Az űrhajósok, akik hosszabb időt töltenek a világűrben, különös és érdekes egészségi problémákkal szembesülhetnek a visszatérésük után. Az űrbeli környezet hatásai, mint például a súlytalanság és a sugárzás, különféle tünetek formájában jelentkezhetnek, a
A SANS, vagyis az űr által kiváltott látásromlás szindróma egy olyan jelenséget ölel fel, amely során az űrhajósok, miután hosszabb időt töltöttek az űrben, látásproblémákkal szembesülnek. Ez a jelenség nem csupán átmeneti, hanem egyes esetekben tartós következményekkel is járhat.
Sok űrhajós, missziójukról visszatérve a Nemzetközi Űrállomásra egy kellemetlen mellékhatást vett észre: romlott a látásuk. Az egyre gyakoribb jelenség miatt (a hosszabb küldetéseken részt vevő űrhajósok 70 százalékát érinti) a NASA tudósai utánajártak, miért befolyásolja a súlytalanság a látásunkat.
Sarah Johnson volt az első, aki az ISS fedélzetén észlelte, hogy hat hónapnyi ott-tartózkodás után a korábban éles és tiszta írás most már elmosódottan jelent meg előtte. Más űrhajósok is hasonló tapasztalatokról számoltak be, miután visszatértek a Földre; sokan küzdöttek olvasási nehézségekkel, homályos távoli látással vagy más vizuális eltérésekkel. Ezek a problémák pedig meglepően hosszú ideig, akár évekig is megmaradtak náluk.
"Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, vajon ezek a változások tartósak lesznek-e, vagy idővel romlani fognak. Egy súlyosan károsodott látással bíró űrhajós komoly kockázatot jelenthet egy egész Mars-misszió számára" - nyilatkozta Michael Roberts, a NASA látáskutatásának vezetője.
Roberts és csapata különféle innovatív megoldásokat dolgoz ki, amelyek célja a normális keringés fenntartásának elősegítése. E megoldások között szerepelnek például a speciálisan tervezett kontaktlencsék, a folyadéknyomást csökkentő gyógyszerek, valamint különböző edzési protokollok. Emellett egy izgalmas új eszközt is tesztelnek, amelyet VIIP-kamrának (Visual Impairment Intracranial Pressure) neveznek. Ez az eszköz a Földhöz hasonló nyomásviszonyokat szimulálja, ezzel segítve a szem egészségének megőrzését.
A Universe Today cikkében hangsúlyozzák, hogy ez a kutatás nem csupán az űrhajósok számára nyújt előnyöket; valójában olyan betegségek kezelésében is forradalmi előrelépéseket eredményezhet, mint például a glaukóma vagy a koponyán belüli megnövekedett nyomás.
