando pápa különleges helyet foglal el a történelem lapjain, hiszen ő volt az egyik utolsó, aki a születési nevét vette fel uralkodói névként. Uralkodása alatt csupán egy hivatalos dokumentum maradt ránk, amely egy 1431-es iratban szerepel, és a sabinai Vescovio székesegyházának tett adományát említi. Ezen kívül viszont a pontifikátusáról alig tudunk valamit, így Lando pápa alakja sok szempontból rejtélyes marad.

A reformációt követően a katolikus egyház megújulásának egyik kiemelkedő figura, Loyolai Szent Ignác által megalapított Jézus Társasága, közismertebb nevén a jezsuiták, a katolikus egyházon belül hosszú és sokszor ellentmondásos múltra tekint vissza. E rend köré számos különös legenda, pletyka és összeesküvés-elmélet szövődött. A jezsuiták évszázadokon át az ellenreformáció élvonalában álltak: tagjaik széleskörű tudással rendelkeztek, és jártasak voltak a világi ügyekben is. Nem véletlen, hogy a leghíresebb magyar jezsuita, Pázmány Péter, íróként, hitvitázóként és politikai szereplőként egyaránt meghatározó hatással bírt. Befolyásuk nemcsak a vallási életre, hanem az európai királyi udvarokban és ezzel együtt a globális politikai színtér alakulására is jelentős hatással volt.

Talán túlságosan is széles ecsettel festve: a 18. század során már számos pamflet látott napvilágot, amelyek a jezsuitákat ármánykodással, erkölcstelenséggel, sőt, királygyilkosságokkal vádolták. E vádak hatására a rendet az 1700-as évek közepén szinte minden udvarból kiűzték, végül 1773-ban XIV. Kelemen pápa rendeletet adott ki, amely az egyesület feloszlatására és a jezsuiták teljes vagyonának elkobzására szólított fel. Azonban a történet nem ért véget, hiszen 1814-ben VII. Piusz pápa újjáélesztette a rendet, újra lehetőséget adva a jezsuitáknak a tevékenységük folytatására.

Federico Lombardi jezsuita szerzetes 2013-ban kifejtette, hogy a jezsuiták saját magukat inkább szolgaként tekintik, semmint egyházi hatalommal bíró személyekként.

James Martin, jezsuita szerző és vatikáni tanácsadó, a Smithsonian magazinnak kifejtette, hogy Ferenc pápa "szinte saját akarata ellenére" lépett előre az egyházi ranglétrán. Az alázatosság kiemelése már a kezdetektől fogva fontos szerepet játszott pályafutásában. Érdekes, hogy egyik első interjújában, amikor a "Ki is az a Jorge Mario Bergoglio?" kérdést tették fel neki, így válaszolt: "Bűnös vagyok."

Az első pápa, aki komolyan foglalkozott a környezetvédelemmel, XVI. Benedek volt, akit gyakran emlegetnek mint a "zöld pápát". Az ő örökségét Ferenc pápa tovább vitte, és még nagyobb hangsúlyt fektetett a fenntarthatóságra és a környezeti problémákra.

A 2015-ös kiadvány, melynek címe "Laudato Si", vagyis "Áldott légy", az éghajlatváltozás kérdését a társadalmi igazságosság nézőpontjából közelítette meg, éles kritikát fogalmazva meg a mértéktelen fogyasztás politikai megközelítése ellen.

"Az ökoszisztémákról való gondoskodás előrelátást követel, hiszen senki, aki a gyors és könnyű profitot keresi, nem igazán érdekelt a megőrzésében" - írta a pápa.

2023-ban megjelent a Laudate Deum (Dicsértessék Isten) című dokumentum, amely határozott üzenetet küldött a klímaváltozás tagadóinak. Az írás hangsúlyozta, hogy a globális felmelegedés a társadalom számára az egyik legégetőbb probléma, amellyel szembe kell néznünk.

Ferenc pápa viszonya az LMBT-közösséghez általában véve szembetűnően megengedőnek tekinthető, különösen a katolikus egyház hagyományos nézeteihez viszonyítva, még ha ez a megközelítés némileg ellentmondásos is. Világszerte a homoszexualitás dekriminalizálására buzdított, támogatta az azonos neműek polgári házasságát, és hangsúlyozta, hogy a transznemű emberek is részt vehetnek a keresztség szentségében, sőt, keresztszülőként is szolgálhatnak. 2023-ban a Vatikán kiadott egy rendeletet, amely lehetővé tette a papok számára, hogy megáldják az azonos nemű párokat, miközben világossá tették, hogy a házasság továbbra is egy férfi és egy nő között létező szentség marad. James Martin, a már említett katolikus pap és aktivista véleménye szerint...

Ferenc pápa talán az első olyan egyházi vezető, aki külön figyelmet szentelt a nők szerepének és helyzetének a katolikus egyházon belül. Ezt jól példázza, hogy idén a Vatikánvárosi Állam Kormányzóságának élére egy apácát, Raffaella Petrinit nevezett ki. Emellett 2021-ben kezdeményezett egy globális szinódust, amelynek célja, hogy az egyház nyitottabbá váljon, és jobban tükrözze a katolikus hívek sokszínű igényeit.

A progresszív katolikusok általában elismeréssel beszélnek Ferenc pápának a nők egyházi pozíciókba emelésére irányuló erőfeszítéseiről. Ugyanakkor a magasabb rangú egyházi hivatalok, mint például a pápaság, továbbra is kizárólag férfiak számára elérhetőek. A női papság kérdése Ferenc pontifikátusa alatt sem került igazán a középpontba, bár a pápa komolyan szemügyre vette ennek lehetőségét, és elindított egy diskurzust arról, hogy a nők esetleg diakónussá válhassanak. A diakónusok felszentelt papok, akik nem celebrálhatnak misét vagy hallgathatnak gyónást, de jogosultak keresztelni és prédikálni. Ezzel a lépéssel Ferenc nyitott ajtót egy újfajta szerepre, amely a nők számára is lehetőséget adhat az egyházi szolgálatra.