Révész Sándor: A Demokráciaparadoxon – Vajon megilleti-e a szavazati jogot az analfabétákat? A demokrácia alapelvei között kiemelkedő szerepet játszik a szavazati jog, amely minden állampolgár számára biztosítja a részvételt a közéletben. De mi történik

Ha megingatnánk a demokrácia fundamentumát, azaz az egyenlő választójogot, talán stabilabb alapokra helyezhetnénk a demokráciát. Ez a gondolat egy érdekes paradoxonhoz vezet minket. Mit gondolsz erről?

Egy érdekes ellentmondásra bukkantam: míg egy hat osztályt végzett, 19 éves félanalfabéta rendelkezik szavazati joggal, addig egy elit gimnázium tizenegyedikes diákja, aki rendszeresen olvas újságot, részt vesz politikai vitákban és gyűléseken, nem. A családunkban van egy rendkívül tájékozott fiatal, aki az utolsó évét járja a gimnáziumban. Nemrég ünnepelte a 18. születésnapját, és már két évvel ezelőtt is angol nyelvű összefoglalókat készített politikai és történelmi cikkekből. Júniusban még nem volt lehetősége szavazni, pedig azok, akik jogosultak voltak, valószínűleg nem voltak nála olvasottabbak vagy tájékozottabbak a közügyekben.

Lehetséges, hogy a választójog korhatárát csökkentjük, de ez nem hozna valódi változást, mivel a fiatalabb generációk között is hasonló arányban találhatók a közéleti kompetenciák különböző szintjein álló szavazók. Az újonnan bevont korosztályok nem feltétlenül rendelkeznek majd a szükséges tudással vagy tapasztalattal a felelős döntéshozatalhoz.

A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung bécsi irodája felmérte hét ország társadalmának demokratikus kompetenciaszintjét és a demokráciához való viszonyát.

A háború sújtotta Ukrajnában a hadi kormányzás kényszere alatt egy viszonylag kis többség vallja, hogy a demokrácia felülmúl minden más kormányzati formát. Ezzel szemben a szomszédos hat országban a lakosság jelentős többsége osztja ezt a nézetet. Közép-Európában azonban a helyzet árnyaltabb: a nagy többségből csupán egy kisebb szegmens az, amely teljes mértékben egyetért, míg a többiek csupán mérsékelt támogatást nyújtanak, számos fenntartás mellett. Kétségeik tehát nem meglepőek. Sőt, magam is osztom ezeket a kételyeket.

A demokrácia alapfeltétele az állampolgári egyenlőség, ennek pedig alapeleme az egyenlő választójog. Erről álmodtak a demokraták Magyarországon majdnem egy évszázadon át - beleértve a pártállami évtizedeket, amikor a választójog úgy volt egyenlő, hogy senkié sem ért semmit.

A demokratákat mérhetetlenül felháborította 1908-ban ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslata a plurális választójogról, amelynek az lett volna a lényege, hogy vagyoni és műveltségi állapot szerint mérjék ki a választójogot.

Néhány állampolgár voksa kétszeres vagy háromszoros súllyal bírt volna, míg tíz írni-olvasni nem tudó személy szavazata csupán egyet ér.

Akkor az volt a tét, hogy a társadalom legszélesebb rétegei helyet kapnak-e az állampolgári közösségben, vagy továbbra is kirekesztik őket. A műveltségi cenzus által kedvezményezett értelmiség számaránya csekély volt, a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek fenntartásában anyagilag érdekelt, a vagyoni cenzus által kiemelt felső rétegek súlya annál nagyobb.