Jelenleg egy monumentális háború közepén áll az emberiség, amelynek során a győzelem küszöbére érkezünk, hogy végre legyőzhessük a ravasz és alattomos ellenséget.
A legfontosabb és legégetőbb magyar egészségügyi kihívásokkal foglalkozunk a Private Health Forumon, amely szeptember 30-án kerül megrendezésre, és ahol a magánegészségügyi szektor találkozási pontjává válik. Ne hagyd ki ezt a nagyszabású, izgalmas szakmai eseményt, ahol számos újdonságot ismerhetsz meg! Most érdemes regisztrálni!
1971-ben Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke, egy merész lépésre szánta el magát: "háborút hirdetett a rák ellen". Mindössze két évvel korábban az Apollo-program, amely a tudományos innováció és a kormányzati erőfeszítések csodálatos szimbiózisát képviselte, sikeresen eljuttatta az űrhajósokat a Holdra. Így nem meglepő, hogy e nagyszabású küzdelemhez is hatalmas reményeket fűztek. Sok lelkes orvos akkoriban arról álmodozott, hogy a rákot néhány éven belül legyőzhetjük, és a gyógyítás küszöbén állunk.
A The Economist állásfoglalása szerint tévedtek a korábbi elképzelések. Ma már világos, hogy minden felnőtt életében valamilyen formában érintett a rák: vagy saját tapasztalatából, vagy közvetlen környezetéből ismer valakit, aki ezzel a betegséggel küzdött, esetleg mindkét helyzet egyszerre is megjelenik.
A fejlett országokban a férfiak körülbelül fele, míg a nők egyharmada számíthat arra, hogy életük során legalább egyszer találkoznak ezzel a súlyos betegséggel. Az Egyesült Államokban, ahol a szívbetegségek után a rák a második leggyakoribb halálozási ok, évente körülbelül 600 000 ember életét követeli. A globális halálozások között ez a betegség körülbelül minden hatodik esetért felelős. Ha a siker mértékegysége az lenne, hogy a következő évtizedekben - akár már kettő, három vagy négy éven belül - elérjük a rák gyógyíthatóságát, akkor sajnos arra a következtetésre juthatnánk, hogy a rák elleni küzdelemben eddig nem arattunk győzelmet.
Valójában a helyzet jobb, mint azt sokan gondolnák.
Az adatokból egyértelműen látszik a fejlődés, és minden okunk megvan azt hinni, hogy a kedvező folyamat folytatódhat. A rák összefügg az életkorral. Ha kivesszük a hosszabb élettartamot, világossá válik, hogy a gazdag világban az 1990-es évek eleje volt a fordulópont. Azóta az életkorral korrigált halálozási arány a betegséggel összefüggésben lassan, de folyamatosan, évről évre csökken. Amerikában a ráta most körülbelül egyharmaddal alacsonyabb, mint az 1990-es években. A tendencia más fejlett országokban is hasonló.
Dank Magdolnával, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával pár héttel ezelőtt jelent meg a Portfolio interjúja:
Amit egyes tudósok villámháborúnak reméltek, az egy folyamatos, de sikeres lemorzsolódásos háborúnak bizonyult. Néhány győzelem látványos volt ez alatt az idő alatt. A gyermekkori leukémia korábban gyakorlatilag halálos ítéletnek számított; ma már 90% feletti az ötéves túlélési arány. Mivel azonban a rák nem egy betegség, hanem egy egész kategória, a fejlődés nagy része nem a nagy áttörésekből, hanem a szűrés, a műtétek és a gyógyszerek terén elért több ezer kisebb előrelépésből származik - írta a lap.
Az Economist előrejelzései szerint a jövőbeli teljesítmények három alapvető forrásból fognak származni.
Az Európai Bizottság februári tájékoztató anyagában, amely a rákellenes világnaphoz kapcsolódik, figyelemre méltó adatokat osztott meg. Az uniós országokra, valamint Norvégiára és Izlandra vonatkozó, 2025-re vonatkozó rákügyi jelentések alapján a rákos megbetegedések túlélési aránya az Európai Unió területén 12%-kal növekedett. Ezzel szemben a rák előfordulásának gyakorisága 24%-kal emelkedett. A statisztikák szerint a rákos esetek körülbelül feléért négy fő daganattípus felelős: a vastagbél-, a tüdő-, a prosztata- és az emlőrák. Az adatok azt is jelzik, hogy az EU-ban a rák több kockázati tényezője terén kedvező fejlemények figyelhetők meg, például a dohányzás arányának csökkenése és az alkoholfogyasztás mérséklődése. Ugyanakkor a túlsúly és az elhízás továbbra is komoly problémát jelent: az uniós felnőttek több mint fele túlsúlyos.
A Magyarország rákügyi országprofiljában hangsúlyozták, hogy 2011 és 2021 között a daganatos megbetegedések miatti halálozások aránya jelentős mértékben csökkent, mind a férfiak, mind a nők esetében. A férfiaknál a csökkenés 17%-ot, míg a nőknél 9%-ot tett ki. Érdemes megjegyezni, hogy ez a csökkenés meghaladta a hasonló gazdasági helyzetű országokban tapasztalt átlagos mértékeket, amelyek 12%-os csökkenést mutattak a férfiaknál és 7%-ot a nőknél. Ugyanakkor fontos tényező, hogy 2021-re Magyarországon a daganatos halálozás mértéke 32%-kal volt magasabb az uniós átlaghoz képest.
A Nemzeti Rákregiszter népességalapú adatainak három egymást követő időszakot (2005-2009, 2010-2014 és 2015-2017) összehasonlít közelmúltbeli elemzése azt mutatta, hogy javult az ötéves nettó túlélés a magyar rákbetegek körében. A standardizált ötéves nettó túlélés a becslések szerint javult a rák azon előfordulási helyei (tüdő, vastagbél és emlő) esetében, amelyek a legmagasabb halálozási arányokért felelősek Magyarországon. 2005-2009 és 2015-2017 között az ötéves túlélés a tüdőrák esetében 23%-ról 25%-ra, a vastagbélrák esetében pedig 52%-ról 57%-ra nőtt.
A tudományos közösség már feltérképezte azokat a genetikai eltéréseket, amelyek bizonyos egyéneket hajlamosítanak különböző rákos megbetegedésekre, mint például a hibás BRCA-1 gén, amely a mell- és prosztatarák kockázatát növeli. Érdekes módon azonban a rákos betegeknek csupán a fele rendelkezik jól azonosítható kockázati faktorral. Hasonlóképpen, a rák előfutáraként ismert sejtek közül csak néhány alakul át valóban rosszindulatúvá. Például a bélrák tipikusan polipokból fejlődik ki, de ezeknek a polipoknak csupán 5-10%-a mutat rákos elváltozást.
A cél ennek a zűrzavarnak a feloldása, hogy a betegeket nagyon korán azonosítani lehessen, amikor a kezelés a leghatékonyabb. Ez a munka hatalmas szövetmintákból álló biobankokra támaszkodik, valamint arra a képességre, hogy élő sejtekben figyeljük a gének be- és kikapcsolását - ez még egy évtizeddel ezelőtt is lehetetlen volt. A vérben vagy a leheletben található új biomarkerek és annak mélyebb megértése révén, hogy a gének és a környezeti hatások kombinációja hogyan teszi hajlamossá az embereket a rák kialakulására, az orvosok megcélozhatják azokat, akik számára előnyös lenne a kezelés. Ez azért fontos, hogy elkerüljék, hogy az emberek szükségtelen műtéteknek, kemo- és sugárterápiának vessék alá magukat, ami hatalmas költségekkel és súlyos mellékhatásokkal jár.
Miután kiderült, hogy kit kell kezelni, az orvosok a terápiák egyre bővülő arzenálját használhatják.
Úgy tűnik, hogy néhány olcsó gyógyszer rákmegelőző hatású.
Az aszpirin, mint fájdalomcsillapító, figyelemre méltó hatást gyakorol a bélrák kockázatára, különösen a Lynch-szindrómában szenvedők esetében, mivel a kutatások szerint akár felére is csökkentheti ezt a kockázatot. Ez a genetikai rendellenesség hajlamosítja az embereket bizonyos rákos megbetegedésekre. Ezen kívül a metformin, egy megfizethető gyógyszer a cukorbetegség kezelésére, szintén kedvező hatással bír: csökkenti a kiújulás valószínűségét azoknál a nőknél, akik egy specifikus mellrák típusban részesültek kezelésben. Továbbá, a GLP-1 receptor agonisták, például az Ozempic, szintén ígéretes lehetőséget kínálnak a rákmegelőzés terén.
A műtéti beavatkozások, a kemoterápiás kezelések és a sugárkezelések mellett egy forradalmian új megközelítés is teret hódít, amely az immunrendszer természetes erejét aktiválja. Ennek az innovációnak a középpontjában az áll, hogy erősítjük a szervezet saját képességét a rákos sejtek elleni harcban. Bizonyos vakcinák, melyek akár egyedileg a betegek genetikai profijához igazíthatók, a már meglévő daganatos elváltozásokat célozzák meg. Más vakcinák viszont, amelyek a hagyományos, például influenza elleni oltásokhoz hasonlítanak, a rákot megelőző sejtek korai felismerésére és semlegesítésére összpontosítanak. Az emlő- és vastagbélrák elleni ilyen jellegű oltások már klinikai tesztek fázisában vannak, ami bizakodásra ad okot a jövőbeni terápiák terén.
A brit üzleti hetilap zárásképp megállapítja:
A pozitív eseményekről gyakran hallgatnak, főleg, ha azok lassan bontakoznak ki.
Ez a rák elleni háború története. Nem minden tökéletes: a kezelések költségesek, a gyógyszergyártók aggódnak, hogy beperelik őket a mellékhatások miatt, amikor olyan betegséggel kezelnek embereket, amiben még nem szenvednek, és Donald Trump kormányzata meredek megszorításokat tervez a Nemzeti Rákkutató Intézetnél - ezzel visszavetve a tudományt és elriasztva a kutatók egy generációját. A költségek azonban csökkenni fognak, a kezelések megtalálják az utat a piacra, a munka pedig folytatódik Európában és Kínában, amely idén megelőzte Amerikát a rákkutatás fő forrásaként. Ez az oka annak, hogy az életkorral korrigált halálozási arány évről évre tovább fog csökkenni.
Az Economisthoz hasonlóan, de már június elején a Vox is figyelemfelkeltő címmel jelentkezett:
Titokzatosan, de biztosan győzelmet aratunk a rák elleni küzdelemben.
A történet Jon Gluck, egy magazinszerkesztő életének egy sötét fordulatát idézi fel, amely 2003 november 4-én kezdődött. E napon egy orvos a legrosszabb hírt közölte vele: rákos. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy myeloma multiplex, egy súlyos vér- és csontvelőrák formájáról van szó. Jon, aki ekkor 38 éves volt, a szívében hordozta a gondolatot, hogy mindössze 18 hónapja maradt hátra. Frissen szült felesége és 7 hónapos kislánya mellett a harmadik születésnapját, amelyet sosem élhet meg, egyre inkább rémálommá vált. "Amikor megtudtam a diagnózist, az első reakcióm az volt: 'Nem, ez nem lehet igaz!'" - mesélte Jon a lapnak, visszaidézve azt a sokkoló pillanatot, amikor az életét örökre megváltoztatta a hír.
A cikk hangsúlyozza, hogy Jon még mindig közöttünk van, ami egyértelműen jelzi, hogy az események nem úgy alakultak, ahogy az orvosi előrejelzések az a bizonyos novemberi reggel megjósolták. Jon több mint két évtizeden át élt a rák árnyékában, folyamatosan ingadozva a remisszió és a kiújulás között. Tapasztalatait új könyvében, az „An Exercise in Uncertainty” (Gyakorlat a bizonytalanságban) című művében osztja meg, ahol méltósággal és humorral mesél életéről. Most már a 7 hónapos lánya is főiskolás, ami újabb bizonyítéka Jon kitartásának. Története és túlélése rámutat arra, hogy a rák elleni harcban a dolgok nem mindig a várt módon alakulnak, és hogy a győzelem néha a legváratlanabb helyekről érkezik.
A Vox cikke párhuzamot von az Economist által bemutatott mutatóval, amely a rákos megbetegedések életkorral korrigált halálozási arányát elemzi az Egyesült Államokban. A statisztikák azt mutatják, hogy 1991 óta ez az arány körülbelül egyharmadával csökkent, ami azt jelenti, hogy a különböző életkorú embereknek ma már körülbelül egyharmaddal kisebb a kockázata a rákos halálozásra, mint három évtizeddel ezelőtt. Ebből következik, hogy az említett időszakban több mint 4 millió rákos haláleset elkerülhetővé vált. A cikk ennek tükrében megállapítja:
A rák mára már nem csupán egy végzetes diagnózis, hanem sokkal inkább egy kihívás, amelyet a tudomány és az orvostudomány folyamatos fejlődése révén sikerül egyre inkább legyőznünk.
A cikk ezután Jon példáján keresztül világít rá az orvostudomány lenyűgöző előrehaladásaira. A legnagyobb kihívást jelentő rákos megbetegedések, mint például Jon myeloma multiplexe, ellen is eredményesen harcoltak világszerte. Amikor Jon diagnózist kapott, az ötéves túlélési arány csupán 34 százalék volt. Ma már ez az arány 62 százalékra emelkedett, és egyre több olyan ember, mint Jon, élhet évtizedekig. "Forradalmi változások történtek a rákos betegek túlélésében" - nyilatkozta Jon a Voxnak.
A Vox azt is kiemeli, hogy bár a rák elleni háborúban még mindig több csatát kell megnyerni, és vannak bizonyos területek - például a fiatalabbak körében a gyomor-bélrendszeri rákbetegségek növekvő aránya -, ahol a helyzet nem javul, a rákkezelés jövője javul. Az olyan rákbetegek számára, mint Jon, ez új kihívást jelenthet - elviselni azt az alapvető bizonytalanságot, amely egy olyan betegséggel járó élethez társul, amely kontrollálható, de amely mindig visszatérhet. De ez biztosan jobb, mint az alternatíva. "Teljesen megbízom az orvosaimban és ezekben az új fejlesztésekben" - üzente Jon.
